Mennyere egységesek a tünetek?

Kedves Mindannyian!
Hosszú idő után megint itt vagyok, bizonyára nem véletlenül.
Egyik testvérem amiatt nem akarja elhinni, hogy nekem bajom lehetne attól, hogy a csecsemőkoromtól a kisgyermekkorig tartó abúzustól, ami "csak" izgatásban merült ki, és nem fájt, lehet bajom, mert az ő egyik közeli valakijét kisgyerekkortól kamaszkoráig abúzálták, és nem lett depressziós, mint én, csak utálta a szexet, és a fiára jobban rá volt "kattanva", mint a férjére.
(Én nemcsak depressziós voltam, vagyok, hanem pánikbeteg voltam már gyerekkoromban, koncentrációs zavaraim voltak, meg beilleszkedési zavaraim, értéktelenség-tudatom.)
Mi a véleményetek?

Alicia09 írta: Kedves Mindannyian!
Hosszú idő után megint itt vagyok, bizonyára nem véletlenül.
Egyik testvérem amiatt nem akarja elhinni, hogy nekem bajom lehetne attól, hogy a csecsemőkoromtól a kisgyermekkorig tartó abúzustól, ami "csak" izgatásban merült ki, és nem fájt, lehet bajom, mert az ő egyik közeli valakijét kisgyerekkortól kamaszkoráig abúzálták, és nem lett depressziós, mint én, csak utálta a szexet, és a fiára jobban rá volt "kattanva", mint a férjére.
(Én nemcsak depressziós voltam, vagyok, hanem pánikbeteg voltam már gyerekkoromban, koncentrációs zavaraim voltak, meg beilleszkedési zavaraim, értéktelenség-tudatom.)
Mi a véleményetek?

Na és honnan tudja, hogy nem depressziós? Talán belelát a másik emberbe? Küldd csak el melegebb éghajlatra, ha megint ilyenekkel jön.
Én pl. kívülről teljesen normálisnak látszom. Nem én állítom magamról, hanem az ismerőseim. Nem egyszer mondják pl., hogy irigylésreméltó a nyugalmam. Pedig dehogy vagyok én nyugodt, csak kívülről nem látszik. Ahogy az sem, hogy a körmömet tövig rágom. (Ha nem rágom éppen, akkor is tövig vágom, szóval nem feltűnő.) A depressziómat fáradtsággal szoktam álcázni, bár eleve túl keveset alszom. Különben meg egy mosolygós, kiegyensúlyozott, nyugodt nőnek látszom.

Na ja,rám is mindig ezt mondják,meg hogy olyan nyugtató a hangom,h pl. nyáron vki azt javasolta,hogy valami olyan helyen kellene kamatoztatnom a hangom adta tehetségem,ahol sokan hallanak és làtnak a kisugárzásommal együtt..na gondoltam,látnának mikor pánikolok..
Nekem is voltak ilyen tüneteim Alicia, de nekem nem tudom,hány éves koromban kezdődott..a beilleszkedést annyira nem tudom,mert időnként elég nagy mókamester voltam,viszont minden reggel feszültséggel töltött el,mikor be kellett lépnem az osztályba. Szóval mást éreztem belülről és mást a visszajelzésekből.

Kedves Hajnalka, és Karácsony!
Köszönöm, a válaszaitokat!
Érdekes, hogy sokáig rajtam sem láttak, és gyakran nem is látnak semmit, és nyugodt ember benyomását keltettem, keltem, holott...

Ha már a tüneteknél tartunk:
A mai napig nem tudom, ki vagyok, mit akarok. Talán azt tudom utólag, hogy mi lehettem volna, ha nem vagyok beteg, és az értéktelenség-tudatom miatt nem döngöl az egész világ agyagba; nem én lettem volna a luzer mindig, mindenhol.
(Művészi pálya. Manapság sok verset írok pl.)
Ha a szerelmem erre tud járni, jobban vagyok, azt mondja, ő semmit nem lát rajtam, hál' Istennek, amikor jön, élek.. Csak nekem elég ritka, amikor jönni tud sajna.. Pedig egyedül is jól "kéne" magam érezni, de ezt tartósan még nem tudtam produkálni. A Szenteste egy kivétel volt: Egyedül elvoltam az ajándékaimmal, meg a gondolataimmal. Szerintem valami kegyelmi állapot volt. Néha van ilyen.
Segítség továbbra sincs, olyan, aki az abúzusra kezelne, amiatt ide sem jártam fel, mert egy idő után nem láttam értelmét, mivel nincs pénzem az Eszter ambulanciára. Csak felkavartak a történetek, és szerettem volna továbblépni.

Az Eszter alapítványhoz ingyen mehetsz. Jártam náluk, de nekem nem jött be. Nagyon unszimpatikus volt a hölgy

Alicia, szerintem ne csodálkozz rajta, ha nem látnak depit ennél-annál-rajtunk. Én is mindig olyan nyugodt vagyok... Szerintem szívészi képességeim ezen a téren minden várakozást felülmúlóak. Hisz lassan 30 éve játszom, hogy minden rendben van. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül, hisz játszunk, h ne derüljön ki a titkunk, a szégyenünk, ami végülis nem is a miénk, csak mégis azt érezzük. Anyám se tudja... és külsős rájöhetne? Ha nem foglalkozik a témával komolyabban, akkor sosem. Szerintem.

ui: nekem is van írói vénám... de csak játszok vele, nincs bennem kitartás, meg tán különösebb tehetség sem.

kv írta: Alicia, szerintem ne csodálkozz rajta, ha nem látnak depit ennél-annál-rajtunk. Én is mindig olyan nyugodt vagyok... Szerintem szívészi képességeim ezen a téren minden várakozást felülmúlóak. Hisz lassan 30 éve játszom, hogy minden rendben van. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül, hisz játszunk, h ne derüljön ki a titkunk, a szégyenünk, ami végülis nem is a miénk, csak mégis azt érezzük. Anyám se tudja... és külsős rájöhetne? Ha nem foglalkozik a témával komolyabban, akkor sosem. Szerintem.

Bizony, nagyon korán tanultunk bele a színész mesterségbe... És azt hiszem, a tökélyig vittük. Hiszen egész gyerekkorunk arról szólt, hogy "jaj, csak észre ne vegyék" és "csak ki ne derüljön". Olyan páncélt növesztettünk, amit még egy pszichológus is csak nehezen hámoz le rólunk.

Abúzus nincs következmények nélkül, bármit is lásson a külvilág.

rotebeete írta: Az Eszter alapítványhoz ingyen mehetsz. Jártam náluk, de nekem nem jött be. Nagyon unszimpatikus volt a hölgy

Köszi, én is így tudtam, ígérték is (múlt) szeptemberre, hogy majd mehetek ingyen, aztán felhívtak, hogy sajnos már nekik sem telik ingyen.

Anoni Mara írta:

kv írta: Alicia, szerintem ne csodálkozz rajta, ha nem látnak depit ennél-annál-rajtunk. Én is mindig olyan nyugodt vagyok... Szerintem szívészi képességeim ezen a téren minden várakozást felülmúlóak. Hisz lassan 30 éve játszom, hogy minden rendben van. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül, hisz játszunk, h ne derüljön ki a titkunk, a szégyenünk, ami végülis nem is a miénk, csak mégis azt érezzük. Anyám se tudja... és külsős rájöhetne? Ha nem foglalkozik a témával komolyabban, akkor sosem. Szerintem.

Bizony, nagyon korán tanultunk bele a színész mesterségbe... És azt hiszem, a tökélyig vittük. Hiszen egész gyerekkorunk arról szólt, hogy "jaj, csak észre ne vegyék" és "csak ki ne derüljön". Olyan páncélt növesztettünk, amit még egy pszichológus is csak nehezen hámoz le rólunk.

Abúzus nincs következmények nélkül, bármit is lásson a külvilág.

Igen, mindannyian rátanultunk arra, hogy jól eltakarjuk, hogy mi a baj. Nekem pl. megparancsolták, hogy uralkodjak magamon gyerekként, amikor pánikrohamaim voltak. Így úgy tettem, mintha normális lennék, és a pánik miatt teljesen dekoncentrált voltam sokszor. Olyan is volt, hogy kaptam egy labdát a tornaórán, mert épp kézilabdáztunk. Aztán azt sem tudtam, ki az ellenség, és rossz kapuba dobtam. Öngól lett. Onnantól fogva nem álltam meg a szégyentől az osztálytársaim előtt, és nem engedtek innentől labdához nyúlni.. Szerencsére ehhez képest már kikupálódtam, és múltkor egy ügyfélszolgálaton csináltam rendet, amikor elém álltak...

Alicia, én februárban jártam kétszer vagy háromszor ott, de nagyon nyomasztó az egész iroda, nem azt sugallja, hogy segítenének az emberen... Nem éreztem jól magam, sötét volt a hely is. Nekem akkor nem kellett fizetni. Most mennyiért vállalják, tudod? Mert ha sokért, akkor az ember el tud menni egy magánszakemberhez is ennyivel.

És azt gondolom, a színeszkedéshez tényleg jól értünk. Én még részben a manipulációhoz is, muszáj volt... különben rosszabbul is járhattam volna néha.

Nálam szóba se került, hogy fizessek érte, nemrég még épp, hogy a mindennapi kenyerem megvolt, azóta javult valami, szerencsére. Jó, hogy mondod, hogy nem jók, akkor annyira nem sajnálom.

Sajnos a manipulációhoz marhára nem értek, pedig nem ártana..

Alicia, milyen egy pánikroham? Az az érzésem, hogy mostanában nekem pánikrohamaim vannak.

Nyomasztó. Én a szívemben és a torkomban éreztem szorulást, mintha egy dobozba kerültem volna bele, ami egyre jobban szűkül össze. Szapora légzés, izzadás, nehéz koncentráció... hiperventilláció... Én megtanultam kezelni, sok gyakorlás után tudtam uralkodni felette, és utána nem is jött elő, mert magabiztos voltam abban, hogy semmi rossz nem történhet, én tartom a komtrollt a testem felett.
De érzésben szörnyű. Az első pánikrohamomnál mentő jött ki hozzánk, ott másfél óráig rohamom volt. Az izmaim annyira megfeszültek, és szellemileg is annyira leterhelt, hogy én utána másnapig aludtam, és másnap izomlázam is volt. Szóval tud elég durva lenni.

Ezt mind alá tudom támaszrani...mentőt én csak majdnem hìvtam. Nekem először összeeséssel jött a legdurvàbb,mikor azt hittem annál nincs rosdzabb..hát bebizonyododott h de van. Epilepszia szerű hidegrázás,megőrülés érzés,ablakon kiugrani vágy...vannak enyhébb és egyre durvuló tünrtek. Én sokàig elveszettség érzéssrl küzdöttem,hogy elnyel a vilàg,ez már javul.