- Hozzászólások: 11
- Köszönetek: 0
Áldozathibáztatás
- zsuzska60
- Nem elérhető
- Felhasználó
-
Igen, valószínűleg mi, akik átéltük az erőszakot, jobban ki vagyunk hegyezve az ilyen aljas és céltalan szemétségekre. Egyszer rám rendőrt akartak hívni a villamoson az ellenőrök, amikor megijesztettek egy 10 év körüli gyereket, én meg rájuk szóltam. Nem tudom, Veled történt-e már olyan, mint néha velem, hogy annyira elönt az indulat, amikor ilyet látok, hogy képes vagyok neki menni (nem fizikálisan) a nálam nagyobb és erősebb (vagy több) embernek is. A férjem mindig csitítgat, sokszor inkább Ő szól rájuk, mert védeni akar, de egyszerűen nem tudom elviselni, ha gyengébbet bántanak.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- eperke
-
- Nem elérhető
- Felhasználó
-
- Hozzászólások: 153
- Köszönetek: 0
zsuzska60 írta: Eperke,
elfelejted, hogy én 60 éves vagyok. Ez az eset úgy 1974-75 körül történt. Az a nő, akit vertek a gyerekeivel együtt, nálam kicsit idősebb. Ezt a korosztályt még arra nevelték, hogy a családban történt dolgok magánügyek. Ez a nő többé nem ment férjhez (néha szoktunk találkozni).
Én sem értek egyet az önbíráskodással, de ha a közösség nem fordítaná el a fejét, amikor erőszakot lát, akkor az ilyen szar emberek talán jobban meggondolnák, hogy mit tesznek.
Biztosan láttál már olyan jelenetet, amikor valaki rászól egy szülőre, mert megüti a gyerekét (vagy ellenkezőleg, nem fékezi meg, amikor kellene), akkor agresszíven visszatámad, és SENKI nem szól rá, aki segíteni akart, egyedül marad, jó ha meg nem verik.
Nem felejtettem el.
![:-) :-)](/media/kunena/emoticons/smile.png)
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!