ez szexuális abúzus?

Kedves Sólyom!

Egyáltalán nem hülye kérdés! Sőt, szerintem a többiek is meg tudnak abban erősíteni, hogy sokunkban felmerült ez a kérdés, vagy legalább is ehhez hasonló. és persze ezzel együtt a kételyek, kérdések, "vajon nem fog hülyének nézni?", "megbízhatok-e benne?", "nem fogja-e elmondani másnak?" stb. Nem ismerem a történelem tanárod, de ha te úgy érzed, megbízhatsz benne, hogy támaszod tud lenni, akkor szerintem nyugodtan kérhetsz tőle segítséget. Adott esetben ő is tud majd neked abban segíteni, hogy szakemberhez kerülj, sokszor jobb ezt nem egyedül végigcsinálni. Még felnőttként is nehezen lépünk meg ilyen dolgokat - például én amikor felnőttként terápiába mentem, engem is elkísért egy barátnőm.
Ha megkéred a tanárodat, ne mondja el a szüleidnek, nem volna szabad elmondani, remélem, ezt ő is tiszteletben fogja tartani! Csak tényleg azt tartsd szem előtt, amit írtam korábban is, hogy ha ő úgy érzékeli, hogy nem vagy biztonságban, akkor nem tehet mást, muszáj szólnia az illetékes szerveknek. Ez azért nem olyan ijesztő, mint ahogy hangzik, csak jó tudni, hogy ennek ez a menete. Ugyanakkor én hiszem azt, hogy ha valaki ezt kellő érzékenységgel és odafigyeléssel teszi, akkor semmi olyat nem csinál, ami a te helyzetedet nehezíti!

Kedves Sólyom!
Elmondani persze elmondhatod neki, de hogy hogy reagál, azt nem lehet megjósolni.
Én nem vagyok olyan optimista ezzel kapcsolatban. Mondott már nekem olyat hozzám közelálló ember, hogy a hajam égnek állt…. Itt a fórumon is előfordul több, nem túl fényesen végződött „coming out” története.
Ahány ember, annyiféle reakció. Lehet, hogy hisz neked, lehet, hogy nem.
Sára véleményét osztom. Ha beszélni szeretnél erről valakivel, először fordulj inkább szakemberhez, még akkor is, ha ez most nehezebben járható útnak tűnik.

Köszönöm mindenkinek a segítséget!

Kedves Tanácstalan!
Én se tudtam, hogy abúzus áldozata voltam, amíg nem lett feltárva. Nem értettem miért vagyok kívül álló és miért van annyi szomorúság a szívemben. Én is azt tudom mondani neked, hogy kérd szakember segítségét, és győzd le, vagy legalább is legyél tisztában azzal, hogy miért vannak párkapcsolati gondjaid. Nekem is despotikus apám van és hidd el ez már önmagában sem egyszerű a lelki terror borzasztó. Én 38 éves vagyok, de még mindig apám irányítja az életem, bár a terápiás segítséggel már szép eredmények vannak. Kérlek, kérj segítséget és nagyon őszinte szívvel sok sikert kívánok neked.