Áldozathibáztatás

Kedves Senki sem! Te Valaki vagy, aki ezt a linket beküldte a többi nem is akárki Valaki-nek!

Kedves Süni, távol álljon tőlem, hogy agymosónak gondoljam a pszichológusokat, vagyis nagyon nem jó lenne, ha azok lennének a szónak abban az értelmében, ami a másik saját használatra való befolyásolását illeti. Mindössze reagáltam Karácsony észrevételére, miszerint annak a bizonyos apának, abban a bizonyos helyzetben nem ártana egy kis "'agymosás".

Szerintem nem is annyira az áldozathibáztatás...Hanem, amit tesznek az annyira bizalmas, hogy a józan ésszel talán fel sem lehet fogni, hogy épp a barátod, apád él vissza a helyzetével. Nehéz azt épp ésszel felfogni, hogy valaki erőszakkal közelít hozzád, ráadásul erősen manipulálva vagy. De, az hogy elmond valakinek ne adj isten hivatalos szervnek az kéne, hogy hozzanak létre zárt rendőrségi helyiségeket minimum és képezzék ki a rendőröket a hasonló pszichológiai helyzetekre...Nehéz valakinek úgy beszélni erről, hogy gyakorlatilag bárki hallhatja, amit mondasz. Más...
Épp egy hete történt, hogy egy bántalmazás szemtanúja voltam..."Apuka" úgy megütötte a kb. 3 éves gyermekét, hogy csak úgy csattant a pofon...A kislány "bűne" mindössze annyi volt, hogy kiöntötte a vízet a kocsiban....És nagyon látszott, hogy ez nem az a pofon, amit 5-10 évente egyszer kap egy gyermek... A felesége annyit szólt a férjének, hogy ne csináld, néznek! Mondtam a "férfinak", hogy nagyon nem kéne....Elküldött melegebb éghajlatra...Visszakérdeztem...A feleségét is veri???!

Természetesen az 5-10 évente egy pofont nem a 3 éves kislányra értettem!

Azért raktam fel a linket, és pont ide, mert én is átestem ezen tizenéves koromban, és ott engem hibáztattak, mert mindig úgy kell fordítani az igazságot, hogy a gyerek jöjjön ki rosszul. Alapból az volt az álláspont, hogy felnőtt nem lehet hibás, a kis "k.nak való" riszálta magát, és pár pofonnal el van intézve a dolog. Aztán innen már egyenes út van ahhoz, hogy a kislány el legyen ítélve, mint én, mert ha megismétlődik a dolog, akkor megint ő a hibás, hiszen márt volt erre példa, és abból se tanult, ,megint kihívóan viselkedhetett az idősebb, italos férfirokon előtt, újra a gyereket fegyelmezik, hogy tudja hol a helye. Elvégre meg kell védeni a család becsületét, és elhatárolódni a gyerektől, aki egyedül hibás, kirekesztik, egész életére megbélyegzik. Talán azért, mert a szülők azt hiszik, ha megvédik a "romlott" gyereket, akkor őket is kiközösíti a társadalom, a közösség. Így lökik a gyereket a magány jégvermébe - nálam élethossziglan - és büszkék arra, hogy milyen jól jöttek ki a dologból.

Manu írta: Szerintem nem is annyira az áldozathibáztatás...Hanem, amit tesznek az annyira bizalmas, hogy a józan ésszel talán fel sem lehet fogni, hogy épp a barátod, apád él vissza a helyzetével. Nehéz azt épp ésszel felfogni, hogy valaki erőszakkal közelít hozzád, ráadásul erősen manipulálva vagy. De, az hogy elmond valakinek ne adj isten hivatalos szervnek az kéne, hogy hozzanak létre zárt rendőrségi helyiségeket minimum és képezzék ki a rendőröket a hasonló pszichológiai helyzetekre...Nehéz valakinek úgy beszélni erről, hogy gyakorlatilag bárki hallhatja, amit mondasz. Más...
Épp egy hete történt, hogy egy bántalmazás szemtanúja voltam..."Apuka" úgy megütötte a kb. 3 éves gyermekét, hogy csak úgy csattant a pofon...A kislány "bűne" mindössze annyi volt, hogy kiöntötte a vízet a kocsiban....És nagyon látszott, hogy ez nem az a pofon, amit 5-10 évente egyszer kap egy gyermek... A felesége annyit szólt a férjének, hogy ne csináld, néznek! Mondtam a "férfinak", hogy nagyon nem kéne....Elküldött melegebb éghajlatra...Visszakérdeztem...A feleségét is veri???!

Úgy tudom, a pofont már jogszabály is tiltja. Csak ezzel az a gondom mindig, ha segíteni szeretnék ilyen helyzetben, hogy teszek egy bejelentést a rendőrségre, egyrészt komolyan vesznek-e, másrészt, mire kiérnek gondolom megszűnik az adott szituáció...nem csak a pofonra, hanem bármilyen erőszakra értem ezt. Jól tetted, hogy beszóltál. Én elég sok helyzetnek voltam már szem- és fültanúja. Mindig utálom, hogy nem tudok segíteni ténylegesen. Egyszer egy bevásárlóközpontban egy férfi a kb.8 éves gyermeke jelenlétében úgy pofon vágta az anyát, hogy behallatszott az üzletbe. Egy pillanatra mindenki megállt, még az eladók is, aztán minden és mindenki ment tovább...

senki sem írta: Azért raktam fel a linket, és pont ide, mert én is átestem ezen tizenéves koromban, és ott engem hibáztattak, mert mindig úgy kell fordítani az igazságot, hogy a gyerek jöjjön ki rosszul. Alapból az volt az álláspont, hogy felnőtt nem lehet hibás, a kis "k.nak való" riszálta magát, és pár pofonnal el van intézve a dolog. Aztán innen már egyenes út van ahhoz, hogy a kislány el legyen ítélve, mint én, mert ha megismétlődik a dolog, akkor megint ő a hibás, hiszen márt volt erre példa, és abból se tanult, ,megint kihívóan viselkedhetett az idősebb, italos férfirokon előtt, újra a gyereket fegyelmezik, hogy tudja hol a helye. Elvégre meg kell védeni a család becsületét, és elhatárolódni a gyerektől, aki egyedül hibás, kirekesztik, egész életére megbélyegzik. Talán azért, mert a szülők azt hiszik, ha megvédik a "romlott" gyereket, akkor őket is kiközösíti a társadalom, a közösség. Így lökik a gyereket a magány jégvermébe - nálam élethossziglan - és büszkék arra, hogy milyen jól jöttek ki a dologból.

Igen emlékeztem Senki sem, gondoltam, hogy ezért is osztottad meg. Nem Te vagy a hibás!

Alaine írta: Kedves Süni, távol álljon tőlem, hogy agymosónak gondoljam a pszichológusokat, vagyis nagyon nem jó lenne, ha azok lennének a szónak abban az értelmében, ami a másik saját használatra való befolyásolását illeti. Mindössze reagáltam Karácsony észrevételére, miszerint annak a bizonyos apának, abban a bizonyos helyzetben nem ártana egy kis "'agymosás".

Igen én használtam a szót Sünit, de én sem akartam célozni ezzel és összemosni a pszichológusokat az agymosással. Én értettem is Alaine felvetését, aki gondolom szakemberként nem is esik messze almaként a fától. De jobb résen lenni, hiszen volt már pár tévedés ezen a fórumon.
Szerintem amúgy a férfiak nem mennek el maguktól pszichológushoz, még ha indokolt is lenne. A legtöbb gyengeségnek tartja, nem is ismeri fel, hogy segítség lenne számára. Pedig szerintem az egész az ősemberig vezethető vissza. Nekik kellett állatot ölni, bátornak, erősnek lenni, és a lélek dolgairól nem sokat örökítettek át fiaiknak, mert igazán sosem tudtak az érzéseikkel mit kezdeni. Leginkább elfojtják. Aki nem ilyen, általában meleg vagy ha nem az annak titulálják a falkatagok, vagy fél, hogy ez bekövetkezik. Vagy, hogy a nő nem tartaná erősnek, és akkor nem "nézne" fel rá.

Én "szerencsésen" jártam, már ha lehet így nevezni. A rendőr akinél bejelentést tettem komolyan vett és azt mondta kiküldik a Családsegítő szolgálatot. Én csak abban reménykedek, hogy a feleségének előbb utóbb valahogy bekattan, hogy baromira nem normális, ahogy a férje viselkedik....és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Szerintem ilyenkor közbe kell lépni, ha van az embernek elég lélekjelenléte. Már a társadalom rosszallása is egy lépés lenne, hogy nem fordítják el a fejüket. Nem tesznek úgy, mintha normális lenne....és legfőképpen nem mennek tovább, ha egy hasonló jelenetet látnak.

Persze akkor nehéz bejelentést tenni, ha mire kiérnek megszűnik az adott szituáció. Ilyenkor talán csak a videokamera segíthet.

Manu írta: Persze akkor nehéz bejelentést tenni, ha mire kiérnek megszűnik az adott szituáció. Ilyenkor talán csak a videokamera segíthet.

Szerintem ez a fejelfordítás nem csak annak tudható be, hogy normálisnak tartják.
Ha odamész és szólsz, könnyen te húzhatod a rövidebbet. Nem vagyok benne biztos, hogy hasonló szituációban meg merném védeni a gyereket, pedig nagyon-nagyon elítélem az ilyesmit. Persze, lehet, hogy csak a kezdet nehéz, ha kiállnék érte, talán akadnának támogatók… Talán. De lehet, hogy egy orrtöréstől még ez sem ment meg...
Másrésztől pedig ha a rendőrségre mész, esetleg komolyan vesznek, esetleg valami komoly sül ki belőle, akkor évekig járhatsz tanúskodni – ha peched van, akkor az ország másik végében lévő városba. Aki ezt már végigjátszotta egyszer, kétszer is meggondolja, hogy valóban látott-e valamit.... Sajnos.

Ezen a folyamaton én el sem gondolkoztam még Eperke, hogy mennyi procedúrával járhat. Én egyszer egy családon belüli megerőszakolást sem tudtam megakadályozni, egyéb okok is voltak azon felül, hogy emlékbetörésem, és pánikrohamom lett. De ott, ha kihívtam volna a rendőrséget sem bántam volna, hogy tanúskodnom kell. De lehet, hogy megvertem volna a fickót vagy nem tudom....Annyira szörnyű volt, olyan volt, mintha meg is csonkította volna a nőt, mert az egész ház az ő segélykiáltásától zengett. Hajnali három volt ugyan, de nem hiszem el, hogy csak én ébredtem fel rá...Senki sem segített! Persze ez esetben helyben zajlott volna az ügyintézés, csak éppen én ott akkor úgy tartózkodtam, hogy nem bejelentett címen, egyedül, pizsamában. És miért én menjek így oda, és kopogjak be, és utána mi van, és ott tartottam a telefont a kezemben, hogy hívom a rendőröket, mikor a fickó ordítozott vele, hogy elég volt? Ha ismertem volna a szomszédokat, lehet viszek magammal valakit. Nem vagyok erre szakosodva, hogy egy ilyen szitut, mégis hogyan kell kezelni. Most sem vagyok sokkal okosabb.

Igazából nem tudom, mit tennék ilyen helyzetben. Gondolom, ha durva lenne a helyzet, hívnék rendőrt, de odamenni biztosan nem mernék, hátha én is rosszul járok.
És közben imádkoznék, hogy ki is jöjjenek. Anno, talán 10-11 lehettem, egyszer ki akartam hívni őket. Otthon állt a bál, apám a berendezés romjai között állva üvöltötte, hogy elvágja a torkunkat... Azt mondta a rendőr, hogy nincs kapacitásuk minden családi perpatvarhoz kirohangálni, és különben is, kicsi vagyok én még ahhoz, hogy reálisan fel tudjam mérni a helyzetet. ???

Te jó ég!!! Amúgy hozzánk sem jöttek ki egyszer, mikor életemben először tettem egy bejelentést az elmebeteg szomszédom ellen, aki később megmérgezte a kutyámat. Azt mondta a rendőr, hogy beszéljük meg egymással a problémánkat. Hm?

Mi egy 10 emeletes panelban laktunk, ahol egy férfi folyton verte a feleségét és a gyerekeit. Én nem hallottam, csak beszélték, de egy darabig mindenki csak tanácstalankodott. Aztán valaki bejelentette a gyámügyön, kijöttek, de "mindent rendben találtak", a feleség előadta, hogy a férje csak "nagyhangú" de nem bánt az senkit, stb. De a szomszédok hallották, ahogy a gyerekek vinnyognak, mert már sírni se mertek.
Akkor a házból pár férfi kiakasztotta a liftet a 10.-en, kicsavarták a villanykörtét a lépcsőházban, és amikor a pasi jött haza, nagyon megpofozták. Aztán figyelmeztették, hogy ahányszor valamelyik gyerekét sírni hallják, vagy "elesik, és megsérül", annyiszor fogja ugyanezt megkapni.
Azt mondták ezután megszüntek a verések, nem sokkal utána a pasi elköltözött, a család maradt. Néha nem árt kézbe venni a dolgokat.