Jelen idő

Sziasztok,
ebben a topicban tudtok beszélgetni életetek napi eseményeiről, jelen idejű történéseiről.

Kicsit félve írok ide, de megosztom. Mivel ez az oldal az abúzusról szól, így nem hozod ide gyerekkorom többi történéseit. Egyik nap megnéztem az Árvácska című filmet és nagyon tudtam azonosulni a pici leányzóval, s a film végén nem sírtam, hanem kicsordultak a könnyeim. Maguktól. Ezek már olyan könnyek voltak, amiket nem tudtam vissza tuszkolni. Utána gondolkoztam egy kicsit, s rájöttem egy fontos dologra. Nem azt kell feldolgozzam, amik gyerekként történtek velem (persze egyszer azt is) hanem azt, hogy mindazzal, ami történt egyedül voltam. A gyerekkori magányomat, nincstelenségemet kell először feldolgozzam, s utána fogom tudni a történéseket is. Talán.

Remélem hogy így lesz A múlton már nem lehet változtatni, de nem kell többé egyedül lenned ha nem akarod. Tényleg ez a legrosszabb. A magány.

Amaoneth írta: Remélem hogy így lesz A múlton már nem lehet változtatni, de nem kell többé egyedül lenned ha nem akarod. Tényleg ez a legrosszabb. A magány.

Köszönöm. Bár ezzel a felfedezéssel nem tudok mit kezdeni. Tudom, hogy nem lehet változtatni a múlton, de nagyban befolyásolja a jelent és a jövőt is.

Teljesen igazad van, de -legalább is nekem - sokat számított hogy már nem voltam egyedül. Elnézést ha okoskodónak tűntem, nem annak szántam. (hogy milyen közhelyes tudok lenni )

Amaoneth írta: Teljesen igazad van, de -legalább is nekem - sokat számított hogy már nem voltam egyedül. Elnézést ha okoskodónak tűntem, nem annak szántam. (hogy milyen közhelyes tudok lenni )

Egyáltalán nem tűntél okoskodónak. Igazad van, elmúlt. Bennem van a hiba, hogy nagyon le vagyok ragadva. Kell néha a fenékbe billentés.

Az nem az én reszortom, engem is úgy billentettek fenékbe. És szerencsémre az illető a mai napig megteszi, mert szükségem van rá. Pedig ő sokkal durvább dolgokon ment keresztül mint én.
Piszok nagy mázlim van hogy törődik velem

Marylyan írta: Kicsit félve írok ide, de megosztom. Mivel ez az oldal az abúzusról szól, így nem hozod ide gyerekkorom többi történéseit. Egyik nap megnéztem az Árvácska című filmet és nagyon tudtam azonosulni a pici leányzóval, s a film végén nem sírtam, hanem kicsordultak a könnyeim. Maguktól. Ezek már olyan könnyek voltak, amiket nem tudtam vissza tuszkolni. Utána gondolkoztam egy kicsit, s rájöttem egy fontos dologra. Nem azt kell feldolgozzam, amik gyerekként történtek velem (persze egyszer azt is) hanem azt, hogy mindazzal, ami történt egyedül voltam. A gyerekkori magányomat, nincstelenségemet kell először feldolgozzam, s utána fogom tudni a történéseket is. Talán.

Először is nagyon örülök, hogy leírtad ezt. Nagyon értelek, ez a magányérzés, az, hogy az ember más, nem olyan, mint a többiek, nagyon ismerős. Mara is írt erről. Mintha falak vennének körül. De az első lépést már megtetted, leírtad, és ez tényleg nagyszerű.
Egy téglát kiszedtél a falból. (Bocs, de nem bírok az írói vénámmal. Muszáj nekem mindig ilyen képszerűnek lennem, ha akarom, ha nem. )

Megkérdezhetem hol akadtál a könyvre? Mert én eddig csak a neten.
És az az igazság, ha könyvről van szó borzalmasan türelmetlen tudok lenni. Alig bírom kivárni hogy olvashassam.

Amaoneth írta: Megkérdezhetem hol akadtál a könyvre? Mert én eddig csak a neten.

Mara könyvére? Az Alexandra könyvesboltban a Nyugatinál. Ott van szerintem a legnagyobb Alexandra, de jártam a Libriben is, és ott azt mondták, hogy a Mammutban és a Rákóczi téren (ha jól emlékszem) még van. Ha bemész egy Libribe, meg tudják mondani.

Kerestem, itt rendelésre hozzák. legalábbis ahol néztem.

Libriben biztosan van, meg is lehet rendelni neten, s ha megrendeled, nem kell házhoz szállítatni, hanem kiválasztod, hogy melyik könyves boltban tudod átvenni.

Ezt egyszer már kipróbáltam, Nagyon jónak találtam Meglepetés volt a könyv, így nem buktam le

Amaoneth írta: Kerestem, itt rendelésre hozzák. legalábbis ahol néztem.

Értem. Nekem ez az Alexandra kapóra jött. Ott tuti van még, csak egyet hoztam el.

A Facebook a képmutatás hazája...most ez csak így eszembe jutott, ne vegye senki konkrétan magára.