ez szexuális abúzus?

Szerintetek??? Kiderült egy tanító néniről, hogy utálja a kisfiúkat. Ezt annyira vállalta(kollégák előtt is-bár az osztálya fiaira utalt-, hogy mindig csak a kislányok kezét fogta, a fiúk rosszcsontkodását extra szigorúan büntette hozzátéve, hogy ilyen rosszak a fiúk. 3 évig gyakorolt... A lányokat is elkezdte büntetni, miután a fiúkra semmi nem hatott, még az sem, hogy első osztályban kisbugyira vetkőztette a lányok előtt....mert a a fúk miatt, a helyzet miatt ez elkerülhetetlen...

Angyalka írta: Szerintetek??? Kiderült egy tanító néniről, hogy utálja a kisfiúkat. Ezt annyira vállalta(kollégák előtt is-bár az osztálya fiaira utalt-, hogy mindig csak a kislányok kezét fogta, a fiúk rosszcsontkodását extra szigorúan büntette hozzátéve, hogy ilyen rosszak a fiúk. 3 évig gyakorolt... A lányokat is elkezdte büntetni, miután a fiúkra semmi nem hatott, még az sem, hogy első osztályban kisbugyira vetkőztette a lányok előtt....mert a a fúk miatt, a helyzet miatt ez elkerülhetetlen...

Borzasztó, hogy mennyi kretén van ezen a pályán (én aztán szidhatom őket, hiszen én is tanár vagyok...). Egy másodperc alatt beletaposhatnak a gyerek lelkébe. Ilyenkor a szülőnek muszáj okosnak lenni, kimenekíteni onnan a gyereket. De nem mindig könnyű.

Az én kisebbik lányom (12 éves) görög mitológiát is tanul történelem órán. Csak úgy ontja magából a vén faszi a szexualizált történeteket, kaján megjegyzésekkel spékelve. ("Remélem, nektek is lesz hamarosan szexuális élményetek" és hasonlók.) Mit csinál ilyenkor a jó szülő? Beront a tanárhoz? Felnyomja az igazgatónál, aki - tudom - nagyon tiszteli ezt a nagy tudású embert? Jót teszek-e a gyereknek vele? Vagy próbálom otthon korrigálni, amit a tanár elront... És akkor én még szerencsés vagyok, mert a lányom nekem mindent elmesél. Kérdeztem a többi szülőt, semmiről nem hallottak. De mikor elmeséltem, akkor sem akadtak ki úgy, mint én.

Volt egy tanárom még gimnáziumban, aki kizárólag csak a fiúkat feleltette. Elég szembetűnő volt, mert a kb. 24 lány mellé csak 9 fiú jutott. A lányokat max. csak akkor vette elő, ha év végén kétesre álltak.

Általános iskolában pedig volt egy pasi aki kiszúrt magának. Kihívott a táblához valami feladatot megoldani. Már nem emlékszem hogyan, de végül az egész valami aberrált felvilágosító izébe csapott át. A menstruációtól kezdve mindenféléről elkezdett beszélni, és engem kérdezgetett, hogy vajon tudom-e hogy is működnek a dolgok. Kevésen múlott, hogy el nem bőgtem magam, annyira ciki volt az egész. Akkor még nem tudtam, még a új volt a „kapcsolatunk”, de ez még lájtosabb dolgok közé tartozott nála. Mindenki nagyon jól tudta milyen, nem én voltam egyedüli kiskedvenc. Ma már ő az iskola igazgatója.....

Ebben az esetben semmi nem történt, annak ellenére, hogy a szülők közül páran segítséget kértek az igazgatótól. A gyerekek állapotáról annyit, hogy az iskolapszichológus szerint pályafutása 30 éve alatt nem találkozott olyan osztállyal, ahol több mint fele a csoportnak pszichiátriai kezelésre szorulna...illetve ahol 3-4-en is az öngyilkosság gondolatával "szórakoznak-ijesztgetik" társaikat... ((

Elég elkeserítő valóban, hogy ilyen pedagógusok vannak a pályán. A portfólió helyett inkább a mentális állapotra kéne a hangsúlyt helyezni. Egyáltalán nem mindegy milyen légkörben nevelkedik egy gyermek.
Na erről meg eszembe jut az én egyik óvónőm, aki rendszeresen büntetett engem, még akkor is mikor nem is voltam a tette helyszínén, meg rendszeresen úgy igazítottam meg a ruhámat, hogy az egész csoport előtt lehúzta még a bugyimat is. Ez egyszerűen borzasztó emlék, szörnyen megalázó volt.

"Szexualizált beszédnek nincs helye oktatási környezetben, mert sérti a gyerek integritását, és traumát okozhat. Az oktató hierarchikus helyzetéből adódóan többet beszél és többet „megengedhet magának”, a gyereknek pedig általában nincsen joga meghatározni, hogyan beszéljen a tanár, ezért annak alkalma adódik, hogy neki tetsző nyelvezetet használjon. Ez tekintélyelvű intézményekben gyakran lehet lenyomó, megalázó, vagy éppen szexuális tartalmú. Zárt ajtók mögött a pedagógus nehezen ellenőrizhető."

muszajmunkacsoport.hu/ha-on-szakember/ok...ek-tevhitek-ketelyek

Sziasztok! Lenne egy kérdésem 17 éves vagyok és mindig a fejemben volt egy kép,a hogy a bátyám hozzám ér. De csak most fogtam fel igazán, hogy mi is történt. Olvasgattam a történeteiteket és felvillant bennem még több kép. Lehetséges az, hogy így éltem le 17 évet, hogy fogalmam nem volt erről és most villannak fel bennem olyan képek, amiről azt se tudtam, hogy megtörténtek?

16 évesen elkezdtem a jogsit, mert támogatta a kerületem, így csak a felét kellett kifizetnem. Nagyon örültem neki! Letettem a kreszt, és mentem vezetni. Egy 50es pasi volt a vezetőm, nagyon megszerettem, imádtam vezetni. Puszival, öleléssel fogadott mindig, rengeteget dumáltunk, kérdezgetett szüleimről, és sok sérelmet elmeséltem neki. Megvigasztalt, rendes volt.
Aztán mindig észrevettem magamon, hogy ideges vagyok vezetés közben. A kuplungra nem léptem rá rendesen - állítása szerint - és jelzésszerűen megfogta a combomat. Legalábbis ő azt mondta, ezért fogja meg, hogy ne felejtsek el odalépni. Utána már annyira nem szerettem hogy puszilgat, ölelget, simogat. Mivel szüleimmel nem volt jó kapcsolatom, nem mertem szólni róla, így végigvezettem a kötelező órákat.
Amikor betöltöttem a 18at, rámírt hogy vagyok, mi újság velem, én voltam a kedvenc tanítványa, stb.. és hogy szerelmes belém. Egy 55 éves pasi, idősebb mint a saját apám. Akkor tudatosult bennem, hogy ő engem molesztált akkoriban, szexuálisan akart közeledni felém, csak én olyan naiv és éretlen voltam, hogy nem jutott el az agyamig, csak érzésben volt kellemetlen az egész, de nem tudtam pontosan micsoda.
Ma már egy ilyen barmot feljelentenék, mint a huzat. De szerintem rengeteg lány van, aki nem mer erről szólni, hisz nincs szemtanú, kettesben vagytok mindig, nincs mit bizonyítani... Nehéz ügy.

sólyom írta: Sziasztok! Lenne egy kérdésem 17 éves vagyok és mindig a fejemben volt egy kép,a hogy a bátyám hozzám ér. De csak most fogtam fel igazán, hogy mi is történt. Olvasgattam a történeteiteket és felvillant bennem még több kép. Lehetséges az, hogy így éltem le 17 évet, hogy fogalmam nem volt erről és most villannak fel bennem olyan képek, amiről azt se tudtam, hogy megtörténtek?

Kedves Sólyom!
Örülök, hogy idetaláltál!
Ahogy elolvastam a hozzászólásodat, felvillant előttem a 4-5 évvel ezelőtti önmagam. Nem volt könnyű időszak, de bármi is történt, itt vagyok és segíteni szeretnék én is a túlélőknek!
Én már elmúltam 18 éves, amikor nekem is bevillantak a képek, a hangok, a szagok. Tehát igen, van ilyen, és tudd, már nem vagy egyedül!
Mi mindig itt leszünk melletted, gyere minél többször, olvasgass, beszélgess! Sokat segít, ha látod, más is küzd hasonlókkal.
Kívánom neked, hogy minél hamarabb sikerüljön feldolgoznod mindazt, ami veled történt!

Szia sólyom!
Én is elfelejtettem mindazt, amit apukám tett velem. Jártam pszichoterápiára, ahol az egyik vezetett relaxáció következményeként előjöttek emlékbetöréseim... sokat sírtam, zokogtam, nagyon rossz volt. A mai napig nem tudom, hogy mi történt pontosan, sokszor elhessegetem a dolgokat, hogy rosszul emlékszem, de azok az emlékek tisztán megvannak bennem, hogy apukám szexuális tartalmú újságokat mutatott nekem, és a mai napig bújna, szeretgetne, simogatna, ha én ennek nem állok ellen határozottan.
Nehéz ilyen emlékekkel egyedül maradni, ha van lehetőséged, szerintem menj el szakemberhez, és oszd meg vele a kétségeidet.

Köszönöm szépen! Nagyon jól esnek a szavak, amiket írtok! Sajnos nincs lehetőségem elmenni, főleg, mert anyukámék nem is tudják és ha elmondanám nem is hinnék el! De nagyon jó lenne. Mert apukámtól is elkezdtem félni, pedig ő nem is csinált semmit. Meg nagyon fura érzés, hogy (azt mondják, hogy apakomplekszusom is van ) És így nagyon keresem a 40 év körüli férfiak társaságát, de mikor eszembe jut ez a dolog, akkor egyből elkezdek félni tőlük.

Kedves Sólyom!

Ha úgy érzed, szeretnél valakihez elmenni, vagy valakivel beszélni erről, nem feltétlenül kell elmondani bárkinek is, hogy te ezért jársz valakihez. És a pszichológust is köti a titoktartás, egészen addig, amíg azt nem érzi, hogy veszélyben vagy. Viszont, ha valós veszélyt észlel, akkor mivel még nem vagy 18 éves kötelessége jelezni azt az illetékes intézmények felé. Ezt úgy értsd, hogy olyan esetekben, amikor a bántalmazás még mindig fennáll. De az a minimum, hogy ennek módját, idejét megbeszéli veled. Segítséget kérhetsz pl. az iskolapszichológustól - ha van ilyen - , vagy ha van a városban gyermekjóléti szolgálat (kell lennie), az ott dolgozó pszichológustól is. Azzal számolnod kell, hogy mivel kiskorú vagy, mindenképp tudnia kell majd erről a szüleidnek, viszont ahogy írtam is, hogy miért, azt nem fogják az orrukra kötni, ha nem akarod. Elég nagylány vagy már ahhoz, hogy az illetékes szakemberrel megbeszéljétek azt, mi az ami elmondható a szülőknek és mi az ami nem.

Kedves Sára!
Köszönöm a segítségedet!

Tanácsot szeretnék kérni! A történelem tanáromat nagyon szeretem (apám helyett apám) és ő is szeret. Úgy érzem, hogy ő tudna segíteni és nagyon jól esne ha neki elmondhatnám, hogy mi történt és nála elbújhatnék itthonról. De félek elmondani neki, mert félek, hogy elmondaná itthon vagy, hogy teljesen bolondnak nézne. Szerintetek elmerje neki mondani? Tudom, hogy ez nagyon buta kérdés, de nekem nem az.

sólyom írta: Tanácsot szeretnék kérni! A történelem tanáromat nagyon szeretem (apám helyett apám) és ő is szeret. Úgy érzem, hogy ő tudna segíteni és nagyon jól esne ha neki elmondhatnám, hogy mi történt és nála elbújhatnék itthonról. De félek elmondani neki, mert félek, hogy elmondaná itthon vagy, hogy teljesen bolondnak nézne. Szerintetek elmerje neki mondani? Tudom, hogy ez nagyon buta kérdés, de nekem nem az.

Nem buta a kérdésed, nyugodtan tedd fel őket. Én a helyedben első körben megfogadnám Sára tanácsát. És, ha kapsz szakszerű segítséget, akkor ott - ha még szükségét fogod érezni annak, hogy a tanárod is beavasd - meg tudod beszélni majd ezt is mindenképpen, mármint, hogy beavasd-e a tanárod.