Jelen idő

Köszönöm Hajnalkám! Már csak ez ad erőt nekem. HISZEM, HOGY MINDEN ÉRTÜNK MONDOTT IMA SEGíT!

Angyalka írta: Köszönöm Hajnalkám! Már csak ez ad erőt nekem. HISZEM, HOGY MINDEN ÉRTÜNK MONDOTT IMA SEGíT!

Így van.

nekem sincsen családom gyökerem sincsen senkim sincsen most azt hiszem ez így a jó ennek így kellett történnie,hogy minden könnyebb legyen minden

Hajnalkám írta: Snafu, abban igazad van, hogy az embernek tán meg kéne szakítania a kapcsolatot a családjával, de a lehető legborzasztóbb érzés a magány, a gyökértelenség. Olyan, mintha egy fát kitépnek a földből. Hiába akarják utána átültetni, még ha sikerül is, és újra meggyökerezik, soha nem lesz ugyanolyan, mint a többi fa. Vagy ha villám szeli ketté a fát. Nagyanyám kertjében állt egy ilyen villámsújtotta meggyfa. Kettéhasadt a törzse. Nagyapám megtámogatta a gyengébbik felét, és a fa tovább élt, félig kettéválva, hozott gyümölcsöt is, de később egy újabb vihar végleg kidöntötte.
Mit akarok mondani ezzel a hasonlattal? Hogy az embernek is kell a család, akik körülveszik, szeretik, ápolják és támogatják, és ha ezt nem kapja meg, akkor örök sóvárgás él a lelkében. Lehet ezt valahogy kompenzálni, de nincs az a jó barát, aki valóban képes megadni azt az érzelmi többletet, amit egy jól funkcionáló család ad. Az más kérdés, hogy a családok nagy része képtelen jól funkcionálni. Tökéletes család nincs, ezért aztán az ember kompromisszumokat köt, amíg lehet. Szóval én megértem Sünit, és a többieket is. Na meg magamat is. Ami azt illeti, én még szerencsésebb vagyok bizonyos fokig, mert sok-sok kompromisszum és harc árán nekem megvan a családom. Nem beszélve arról, hogy nekem volt szerető "anyám" anyám helyett: anyai nagyanyám, aki fél évesen magához vett, és 3 évig nevelt, amíg anyámék magukhoz nem vettek. Jellemző anyámra, hogy egyszer írt nekem valami levelet (valamiféle sérelmei voltak velem kapcsolatban), és abban úgy fogalmazott, hogy 3 és fél évesen "magunkhoz vettünk". Nagyot nyeltem, amikor olvastam. Nagyon nagyot kellett nyelnem, mert ha nem ezt teszem, megmondtam volna neki, mennyire árulkodó ez a mondat. Arról árulkodik, ahogy bántak velem éveken át: hogy én nem a gyerekük vagyok, akit végre hazavihettek, hanem egy kötelességből nevelt kolonc, mert mitszólnakhozzáazemberek, ha nem mi neveljük, vagy nem tudom, mi. Szóval magukhoz vettek.
Az igazi apa személyét pedig anyám öccse, anyai nagybátyám testesítette meg számomra, és valamilyen szinten anyai nagyapám is, de ő nem igazán tudta kimutatni a szeretetét. Azért az jó, hogy legalább egy nagybátyám volt, aki nem molesztált, hanem szeretett. (Bár volt még egy, apám középső öccse, de ővele, mivel külföldön élt, nem is volt igazi kapcsolatom.)

Anyámra azt szoktam mondani, így is többet tett, mint amit tehetett volna, mert nem ölt meg (abortálni akart), hanem felnevelt, és azért a maga módján szeret. Na de milyen szeretetet tud adni egy nő, akit 4 évesen megerőszakolnak? És egy olyan apa, aki maga is apa nélkül nőtt fel? Apaminta nélkül?

Tökéletesen értem amiről beszélsz.
Ám ha maradunk annál a hasonlatnál, amit használsz, akkor szerinted melyik jobb: egy mérgező földbe ültetett fa, amelyik lassan, de biztosan elpusztul vagy egy olyan, amiről lenyesték a rothadó részt és az egészséges tovább élhet?
Akár így is: baranta.org/index.php/magyarorszag/item/...nem-adja-fel-jelt-ad :)
Egyébként azért írtam fentebb Amaonethnek, hogy a választott családot hívják barátoknak.
És ők nem mérgeznek.

süni írta: "Anyámra azt szoktam mondani, így is többet tett, mint amit tehetett volna, mert nem ölt meg (abortálni akart), hanem felnevelt, és azért a maga módján szeret. Na de milyen szeretetet tud adni egy nő, akit 4 évesen megerőszakolnak? És egy olyan apa, aki maga is apa nélkül nőtt fel? Apaminta nélkül?"
Kedves Hajnalkám!
Remélem, hogy tud szeretetet adni egy olyan nő is, akit gyerekkorában megerőszakolnak. Sok olyan abúzus túlélő van itt, akinek van gyermeke, és nem gondolom, hogy nem szeretik őket. Jómagam nagyon vágyom egy gyermekre (remélem sikerülni fog), és biztos vagyok abban, hogy nagyon jól fogom szeretni. Ugyan engem nemhogy nem szerettek, de egyenesen gyűlöltek a "szüleim", mégis tudom, milyen egy normálisnak mondható család, jelenleg ilyenben élek a férjem jóvoltából.

Itt a pont.
Az apaszerepet is lehet tanulni.
Saját tapasztalat.
Elkezdtem írni a választ Hajnalkámnak, de észrevettem a Tiédet és abba is hagytam.

S.N.A.F.U. írta: Egyébként azért írtam fentebb Amaonethnek, hogy a választott családot hívják barátoknak.
És ők nem mérgeznek.

Már amelyik... Barátokban is lehet csalódni. Nem véletlen az a mondás, hogy akinek ilyen barátai vannak, annak nincs szüksége ellenségre.

most itt vagyok gyökerek nélkül
ha a rózsát nem metszik rendesen, ha az elhalt, rossz rózsát nem metszik le,akkor csúnya lesz az a bokor,de ha lemetszik,akkor újjabb virágot meg termést hoz.lemetszettek a családomtól,majd kivirágoznak nélkülem.

Fekete Rózsa írta: most itt vagyok gyökerek nélkül
ha a rózsát nem metszik rendesen, ha az elhalt, rossz rózsát nem metszik le,akkor csúnya lesz az a bokor,de ha lemetszik,akkor újjabb virágot meg termést hoz.lemetszettek a családomtól,majd kivirágoznak nélkülem.

Nem fognak. A testvéreid biztosan nem.

Hajnalkám írta:

S.N.A.F.U. írta: Egyébként azért írtam fentebb Amaonethnek, hogy a választott családot hívják barátoknak.
És ők nem mérgeznek.

Már amelyik... Barátokban is lehet csalódni. Nem véletlen az a mondás, hogy akinek ilyen barátai vannak, annak nincs szüksége ellenségre.

Azért valljuk be, sokkal ritkábban.
És azt se feledjük, hogy őket MI választjuk.

Ez lenne itt a lényeg: MI választjuk. Van hogy tényleg nem működik, mert kétszínűek mindenhol vannak, de több az esélye hogy jól alakul.

Kedves Süni!

Nehéz bölcsnek lenni, de én is úgy érzem, hogy jó lépés volt a kapcsolat megszakítása a családdal.

Kedves Süni!

Igen Hope, nekem is egy képzeletbeli család hiányzik. Pontosan értem amit mondasz.

Tudom, egészen más szituáció, de mégis egy reménykeltő példa lehet. Engem a szüleim amiatt akartak kitagadni, mert "elhagytam a hitemet", vagyis egy másik felekezetbe kezdtem járni, mint ők. Isten akkor és ott adott testvéreket, akik mellém álltak, és egy pótanyukát is.

Kedves Amaoneth!

Utána nem sokára rá tiltottam az egész családot. Ez nálam nagy szó, de úgy érzem, hogy nem tettem jól. Egyszerűen nem tartom magamat normálisnak.

Szerintem jól tetted. Az normális amit ők csinálnak veled? Elég hamar megtapasztaltam hogy a vérkötelék semmit sem számít. Még jó hogy választott "családja" is lehet az embernek.

Én is jónak tartom a döntésedet. És kívánok neked is egy új családot. akik megadják, amire szükséged van, és akik értékelnek.

Kedves Hajnalkám!

Anyámra azt szoktam mondani, így is többet tett, mint amit tehetett volna, mert nem ölt meg (abortálni akart), hanem felnevelt, és azért a maga módján szeret.

Mi mind a négy gyerekünket nagyon vártuk, de én is látok olyanokat, akiket ne vártak. Nem tudod, segít-e neked ez az üzenet:

Kedves Angyalka!

Nem tudom, hogy szeretet-e az, hogy minden tusolási kísérlet ellen fellépek, és az, hogy együtt érzek velük, toleráns vagyok velük, és imádkozom értük a hivatalos szervekkel való küzdelem szabad perceiben?

Igen, szerintem ez a szeretet. Nagyon sokat teszel a gyermekeidért.