Mennyere egységesek a tünetek?

Szia Jelen! Üdv itt!

Szerintem kezdj hozzá. Mesélj, kérdezz, vagy ami eszedbe jut. Itt majdnem mindenki érteni fog.

Alicia, kitörölted a témát? Vagy haluztam?

Én nem, de lehet, h. nem volt időszerű.. Lehet, hogy itt a feldolgozás előbbre való, mint amiről ott írtam. Megértem, ha így van..

Majdnem egy éve járok terápiára, pszichológushoz. Azt hiszem most nagyon nagyon mélyen vagyok, nem látok előre semmit. Most szakítottam a szerelmemmel. Még folyamatban. Eddig nem bíztam soha senkiben, vele az elején úgy indult, hogy férfinak tekintettem őt, egyedül őt a világon. De mindig az van, hogy nagyon hamar rájövök, hogy nekem nem jó semmi. Ő elvileg miattam elvált 4 hónapja, onnan ide költözött hozzám, most meg engem okol, hogy én vagyok a hibás. edig nem , nem csak én. Mindig előjönnek az emlékeim, bárki is van mellettem. Vele most úgy indult az egész, hogy szerelmesek lettünk. Azt hittem ez legyőz mindent, de nem. Most nagyon mélyre zuhantam. Most hogy járok a terápiára sok dolog jön elő. Kb 11-12 éves voltam, a nevelőapám molesztált, ez az egész életemre rányomta a bélyeget. Folyton meg kell játszanom magam. Hogy minden rendben, pedig nem. Nagyon régen elköltöztem tőlük, a szülőktől. Van saját életem, saját egzisztenciám, diplomám, gyerekem. Társam nincs, pedig vágyom rá. Nincs segítségem senki. Vannak barátnőim, családosak, de az nem ugyanaz, mintha lenne egy társam. Akit most veszítek el, ő a szerelmem, de nem bírom elviselni mégse. Bár nem is segített ebbe engem teljes mértékben, szerintem neki is kellene segítség , de nem látja be. Most hirtelen ennyi. Kicsit össze vissza írtam, de talán érthető.

Mara a könyvet én is olvastam, itt van a polcomon. Ahogy elkezdtem a terápiát, a pszichológusom ajánlotta, azonnal meg is vettem. Az érzések amiket leírsz, teljes mértékben illenek rám, teljesen kivülállónak érzem magam mindenhol, és most teljesen elveszettnek is. De azt gondolom sokan azt gondolják mégis rólam, hogy én milyen boldog kiegyensúlyozott nő vagyok, határozott, és problémamegoldó. Pedig én nagyon nem ezt érzem.

Jelen, ismerem, hogy milyen az, amikor össze vagyunk zavarodva teljesen. Épp ezért nem tudom, muszáj ezt a kapcsolatot megszakítani? Mert ha melletted áll... Talán tőle vártál mindent, olyat is, amire nem képes? Nagyon ritka dolog, ha elválnak egy nő miatt a férfiak, tudod-e.. ?

Igen, tudom, hogy ritka. De igazából szerintem előttem is csak megtűrt személy volt ott, és mindenki örült, ha onnan elhúz. Fura, hogy ezt írom, pedig szerelmes vagyok bele valamiért. Ahogy ide költözött se munkahelye, se semmije nem volt, mégse értékelt engem ezen a téren. Meg szerintem sehol, mert akkor nem tudott volna olyan nagyon csúnyán viselkedni velem, olyan szavakat használni, Nem szolgáltam rá. Olyan ő mintha 2 személyiség lenne. Ezt mki mondta az elején is, de én vak voltam. És ráadásul anyagilag sok adósságot felhalmoztam, miatta, még hitelt is vettem fel. De ezt nem is ragozom tovább. Elég hülye helyzet. És mégis engem okol. Már az első olyan dolognál ami elég fura volt, akkor kellett volna befejezni. Néha ezt gondolom, néha meg azt, hogy dehogy is, ki kellene tartanom mellette. Pedig tökre megaláz. És hagyom. Illetve hagytam. Teljesen megaláztam magam. Bizalmam soha nem volt senkivel szemben, vele volt, bár elég hamar elcseszte, és onnan már nem volt visszaút neki. Ahogy járok a terápiára közben telefonon már többször elmondtam anyunak mi történt anno apuval, de nem hisz nekem. Mindig csak veszekedésbe torkollik az egész. Személyesen is mondtam már neki. ár éve is, előtte is, de mintha meg se hallaná, csak magát menti. Nem akarok neki rosszat, meg senkinek sem, de ezzel is csak egyedül küzdök. Meg mindennel. Úgy érzem teljesen egyedül vagyok.

Akkor viszont a szokásos képlet: Bántalmazott nő bántalmazó pasikat talál, amíg meg nem gyógyul.. Akkor, ha ilyen, ahogy leírod, ne gondolkodj rajta, hogy miért szereted, csak menekülj!
Anyukádnak bizonyára kellemetlen elhinnie apádról az igazat, ha szereti..

Kedves Jelen, tök jó a neved. örülök, hogy ráleltél az oldalra. Sok sorstársra lelhetsz, akik szintén egyedül küzdenek, terápiàba járnak, sikertelen a pártalálásuk. Viszont vannak olyanok is, akik már végigjàrták a terápia rögös útját, ráleltek a szerető társukra. Szóval remélem ad neked is reményt. És azért egy pszichológusi segítség felérhet egy igazi lelkitárssal. Itt biztosan megértünk, nem vagy egyedül.

Köszönöm válaszaitokat! Nem tudok aludni, reggel mennem kell dolgozni, kisfiamat el kell látnom, jól kell lennem, de most úgy érzem teljesen elhagyott az erőm. Nem tudom azt sem hogyan fogok a melóhelyen megfelelni, tele vagyok határidőkkel, szét vagyok csúszva. Álmomban amit épp aludtam kicsit, a szerelmem és apu volt, nincs megnyugvás, sehol. Se itt, se álmomban. Annak idején se volt. Folyamatosan féltem, szorongtam, aggódtam, másnak éreztem magam mindenhol és mindenkitől másabbnak, egyedüli éreztem magam, sehol nem volt jó és mindenhol jó volt. Ez most is így van. Mindig csak mennék mennék valahova. Teljesen egyedül vagyok mindenre, csak " SZERENCSÉRE? MERT Ő A LEGFONTOSABB" mostmár van egy kisfiam.

Én érdekesnek találtam a témát, és írtam is hozzá... talán nem volt rendben...

jelen írta: Köszönöm válaszaitokat! Nem tudok aludni, reggel mennem kell dolgozni, kisfiamat el kell látnom, jól kell lennem, de most úgy érzem teljesen elhagyott az erőm. Nem tudom azt sem hogyan fogok a melóhelyen megfelelni, tele vagyok határidőkkel, szét vagyok csúszva. Álmomban amit épp aludtam kicsit, a szerelmem és apu volt, nincs megnyugvás, sehol. Se itt, se álmomban. Annak idején se volt. Folyamatosan féltem, szorongtam, aggódtam, másnak éreztem magam mindenhol és mindenkitől másabbnak, egyedüli éreztem magam, sehol nem volt jó és mindenhol jó volt. Ez most is így van. Mindig csak mennék mennék valahova. Teljesen egyedül vagyok mindenre, csak " SZERENCSÉRE? MERT Ő A LEGFONTOSABB" mostmár van egy kisfiam.

Kitartást Jelen. Nem tudom, milyen tanácsra lenne szükséged. Ebben az állapotban én is voltam, de nem volt és most sincs gyerekem. Így biztosan nehezebb is. De ez az állapot tud mérséklődni, higgy benne és magadban. Nekem bejöttek a nyugtató hatású teák, kúraszerűen íttam. Aztán segített még a terápia során alkalmazott technika (nem jut eszembe a neve), amit a pszichológusommal csináltunk. Utána pedig a meditáció, előtte közben csináltam az agykontrollt, a neten is tudod hallgatni. Volt olyan, hogy bizony még fél hétkor én is ébren voltam, és közben is csak egyszer egyszer aludtam el, akkor is rémálmok gyötörtek, és reggel mennem kellett dolgozni. Nekem akkor óriási segítség volt az agykontrollos hanganyag, akkor még nem kezdtem el a terápiát, de ez segített bealudni.

Most szerelmes vagyok. Megsem vagyok jo. Nem vagyok eleg. Mosr epp nem elunk egyutt. 3 honap utan, nagyon szeret o is azt mondja ed ezt is erzem, de szerinte nem lehet velem elni. Pedig nem gondolom azt h elviselhetetlen vagyok. Teljesen egyedul vagyok, gyerekkel, semmi erom nincs. Nem tudom hogy lesz...tudom azt h bennem is van hiba...csak frontinnal tudok aludni kicsit total erotlem vagyok

Szia Jelen, én is nagyon szeretem a Szerelmemet, és nem élünk együtt, mert emellett a beteg férjemről gondoskodom. De évente pár hónapot távol az otthontól együtt tudunk lenni, és állandóan hiányzik, de mégsem vagyok benne biztos, h együtt tudnék vele élni. Pedig ez minden vágyam. Mégis néha ő olyan, h néha azt gondolom, h jobb marad a kapcsolatunk, a csak "járás" szinten van, nem állandóan együtt élve. De mindettől függetlenül rajongásig szeretem és egyáltalán nem elviselhetetlen.
A párod mivel indokolja, h nem lehet veled élni?

Hol ezzel, hol azzal indokolja. Ő ha valami probléma van akkor alkohollal oldja a feszültséget eddig volt 3-4 alkalom. Volt, hogy eléggé berúgott. Én miattam -bár idővel egyébként is elváltak volna - elvált, még egy hóna se telt el elmondta otthon, hogy vagyok, és szerelmes. 5 hónap után hozzám költözött. Itt kiszolgáltatottnak, nincstelennek érzi magát. EKözbe még azt is mondja, hogy a múltam miatt teljesen elviselhetetlen vagyok, kitöréseim vannak, hülyén viselkedek többször, nem hagyom h szeressen, pedig én vagyok neki a minden. Én meg azt gondolom, hogy ő kötözködik mindenért. Az igaz, hogy szomorú vagyok hetek óta, nem tudom az okot pontosan. Nekem tényleg nem jó semmi???? Hát ez nem igaz, ő az igazi szerelmem, és ráadásul mindent tud rólam, neki mindent elmondtam. Van egy kisfiam, vele minden rendben, neki a legjobb anyukája vagyok, ő meg a legjobb kisfiú...A szerelmem azt mondta nem tud velem élni, nagyon szeret, el fog menni külföldre és onnan majd évek múlva jön haza. Ezt abszolút nem tudom elképzelni, hogy elveszítsem. Semmi jövőképem, mindig csak ŐŐŐŐŐŐŐŐ. Utálom magam, nem tudok megfelelni. Régebben otthon is mindig ezt éreztem, nem vagyok jó semmire, semmit nem tudok jól csinálni......