Jelen idő

Köszönöm, Hajnalkám. Azóta megpróbáltam magam törölni az egyik társkeresőről, de nem sikerül. És mit gondoltok arról, hogy még mindig lehet engem abúzálni??!! Mondjatok valamit erre, kérlek! Amit itt írtam!! Köszi!!

Alicia09 írta: Köszönöm, Hajnalkám. Azóta megpróbáltam magam törölni az egyik társkeresőről, de nem sikerül. És mit gondoltok arról, hogy még mindig lehet engem abúzálni??!! Mondjatok valamit erre, kérlek! Amit itt írtam!! Köszi!!

Nem könnyű erre mit mondani. Talán a megfelelni vágyás, az önbizalomhiány, esetleg egyfajta rosszul értelmezett udvariasság lehet mögötte. Vagy mindegyik.
Azt hiszem, itt is beválhat, amit az állásinterjúhoz írtam: előre fel kell készülni. Otthon végiggondolni, mire mit mondanál, hogy reagálnál, stb. Feltéve, ha ezek után lesz még kedved randizni. Ja, és javaslom, hogy olyan helyre menjetek, ahol sok ember van. Nem véletlenül szoktak első randevú helyszínéül (még az amerikai filmekben is, figyeld meg!) presszót, éttermet megadni.

Igaz, nem ilyen helyzet, de eszembe jutott, hogy egy időben képtelen voltam lerázni ezeket a telefonos (aluljárós) merketingeseket. Roppant udvariasan végighallgattam őket, néha aztán rám is sóztak ezt-azt. Egy idő után megelégeltem. És udvariasan bár, de elküldtem őket. Most már roppant rutinosan megy. Semmi lelkiismeretfurdalás, vagy ilyesmi. Meg kell tanulni nemet mondani. Az első "nem" nehezen megy, de utána egyre könnyebb. Próbáld ki!

Köszönöm, Hajnalkám!

Alicia09 írta: Köszönöm, Hajnalkám!

Szívesen. A lényeg: nem te vagy a hibás. Írtam még kicsit az előzőhöz, nem tudom, láttad-e. Mindig utóbb jutnak még eszembe dolgok. Még jó, hogy itt lehet szerkeszteni.

Igen, rosszul értelmezett udvariasság, meg rá lehet gyúrni a szitura, igaz, csak igazából az izgat nagyon, hogy miért fontosabb nekem az, hogy az a barom, aki elkezd nyalogatni, meg tapogatni, miért fontosabb nekem, mint én magam??!!

Alicia09 írta: Igen, rosszul értelmezett udvariasság, meg rá lehet gyúrni a szitura, igaz, csak igazából az izgat nagyon, hogy miért fontosabb nekem az, hogy az a barom, aki elkezd nyalogatni, meg tapogatni, miért fontosabb nekem, mint én magam??!!

Biztos, hogy fontosabb? Lehetnek az emberben rossz beidegződések is, amiből csak ki kell lépni. Nem mondom, hogy könnyű, de ki lehet.

Hajnalkám! Szeretném elhinni, hogy csak rossz beidegződés, és nem önbüntetés, vagy nem is tudom, hogy mi volt. Átgondoltam azóta, hogy lehetett volna mondani, hogy ne haragudj, nem azért mondtam, hogy gyere errébb, mert a közelségedre vágytam, csak nem akartam, hogy megsülj. Vagy keresünk egy másik padot, ahol csupa árnyék van, vagy mindenki mehet haza, ha ezt nem hagyod abba. Vagy: Ha ennyire félreérthető vagyok, akkor most köszönjünk el egymástól. Szóval kb. fél órán át tűrtem a kellemetlenkedéseit, miközben szó szerint sarokba szorítva ültem a padon. És úgy éreztem, hogy nem tudom, mit kell csinálni, hogy kell ebből kilépni. Azt gondolom, hogy egészséges pszichéjű ember tudta volna a helyemben..

Alicia, lehet, hogy ő se tudta volna. Mert egy ilyen helyzetben szerintem mindenki ledermed. legfeljebb hamarabb ocsúdott volna fel. Másrészt: abból kell kihozni a legjobbat, ami van. Hát mit csináljon az ember, ha neki csak ilyen psziché jutott.? Jelen helyzetben a legjobb: levonni a tanulságot, és továbblépni. Bunkó férfiak voltak, vannak, lesznek. Remélem, azért egyre csökken a számuk.
Kilépni pedig úgy tudsz, ahogy mondtam: gyakorolni kell, hogy éles helyzetben is menjen. Biztos ismered a krav magát. Ott arra tanítják a nőket, hogy merjenek cselekedni. Mindegy, hogy mit, csak meglepő legyen. Persze tanítanak fogásokat, de nem ez benne a lényeg, hanem a meglepetés ereje, hogy időt nyerjen, és menekülni tudjon. Gyakorlás, gyakorlás, és még több gyakorlás.

Amúgy meg a pszichénk védelmében: én úgy gondolom, hogy a tradicionális női szerepek valamilyen szinten szinte predesztinálnak az áldozatszerepre. A nőket mindig, mindenhol arra kondicionálják, hogy engedelmesek legyenek, legyenek "jók", bármit is jelentsen ez, halk szavúak, stb. A férfiak dolgába ne üssék bele az orrukat. Szüljenek gyerekeket, főzzenek jókat, és kb. ennyi. Nehéz ebből a szerepből kilépni. Minden nőnek. A férfiak pedig összekeverik a kezdeményező fél tradicionális szerepét az erőszakossággal. Úgyhogy én azt mondom, ne hibáztasd magad, mert nem te tehetsz róla, hogy sikerült egy ilyen emberpéldányt kifognod.

Köszönöm Mara, Alicia, Hajnalkám!
Mara, nem olvastam Virág könyvét, de mihamarabb megteszem, köszönöm az ötletet. Mióta ezeket a gyógyszereket szedem, nem voltam pszichotikus állapotban, amikor magamra és másokra nézve is felelőtlen, veszélyes dolgokat tettem. Az elmúlt 1 évben kb. csak depressziós meg kevert fázisaim voltak. Gyógyszerrel kordában tudjuk tartani a doktornénimmel. De senki sem hiszi el, ha meghallja, hogy ez van. De mindenképpen elolvasom Virág könyvét.
Csak el vagyok keseredve, hogy szinte meg sem kell szólalnom, és már látják rajtam, hogy valami nem okés...

Hajnalkám, köszönöm a hasznos tippeket! Nem igazán vagyok tisztában a jogaimmal, és önbizalmam sincs sok, így ha kérdeznek, én válaszolok őszintén, mint akinek kötelező. Mert azt hittem, vagy úgy éreztem, hogy kötelező...Ez most elég váratlanul ért, köpni-nyelni nem tudtam, voltam már állásinterjúkon, de ilyet, hogy belekérdezzenek egy olyan dologba, amiről még a pszichiáternek sem tudtam 4 évig beszélni...lefagytam. És azzal, hogy elsírtam magamat, szerintem mindent elárultam.
De köszönöm a tippeket, amiket adtál, gyakorolni fogok, hogy frappáns válaszokkal ki tudjam vágni magam legközelebb az ilyen helyzetekből.

Alicia, Neked is köszönöm a biztatást! A helyzetedet, ami történt, teljes mértékben át tudom érezni, én is állandóan így járok! Akaratlanul belekeveredek olyan helyzetekbe, amiket nem akartam, és csak tűrök-tűrök, nem tudok kilépni...én már azt sem bírom, ha pl. férfi ül le mellém a buszon, és moccani se merek, amíg le nem száll, mindig tovább megyek inkább, amíg le nem száll mellőlem...tudom, hogy ez picit szélsőséges. Én nem keresek párkapcsolatot, de engem valahogy mindig megtalálnak, és egyszerűen nem tudok kilépni ezekből a szituációkból, hanem tűröm...és ha mégis kilépek, azaz "lepattintom", azt nagyon udvariasan, kedvesen teszem (mert félek a bántástól), amiből általában nem értenek a férfiak, és tovább próbálkoznak. Egyik barátnőm mindig mondja, hogy túl kedves vagyok, és ezt értik félre. Sajnos velük is határozottnak kell lenni...ami nem könnyű.

Sunny, egyáltalán nem kötelező válaszolnod. Illetve nyilván udvariatlanság, ha az ember nem válaszol a kérdésre, de nem vagy köteles olyat elmondani, amit nem akarsz. Ezért jó, ha vannak kész válaszaid, amíg meg nem erősödsz annyira, hogy meg tudd magad védeni. Amúgy a sikerélmény ilyen helyzetben is jót tesz, ha egyszer sikerült nemet mondanod, akkor a következő alkalommal már jobban fog menni, és egyre könnyebb lesz. Ez pedig felszabadító érzés. És egy idő után már spontán is menni fog.
Ha viszont jön visszaesés, vagy nem sikerül elsőre a dolog, esetleg nem úgy, ahogy elképzelted, akkor sincs baj. Majd sikerül legközelebb. Bármihez is kezd az ember, rengeteget kell gyakorolni, míg profi lesz. És még utána is szükség van gyakorlásra. Az énekesek pl. amíg énekelnek, járnak énektanárhoz. A sportolók edzésre, és így tovább. Az életben is így megy ez.
Szóval ne hibáztasd magad.

Sunny írta: Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy ezt ide leírom, de most nagyon rosszul érzem magam, és igazán csak Ti érhetitek meg. Ma voltam állásinterjún egy nagyon jó helyen, nagyon szerettem volna, mert nem az a klasszikus A típusos foglalkoztatás (H-P 8-16h), hanem lehet hétvégén is dolgozni, és az egyik szabadnapot hétköznapra kérni, így el tudok mellette járni a pszichiáteremhez. Nagyon szorongtam, levágták, hogy nincs önbizalmam, de kérdezték, és mondtam, hogy túl tudnék lépni a határaimon (szorongás, félelem az emberektől). Aztán kirakták a kezeimet az asztalra, "ez cigaretta?", "miért?"....nem tudtam mit mondani. Végül kiszedték belőlem, hogy bipoláris depresszióm, személyiségzavarom, evészavarom, és PTSD-m van. És kérdezték, hogy milyen súlyos trauma ért?? Hát erre végképp nem tudtam mit mondani.... De mondták, hogy csak hárman vagyunk, nyugodtan elmondhatom, nem mondtam, csak elsírtam magam...végül kiszedték belőlem, hogy csütörtökönként pszichiáterhez járok....persze, joga van tudni a munkaadónak, hogy "bolondot" alkalmaz. De nagyon rendesek voltak, nem utasítottak el egyből, csak h mérlegelniük kell, hogy nem vagyok-e túl labilis, és bírnám-e idegileg. Ez igaz is. Nem is ez a baj, csak most megint megbélyegezve érzem magam, újra traumatizálva, és egy rakás szerencsétlenségnek. Legszívesebben megfojtanám magamat, h megint elb...tam. Miért nem tudok magabiztos, határozott lenni??? Ennyire a homlokomra van írva, ami történt? 15 perc beszélgetés után levágják rólam az emberek? Megint úgy érzem, hogy tönkrement az egész életem és tönkre fog menni az egész jövőm emiatt. Persze, tenni kell ellene...de nem tudom, hogy az állandó szorongást és önbizalomhiányt hogy a fenébe lehet végre legyőzni, hogy ne ordítson a homlokom a bélyeg, hogy nem vagyok normális...
Ne haragudjatok...

Drága Sunny! Csak annyi történik, hogy olyankor, ha alá-fölé rendeltség érzetünk adódik BÁRMI kapcsán, bármilyen élethelyzetben, ismét azt a kiszolgáltatottságot és bénultságot éljük meg, mint a trauma idején. Ilyenkor ledermedünk, és ENGEDELMESKEDÜNK a túlélés érdekében. Nincs a homlokunkra írva semmi, Tapasztalatom szerint, az, hogy tudjuk, miért nem "működünk megfelelően" sokat segít! Előbb utóbb, mindenki megtalálja az önmaga mankóját, ami nem egy másik személytől függ.

Angyalka, hogy vagy? Van előrelépés az ügyedben?

Kedves vagy Hajnalka, hogy emlékszel ránk. 3 egymást követő nap három tárgyalás, ahol leadtam a bizonyítékaimat, amit eddig sem a rendőrség, sem a gyámügy nem vett figyelembe. Hogy ez előrelépés vagy sem, nem tudom meghatározni. Az Úrra bíztam a pert. Eddig azt tapasztaltam sajnos, hogy minél korrektebb vagyok, annál zavaróbb elemnek minősülök.

Angyalka írta: Kedves vagy Hajnalka, hogy emlékszel ránk. 3 egymást követő nap három tárgyalás, ahol leadtam a bizonyítékaimat, amit eddig sem a rendőrség, sem a gyámügy nem vett figyelembe. Hogy ez előrelépés vagy sem, nem tudom meghatározni. Az Úrra bíztam a pert. Eddig azt tapasztaltam sajnos, hogy minél korrektebb vagyok, annál zavaróbb elemnek minősülök.

Persze, hogy emlékszem.

Bízzunk benne, hogy azért majd alakul ez.

Ezt láttátok? www.nlcafe.hu/ezvan/20140710/szexualis-e...erekek-beszelj-rola/

Lehet, hogy a ti mondatotok is kint van.

Süni, nem hiszem, hogy bármit számon kéne kérni a moderátoroktól, akik éjjel-nappal azért dolgoznak, hogy a fórumozókat segítsék és védjék. Lehet, hogy nem látszik, de iszonyat munkájuk van ebben. Az a topik azért maradt kint, hogy mindenki lássa, hogy itt komoly moderálás van, odafigyelünk, felügyeljük a hozzászólásokat.