jelen írta: Hol ezzel, hol azzal indokolja. Ő ha valami probléma van akkor alkohollal oldja a feszültséget eddig volt 3-4 alkalom. Volt, hogy eléggé berúgott. Én miattam -bár idővel egyébként is elváltak volna - elvált, még egy hóna se telt el elmondta otthon, hogy vagyok, és szerelmes. 5 hónap után hozzám költözött. Itt kiszolgáltatottnak, nincstelennek érzi magát. EKözbe még azt is mondja, hogy a múltam miatt teljesen elviselhetetlen vagyok, kitöréseim vannak, hülyén viselkedek többször, nem hagyom h szeressen, pedig én vagyok neki a minden. Én meg azt gondolom, hogy ő kötözködik mindenért. Az igaz, hogy szomorú vagyok hetek óta, nem tudom az okot pontosan. Nekem tényleg nem jó semmi???? Hát ez nem igaz, ő az igazi szerelmem, és ráadásul mindent tud rólam, neki mindent elmondtam. Van egy kisfiam, vele minden rendben, neki a legjobb anyukája vagyok, ő meg a legjobb kisfiú...A szerelmem azt mondta nem tud velem élni, nagyon szeret, el fog menni külföldre és onnan majd évek múlva jön haza. Ezt abszolút nem tudom elképzelni, hogy elveszítsem. Semmi jövőképem, mindig csak ŐŐŐŐŐŐŐŐ. Utálom magam, nem tudok megfelelni. Régebben otthon is mindig ezt éreztem, nem vagyok jó semmire, semmit nem tudok jól csinálni......
JELEN, kérlek ne haragudj meg, de mondd meg nekem, de nem is kell nekem, elég ha magadnak, de most komolyan... én azt a részét teljesen megértem, h kell valaki, aki szeret és velünk akar élni, és fontos, egyszerűen kell az, h érezzük, h valakinek szüksége legyen ránk, h mi vagyunk neki a minden, de... miért akarsz egy olyat, aki alkohollal oldja meg a saját problémáit??? A legtöbb baj itt kezdődik. Valóban ő lenne az igazi, aki már most iszik, ha gond van és azt mondja, h nem lehet veled élni? És mi lenne, ha együtt élnétek és jönnének a gondok? Még többet inna?
Úgy vélem, h mindenki megtalálja a számára tökéletest, de úgy már nehezebb, ha egy alkesszal élsz és a harmadikat szülöd neki. Nem biztos, hogy így végződne a ti történetetek is. Mindig vannak kivételek. És azt hisszük, h a mi kapcsolatunk majd kivétel lesz, de nem biztos. Ebben a pillanatban a két legközelebbi barátnőm szenved az alkoholista férje mellett, az egyiknek 1, a másiknak 2 kicsi gyereke van. Ne haragudj, ha féltelek. Nem kell nekem válaszolnod, csak kérlek, gondolkozz el rajta igen mélyen és őszintén magadban. Már csak azért is, mert az abúzus áldozatai köztudottam választanak bántalmazó párt maguknak, és nem is mindig csak egyszer. Én inkább választanám az egyedüllétet, mintsem, h még egyszer valaki bántalmazzon, pláne, ha van egy kicsi vagy akármekkora gyerekem, aki mindezt végig fogja nézni, élni, szenvedni velem.
