Jó lenne hallani felőlük

.

Mara, minden rendben? El vagy tűnve, valahogy olyan távol érezlek mostanában. Kérlek, adj hírt magadról!

Kiscsillag írta: Mara, minden rendben? El vagy tűnve, valahogy olyan távol érezlek mostanában. Kérlek, adj hírt magadról!

Sok munkám van.
Közben azért olvaslak titeket, a hirtelen elszaporodó szerkesztéseket és összekacsingatásokat. És És gondolkodom. Sokat.

Anoni Mara írta:

Kiscsillag írta: Mara, minden rendben? El vagy tűnve, valahogy olyan távol érezlek mostanában. Kérlek, adj hírt magadról!

Sok munkám van.
Közben azért olvaslak titeket, a hirtelen elszaporodó szerkesztéseket és összekacsingatásokat. És És gondolkodom. Sokat.

Sajnálom Mara! Talán jobb lesz, ha búcsúzom... Örülök, hogy megismerhettelek, szeretettel ölellek és minden jót kívánok Neked!

.

Anoni Mara írta:

Kiscsillag írta: Mara, minden rendben? El vagy tűnve, valahogy olyan távol érezlek mostanában. Kérlek, adj hírt magadról!

Sok munkám van.
Közben azért olvaslak titeket, a hirtelen elszaporodó szerkesztéseket és összekacsingatásokat. És És gondolkodom. Sokat.

..
Én mostanában nem jöttem. Sok hullámvölgyem volt/van. És sok az elfoglaltságom. Sajnos a kihívásoknak nem tudok megfelelni.Kicsit túlvállaltam magam, bár inkább a lelki energia hiányzik nagyon. Nem tudom ki miből töltekezik, de azt érzem nap mint nap, hogy a pár és családnélküliség, gyermektelenség rohadtul lehúzza az embert. Mindegy milyen időszakos eszközökkel próbálja magát elfoglalni a rideg valóság az, hogy szeretetélmény nélkül az ember egy élő hulla. Tudom h a sikerre való törekvés is egy ilyen alternatíva a hiány betöltésére. Ha lehet ne kezdjen el itt senki majd ömlengeni merr kifutok a világból.
Szóval próbáltam a fókuszt megtalálni és hajtani magam. Ez utóbbi olyan jól sikerült hogy már semmihez sincs kedvem. Az ország állapota még mélyebbre taszít. Ez a találd meg önmagad egy baszott nagy baromság is egyben.
Azért értünk el sikereket. Olyanokat, amikről nem hittem volna, hogy meg tudom csinálni. Szorgosan járok még beszélgetni, csak azt hiszem, hogy nekem ez jutott és így kell leélnem az életem. Senki ne akarjon úgy gyereket, ha nem tudja, hova szüli meg és mit jelent egy gyereket agresszió és erőszak nélkül felnevelni.

.

karácsony írta:

Anoni Mara írta:

Kiscsillag írta: Mara, minden rendben? El vagy tűnve, valahogy olyan távol érezlek mostanában. Kérlek, adj hírt magadról!

Sok munkám van.
Közben azért olvaslak titeket, a hirtelen elszaporodó szerkesztéseket és összekacsingatásokat. És És gondolkodom. Sokat.

..
Én mostanában nem jöttem. Sok hullámvölgyem volt/van. És sok az elfoglaltságom. Sajnos a kihívásoknak nem tudok megfelelni.Kicsit túlvállaltam magam, bár inkább a lelki energia hiányzik nagyon. Nem tudom ki miből töltekezik, de azt érzem nap mint nap, hogy a pár és családnélküliség, gyermektelenség rohadtul lehúzza az embert. Mindegy milyen időszakos eszközökkel próbálja magát elfoglalni a rideg valóság az, hogy szeretetélmény nélkül az ember egy élő hulla. Tudom h a sikerre való törekvés is egy ilyen alternatíva a hiány betöltésére. Ha lehet ne kezdjen el itt senki majd ömlengeni merr kifutok a világból.
Szóval próbáltam a fókuszt megtalálni és hajtani magam. Ez utóbbi olyan jól sikerült hogy már semmihez sincs kedvem. Az ország állapota még mélyebbre taszít. Ez a találd meg önmagad egy baszott nagy baromság is egyben.
Azért értünk el sikereket. Olyanokat, amikről nem hittem volna, hogy meg tudom csinálni. Szorgosan járok még beszélgetni, csak azt hiszem, hogy nekem ez jutott és így kell leélnem az életem. Senki ne akarjon úgy gyereket, ha nem tudja, hova szüli meg és mit jelent egy gyereket agresszió és erőszak nélkül felnevelni.

Próbálok nem ömlengeni de a gyerekeim szerint erre nincs sok esély.
Viszont
Szerintem is baromság a "találd meg önmagad". Mert hogy megvagyunk itt vagyunk, mi vagyunk így vagy úgy, ahogy. Csak "az ember mindig valami jobbra vár", amikor majd minden tökéletes lesz, amikor már nem ILYEN leszek, hanem OLYAN.
Végighőbörögtem-szánakoztam-búfelejtettem-szorongtam-féltem- megfeleltem-művidámkodtam mondjuk 51 évet az életemből, és most kezdek rájönni, hogy a várakozás az OLYANra, terápia ide vagy oda, bizony, ez eléggé hiábavaló - azzal kell beérni, ami van. Az ILYENnel. Az önsajnálós, húsvétkor-töltöttojászabálós-nadrágkihízóssal. Hőböröghetek, de a pénztártól már húsz-harminc-ötven-hatvan éve távoztam Most már együtt kell maradjak a rosszul szabott pulóverrel, a letört fülú kávéfözővel - vagyis magammal, így, ahogy van, és hasznosítanom, mint Malacka a szétpukkadt lufit, amit azért legalább ki-be lehet tenni a kiürült mézescsuporba.

"senki ne akarjon úgy gyereket, ha nem tudja" - hát mutass nekem egyetlen embert, aki tudja, hova szüli meg és mit jelent felnevelni.... lehet azt egyáltalán tudni? Lehet bármit tudni? Ma még Hawaii szigetén nyaralok, mindenki engem irigyel, holnapra kitör a vulkán, mindenki engem sajnál. Ma még vándorlok a sztyeppéken, és kalandozok, mindenki tőlem retteg, holnapra lesajnálnak, legyintenek, megmosolygnak. Ma még hülyének számítok az iskolában, aki fura gépeket rajzolgat, mindenki rajtam röhög - holnap én tervezem meg az első naperőművet és Nobel-díjat kapok, mindenki engem tisztel. Ma még abba a hitbe ringatom magam, hogy értek valamihez, holnapra kiderül, hogy az már elavult technológia...
- sose tudja senki (még a volt Budapest Tévés jósok se), hogy milyen lesz a világ. Sanszos mondjuk, hogy agresszív, mert eddig is mindig az volt. A kiszámíthatóságot minden szinten el lehet felejteni (bár az ember mindig valami jobbra vár ) ... nem lehet mindent kontrollálni és kézben tartani. Ha minden kiszámíthatóa "optimális" lenne a világunkban, akkor robotok lennénk.
De nagyon igazad van, szeretetélmény nélkül az ember élő hulla. Vagy robot. Mint Michael Ende Momo-meséjében (szerintem zseniális) a Szürkék.
Megyek is, elolvasom még egyszer. Már elfelejtettem, hogy ott mit kellett csinálni, hogy az embernek legyen szeretetélménye.Ott is csak Momo tudta.

Nyugodt, mint mindig, imádom a filozófiádat. Rengeteg bölcsesség van mindig abban, amit írsz. Nem is tudom, honnan táplálkozol.
Karácsony, nem ömlengek. Értem, amit a család- és gyerektelenségről mondasz, és nagyon együttérzek veled. Nekem egészen biztos, hogy a gyerekvállalás volt a túlélés kulcsa. Jobb világ volt még akkor, ez igaz. De azt hiszem, most ugyanúgy belevágnék, puszta önzőségből, élni akarásból. Meg tudod, amikor az embernek gyereke van, akkor elég jól függetleníteni tudja magát az országtól, a világtól (kivéve persze nagyon szélsőséges eseteket, remélem, még nem tartunk itt), mert nagyon mások a prioritások. Hogy sarkítva írjam: nem az a lényeg, hogy melyik párt van hatalmon, hanem hogy sikerül-e kiporszívóznod a taknyos gyerek orrát. Le- és beszűkül olyankor a világ. És hát ez jutott nekünk, ez a világ, ebből kell kihozni, amit lehet.
De a túlvállalás és teljesítménykényszer biztosan pótlék, nézd, én még család mellett is ezt csinálom. De nem biztos, hogy baj az. Lehet, hogy csak egész egyszerűen szeretjük a munkánkat, nem?

Kiscsillag, bevallom, nagyot csalódtam bennetek, elárulva érzem magam. Miközben évek óta azon dolgozunk, hogy ez az oldal jól és biztonságosan működjön, ti azon ügyködtök, hogyan lehet minket kijátszani? Szerinted ez tisztességes? Szerinted azért vannak itt szabályok, hogy titeket szívassunk?

.

Ibolya írta: Bocsánat, hogy itt írom
- bizonyára az én türelmetlenségem, de nem találtam meg azt a felületet, ahol a MODERÁTOROKTÓL lehet KÉRDEZNI és egy helyen már kérdeztem, de akkor nem kaptam választ. Ja, neeem is, bocsánat akkor csak egy bátortalan "jó lenne, ha"-sóhajként mert leíródni a belső kérdés, de akkor most bátor kérdésként írva is:
Hol lehet elolvasni az oldal jó és biztonságos használatának kereteiről/szabályairól?
NAGYON SZERETNÉM TOVÁBBRA IS abban a hitben olvasni(és reagálni) ,hogy az "jó és biztonságos" maradhasson!
Előre is köszönöm a SEGÍTSÉGET!

beszeljrola.hu/kunena-2014-03-27/a-forumrol

.

Köszönöm Mara sokat jelent, hogy megérted, amit írok. 0,001 százalék fogja csak fel ennek súlyát, és az együttérzés is jól esik. Nem csak a világ szűkülne, és világot jelento gyerekgondokkal kellene foglalkoznom, mert az tényleg a világot jelentené a számomra, és hogy szerethetnék és lenne, aki szeretne. Biztos, hogy érzésekben lenne részem, ami betömné az értelmetlen űrt.
Nyugodt. Ezt lehet és kell tudni. Az erőszak és a bántalmazás elkerülhető megfelelő felkészüléssel. Tudja csak mindenki, hogy felelősséggel tartozik és azt is tudja, hogy egy gyerek nem mehet keresztül olyan negatív tapasztalásokon, mint pl.én. Embernek lenni. Ennyit kellene tenni. De amíg olyan könyv jelenhet meg ebben az országban, h hogyan üsd a gyereked, addig én hiába lázadok.
Mara nem csak az a lényeg nekem, hogy melyik párt van hatalmon, hanem a morális válság visel meg. Amit a nőkkel szemben kommunikálnak az csökkenti az én férfiakba vetett csekély bizalmamat is. Visszaüt és kiakaszt.
Nyugodt a konyv ismeros bar most nem fogom tudni olvasni annyi szakirodalom anyagom van épp, de az is biztos, hogy a szeretetélmény többféle lehet, ami nekem hiányzik, az nem helyettesíthető sajnos. Ember, ember között zajlik és ezen nem tudok átjutni.

Kedves Karácsony!
Ha jól értem egyedül élsz?
Mert azt gondolom, hogy az egyedüllét, valóban nem tesz jót a lelkünknek. Nagyon nehéz lehet neked. Amit eddig elértél, az dicséretes, és ha jársz még beszélgetni, bízom benne, hogy lesz még jobb is, szurkolok neked.
Szerintem a család segít a negatív hullámok túlélését. Minden nyűgjével együtt, még ha néha túlaggódom is magam a gyerekeim miatt, a jövőjük miatt, amiatt, hogy ha kikerülnek a látószögemből, nehogy bántás érje őket. Ha kicsit megváltozik valamelyik gyerekem hangulata, rögtön kérdezgetem, hogy bántott valaki, aztán mondja hogy nem, én meg tovább kérdezem, hogy ez biztos? De nélkülük én már nem élnék, az biztos!!!
De értem, hogy aggasztanak dolgok téged, talán az idő haladtával ez is változni fog. Kicsit leszűkül az aggódások köre, és próbál az ember a saját mikro környezetében rendet, rendszert, biztonságot, kiszámíthatóságot teremteni. Amennyire lehetősége engedi.
Nagyon nehéz lehet neked, ennyi gonddal a válladon.

Ági40 írta: Szerintem a család segít a negatív hullámok túlélését. Minden nyűgjével együtt, még ha néha túlaggódom is magam a gyerekeim miatt, a jövőjük miatt, amiatt, hogy ha kikerülnek a látószögemből, nehogy bántás érje őket. Ha kicsit megváltozik valamelyik gyerekem hangulata, rögtön kérdezgetem, hogy bántott valaki, aztán mondja hogy nem, én meg tovább kérdezem, hogy ez biztos? De nélkülük én már nem élnék, az biztos!!!

Ági, azért vigyázz, hogy ne vetítsd rájuk a te aggodalmaidat. Ez nehéz, én is küzdök vele nap mint nap, nagyon oda kell erre figyelni.