Áldozathibáztatás

Mara,
Igen, valószínűleg mi, akik átéltük az erőszakot, jobban ki vagyunk hegyezve az ilyen aljas és céltalan szemétségekre. Egyszer rám rendőrt akartak hívni a villamoson az ellenőrök, amikor megijesztettek egy 10 év körüli gyereket, én meg rájuk szóltam. Nem tudom, Veled történt-e már olyan, mint néha velem, hogy annyira elönt az indulat, amikor ilyet látok, hogy képes vagyok neki menni (nem fizikálisan) a nálam nagyobb és erősebb (vagy több) embernek is. A férjem mindig csitítgat, sokszor inkább Ő szól rájuk, mert védeni akar, de egyszerűen nem tudom elviselni, ha gyengébbet bántanak.

zsuzska60 írta: Eperke,
elfelejted, hogy én 60 éves vagyok. Ez az eset úgy 1974-75 körül történt. Az a nő, akit vertek a gyerekeivel együtt, nálam kicsit idősebb. Ezt a korosztályt még arra nevelték, hogy a családban történt dolgok magánügyek. Ez a nő többé nem ment férjhez (néha szoktunk találkozni).
Én sem értek egyet az önbíráskodással, de ha a közösség nem fordítaná el a fejét, amikor erőszakot lát, akkor az ilyen szar emberek talán jobban meggondolnák, hogy mit tesznek.
Biztosan láttál már olyan jelenetet, amikor valaki rászól egy szülőre, mert megüti a gyerekét (vagy ellenkezőleg, nem fékezi meg, amikor kellene), akkor agresszíven visszatámad, és SENKI nem szól rá, aki segíteni akart, egyedül marad, jó ha meg nem verik.

Nem felejtettem el. Csak arra nem emlékszem, hogy írtad volna, hogy az általad említett eset 74-ben történt. Persze lehet, hogy írtad, csak átsiklottam felette. Én automatikusan nagyjából a közelmúltra dátumoztam magamban.