Segítsetek megérteni

Annyira izgat, hogy miért retteg mindenki a szexuális abúzus témájától. Vannak magyarázataim, de aztán amikor a következő falba ütközöm, megint az értetlenség vesz rajtam erőt. Miért nem lehet erről beszélni? Miért viselkedik mindenki úgy, mintha 1. nem hallotta / látta volna, miről beszélek / írok, 2. mintha valami szégyenteljes / pornográf dolgot hoztam volna elő? Hol van ez az emberekbe belekódolva?

Magam nevében... én ha beszélek róla, olyannak, akinek azelőtt nem, annak el is akarom mondani, sőt épp azért. Másnak meg azért nem, mert nem akarom, h ha felvetem a témát, megforduljon a fejében, h esetleg én is, és ismerve a jeleket és engem, azonnal le is essen neki.

Egyszer egy régi barátnőm beszélt egy lányról ezekkel a szavakkal: "azt a lányt d*gja az öregapja". Én nem akarom, h bárki így gondoljon rám. Engem aláz meg. Így érzem.

Nem is azt gondoltam, hogy magamról beszélnék. Isten őrizz... Ezért írtam a könyvem álnéven, stb. De egyáltalán, ezt a témát nem lehet szóba hozni. Elüldözi az embereket.

Nem hiszem, hogy ez az agyonhallgatás kizárólag az abúzushoz kapcsolódik.
Szerintem minden tré témára kb. így reagál a többség.
Anno beszéltem az exemről több barátomnak – nő/férfi vegyesen - is (nem fűnek-fának, csak 2-3 embereknek, és persze nem részletesen, csak amolyan említés szintjén) és mindenkitől kivétel nélkül ezt tapasztaltam. Pedig ott már szó sem volt gyerekekről. Mintha nem is mondtam volna semmit….
Nagyjából úgy lehetnek vele az emberek, hogy ha nem hajlandók meglátni valamit, akkor arra mondhatják, hogy nem is létezik. Legalábbis az ő környezetükben biztosan nincs ilyesmi. Nem kell vele törődni, nem kell attól félni, hogy velük, vagy a szeretteikkel is történhet hasonló. Én ezt a tagadást ma már egyfajta önvédelemként értelmezem. Régen persze 100% nemtörődömségnek vettem, és jól bepöccentem mindenkire.

Anoni Mara írta: Annyira izgat, hogy miért retteg mindenki a szexuális abúzus témájától. Vannak magyarázataim, de aztán amikor a következő falba ütközöm, megint az értetlenség vesz rajtam erőt. Miért nem lehet erről beszélni? Miért viselkedik mindenki úgy, mintha 1. nem hallotta / látta volna, miről beszélek / írok, 2. mintha valami szégyenteljes / pornográf dolgot hoztam volna elő? Hol van ez az emberekbe belekódolva?

Nehéz ezzel szembenézni, azt hiszem. Ráadásul szinte minden nőnek van valamilyen mértékű negatív tapasztalata a szex, a férfiak terén, szóval valahol talán innen indul.

eperke írta: Én ezt a tagadást ma már egyfajta önvédelemként értelmezem. Régen persze 100% nemtörődömségnek vettem, és jól bepöccentem mindenkire.

Igen, tudom, hogy önvédelem, és én is átmentem ezen a bepöccenős korszakon. De mi ellen önvéd? Miért kell ennyire védekezni, vaknak lenni és süketnek? Olyan kicsit, mint amikor nézel egy sorozatot, csak egy részt kihagytál. Úgy érzem, van itt valami, amit nem vagyok képes meglátni.

Az en velemenyem a tapasztalataim alapjan, hogy miert nem akarnak ezzel emberek foglalkozni.

1. Van egy reteg aki egy buboreknban el, amit megzavaraok akkor, ha elohozom a temat. Ez egy olyan buborek, ami tokeletes, sikeres elet szakmai, magan es teruleten. A tema ezt a tokeletesseget megzavarja, mert vagy el sem tudja kepzelni, hogy ilyen letezhet az o buborekaban (akkor miert erdekelne ez a "durva" dolog?), ha pedig kiderul, hogy az o buborekaban is elofordult, akkor a buborek kihasad.... ezert inkabb ugy teszunk mintha nem letezik.
2. Volt olyan ember, aki meghallott egy ket tortenetet amit meseltem errol az oldalrol, fizikai rosszulletet erzett, abba kellett hagynom, mert annyira kiborult tole. Fajo pont, ha gyerekekkel tortenik brutalitas, gyenge idegzetuek nem birjak!
3. Van olyan aki elkezdi felelosnek erezni magat es tehetetlenseget erez ismeretlenul is, esha tovabba belegondol, hogy mi van akkor, ha az o koreben is elofordult, akkor a teher nag, ezert konnyebb nem foglalkozni vele.
4. Ez az ijeszto, amikor kisgyerekes anyuka elzarkozik a tematol, merthogy az emberek nem hiszik el, hogy akar veluk is megtortenik a rossz!, tipikusan mint egy autobaleset, egy tsunami katasztrofa, akarmi.. a gyerek abuzu is ez a kategoria, Velem nem tortenhet meg, tehat ilyen szornyusgerol nem akarok hallani!!!

Hogy téged idézzelek Mara, mert ez tènyleg hardcore porno. Plusz amit mi érzünk belülről azt látják ők is. Mi is szabadulnánk, ők a szabadok miért néznének ide. Nem tudnak mit csinálni...még csak most kezdtek ezzel társadalmi szinten foglalkozni,kutatni,írni róla. Szaksegítség sincs elég,mit várjunk. Nekem már az is elég a magam szempontjából,h a környezetemnek ki lett mondva,és sokkal jobb. És ők nem butàk,de sokan igen,bántóan azok. Lassú víz...

Anoni Mara írta: Igen, tudom, hogy önvédelem, és én is átmentem ezen a bepöccenős korszakon. De mi ellen önvéd? Miért kell ennyire védekezni, vaknak lenni és süketnek? Olyan kicsit, mint amikor nézel egy sorozatot, csak egy részt kihagytál. Úgy érzem, van itt valami, amit nem vagyok képes meglátni.

Szerintem a félelem ellen. Ami nincs, (vagy ha van is, akkor is csak valahol nagyon messze tőlem és ott is csak ritkán) attól nem kell félni/félteni tőle másokat.
Ha tényleg és komolyan végiggondolná az ember, hogy épp aznap mi minden rossz történhet vele és a családjával, rövid úton bekattanna.
Alapjáraton is van épp elég baja mindenkinek, senki sem akar olyasmit a nyakába venni, amit nem feltétlenül muszáj. Ráadásul ez egy amolyan „úgysem tudok ellene mit tenni” dolog, hiszen nem lehetsz a gyerekeddel napi 24 órát, x éven keresztül.
Ha beismered, hogy ez egy létező probléma, akkor benne lesz a pakliban, hogy te is ismersz áldozatot is, elkövetőt is. De akkor meg miért nem vetted észre egyiket sem eddig? És ha ezt nem vetted észre, akkor mit nem láttál még? A fene se akar ilyesmin gondolkodni.

Másrészt pedig szerintem, van egy olyan is mögötte, hogy egyszerűen nem tudják, hogy mit kellene reagálni. Miért beszélsz nekik erről, és most akkor mit is kellene mondani?!
Mikor a páromnak beszéltem róla, akkor ezért kezdtem azzal, hogy „nem kell mondanod semmit”. Ha beszélek neki valamilyen problémámról, akkor azonnal azt hiszi, azért teszem, mert tőle valami megoldásfélét várok, és ha nem tud szolgálni ilyesmivel, akkor ideges lesz. Valószínűleg nem egyedi eset a drágám, és nem csak az ő agya kattog így.

Teljesen egyetértek veletek. Értem, hogy miért kell tagadni. Csak az nem fér a fejembe, hogy a tagadás, az a "NEM" és nem a semmi, a reakció nélkül hagyás. A tagadás az az, hogy hülyeség, hazudsz, ilyen nincs. Vagy az is egy válfaja, hogy van, de nincs nagy jelentősége. (Ez anyám, az egész családom, "rég volt, lépjünk már túl rajta!") De nem így reagálnak, hanem nem reagálnak. Még annak a pszichológiáját is jobban megértem (de persze elítélem, gondolhatjátok), aki töröl az ismerősei közül, mert annyira nem akar semmit tudni. De aki alkalmi süketnek / vaknak tetteti magát? Azt én nem tudom hova tenni. Mondjuk egy ismerős, aki elolvassa a könyvem, majd soha többé egy szót sem szól róla.

Az én szememben a semmi is tagadás, méghozzá annak a rosszabbik, megváltoztathatatlanabb formája. Olyankor a másik, tökéletesen elhatárolódik a témától.
Ha mond rá valamit, arra te is mondasz valamit, és elkezdtek beszélgetni, vitatkozni a dologról. De ha úgy tesz, mintha nem hallotta volna, akkor ez az egész megelőzhető, nem kell attól tartania, hogy akár fél másodpercig is foglalkoznia kell a témával a jövőben.
Így lehet legbiztosabban és leggyorsabban elfutni valami elől.

Anoni Mara írta: Teljesen egyetértek veletek. Értem, hogy miért kell tagadni. Csak az nem fér a fejembe, hogy a tagadás, az a "NEM" és nem a semmi, a reakció nélkül hagyás. A tagadás az az, hogy hülyeség, hazudsz, ilyen nincs. Vagy az is egy válfaja, hogy van, de nincs nagy jelentősége. (Ez anyám, az egész családom, "rég volt, lépjünk már túl rajta!") De nem így reagálnak, hanem nem reagálnak. Még annak a pszichológiáját is jobban megértem (de persze elítélem, gondolhatjátok), aki töröl az ismerősei közül, mert annyira nem akar semmit tudni. De aki alkalmi süketnek / vaknak tetteti magát? Azt én nem tudom hova tenni. Mondjuk egy ismerős, aki elolvassa a könyvem, majd soha többé egy szót sem szól róla.

Az agyonhallgatás az passzív agresszió. Főként azok élnek vele, akik nem képesek nyílt agresszióra. Elég gyakori technika. Van benne önvédelem, önzés, empátiahiány is, és főként düh, a tehetetlenség érzés miatt.

Eddig a legjobb magyarázat, amit kaptam, azt a pszichológusom mondta, a Népszabadságnak nyilatkozott, még Sipos kapcsán. Azt mondta, hogy a szexuális abúzus felborítja a világ rendjét, ez az, amit nem viselnek el az emberek, ezért akarnak úgy csinálni, mintha nem létezne.

Anoni Mara írta: Eddig a legjobb magyarázat, amit kaptam, azt a pszichológusom mondta, a Népszabadságnak nyilatkozott, még Sipos kapcsán. Azt mondta, hogy a szexuális abúzus felborítja a világ rendjét, ez az, amit nem viselnek el az emberek, ezért akarnak úgy csinálni, mintha nem létezne.

Lehet, Mara, de szerintem az is csak részben magyarázat. Mert hogy közben szép számmal akadnak csakugyan önző, egoista emberek is, akiket a legkevésbé sem érdekel más baja, nyomora. Ezzel is szembe kell néznünk, sajnos.

Tudom, ez keménynek tűnik, hiszen az is. Nehéz erre gondolni. Miközben az emberek általában minden rossz dologról így gondolkoznak. Azt hiszik, jó emberekkel nem történhetnek rossz dolgok. És hogy ha valaki abúzus áldozata, az csakis rossz családokban történhet meg. Az ő jó családjukban nem, tehát őket nem is érinti a dolog. Ugyanakkor áldozatként ezért is gondolja meg az ember hetvenhétszer is, hogy kiálljon-e a saját nevével, arcával, és merje-e vállalni az esetleges ujjal mutogatást.

Elgondolkoztam azon,hogy pl.: munkahelyemen, ami egy zárt kis közösségnek mondható,én mennyire tudnék társalogni erről,ha valaki szóbahozná,hiszen rólam nem tudják.Nem tudom hogy reagálnék,azért az kemény lenne.