Hiány

karácsony írta: Milyen technikákkal lehet a hiányt, mint érzelmet kezelni.
Ma szinte végig vízszintesben voltam, és egy nappal ezelőtt is. És azt várom, hogy holnap már szeptember legyen. De igazából nem akarom h elmúljon a nyár, mert még nem utaztam sehová. És levegő változásra lenne szükségem. Pár hónapra legalább.

Szerintem meg kell tölteni jó élményekkel. Ne gondolj nagy dolgokra, nekünk sajnos soha nem volt igazán pénzünk, ezért megtanultam kevés pénzből (vagy akár pénz nélkül) valami jót kihozni a helyzetből. A hiányról szól ez is, de mindmáig a legszebb emlékeim között tartom számon ezeket. Pl. mikor nem volt pénzem még mozira se, vettem egy kólát (de bármilyen üdítő jó, lényeg, hogy olyan legyen, amit egyébként nem iszol, vagy mert nincs rá pénzed, vagy mert hizlal vagy egészségtelen), pattogattam kukoricát, és kerestem a tévében egy filmet, lehetőleg vígjáték legyen (ma már a neten, mert nincs tévénk), és azt néztük a gyerekekkel, de nem kellenek a gyerekek se, manapság leginkább egyedül nézek így filmet. Direkt vígjátékot, semmi komoly.
A másik: ma már ugyan van hova kiülni (terasz) nyári estéken csillagokat bámulni, de a régi lakásban még erkély se volt. És akkor kinyitottam a szobánk ablakát (szerencsére elég nagy ablak volt), az ágyunk viszonylag közel volt az ablakhoz, ha keresztben feküdtünk oda, pont a csillagokat láttuk. Először csak én feküdtem ki, utána jöttek a gyerekek, majd a férjem is, kíváncsi volt, minek fekszünk ott úgy, és rájött, hogy milyen jól lehet látni a csillagokat. Jókat beszélgettünk így.
Nem az a lényeg ebben, hogy mit csinálsz, hanem hogy engedj el mindent, mintha kilépne az ember az időből, és ez olyan jó.
Régen, fiatalkoromban ilyenkor elmentem a Szigetre, a romokhoz, és ott ücsörögtem, és próbáltam elképzelni, milyen lehetett ott élni, vagy elmentem a Körútra sétálni, nézegettem a házakat, kirakatokat, vagy a Dunakorzóra, a Várba, és próbáltam úgy nézni, mintha turista volnék.
Később, amikor volt autónk, de nem volt pénzünk nyaralni, reggel beültünk az autóba, kerestünk egy közeli várost, falut, és elmentünk oda körülnézni. Olyan nagy autósatlaszunk volt, a városok, falvak nevezetességeiről voltak képek, rövid leírás, az alapján mentünk pl. falumúzeumba, meglepően olcsó volt a belépő, és nagyon kedvesen fogadtak minket. Száz évente egy-két turista jár ilyen helyeken.
Szóval én így töltöttem meg élményekkel az űrt, ami bennem volt. Néha meg írok. Vagy játszom a Sims nevű játékkal, de leginkább házakat szeretek ott építeni. Megnyugtat. Tudnám még folytatni, de elfogy az oldal, annyit írok.

Az a lényeg, hogy a jelenedet töltsd meg magad irányította szép élményekkel. Ettől még nem törlődik el a múlt, de minél több szép emléked lesz, annál jobban eltolódnak az arányok. Nem beszélve arról, hogy ez egy technika is egyben arra, hogy elkezdd egyre jobban a jót látni. Út a valódi optimizmus felé. Ezért is mondom, hogy én túlélő vagyok, (és már) nem áldozat.

Ezek szép dolgok Hajnalkám. Ilyeneket én csinálok és szerintem a legszebb dolog a csillagokat nézni. Fekve meg pláne. Én a mennyezetre is szeretnék foszforeszkálóakat feltenni:)

Arra a hiány érzéste gondolok, amikor egy ember, aki fontos hiányzik annyira, hogy alig bírsz várni. Tudom, hogy lemezt kell cserélni, de van h nem megy és szerintem nekem ez tök veszélyessé tud válni , amit nem tudok kezelni.
Mint egy kisgyerek kb.

Persze Május:) a pszichológusom. Ez nem újdonság. Anyukám is. Tele vagyok félelemmel most h nem beszélünk. Az van a fejemben h miattam meg fog halni.
Ráadásul van pasim és miközben vele vagyok a pszichológusomra gondolok, mert biztonságot ad a tudat, h van és így nem érhet baj, mellette mindenféle szorongással teli félelemképzet villan be anyukámról. De hol a pszichológusomat hol anyukámat hívnám fel de egyiket sem tudom megtenni, mert fáj.és miért nem hív fel ő.

Csak megerősíteni tudom, Karácsony, hogy ajándékozd meg magad olyan dolgokkal, amiket nem szoktál csinálni pl. (Fentebb olvastalak Titeket.) Én már lassan 1 hónapja távol vagyok otthonról, és sokkal jobban vagyok. Ez a negyedik helyszín, ahol vagyok a nyáron, és tisztára ki vagyok cserélve, még ha ma kicsit depis is voltam, meg néha fáj a vesém, és alig merek fürdeni, mert nem tudom, jót tesz-e, (gyulladás?) de tudom, hogy az úszás meg jót tesz.. (Víz mellett vagyok.) Jövő hét elején valamikor megyek haza, ha vége a kánikulának. Szóval nem panaszkodom, most tényleg jó dolgom van. Bár állandóan idegbajos vagyok, hogy ki utál itt, meg ki nem, mert .. úgy látszik paranoiás is vagyok, meg antiszociális. De a hiányérzetem.nagyon sokat oldódott . Bár otthon van két pasi is, akik akarnak, de egyik sem az igazi nekem. Jól elvagyok nélkülük is. Az egyik inkább csak barát, a másik pedálozik értem, de nekem nem egészen jön be. Az a lényeg, hogy megvagyok egyedül is jól, és ilyen még nem annyira volt az életben. Szerintem a pszichológussal sokat haladtunk. Nektek is hasonló jókat!
Tehát, Karácsony, ne add fel, én átéltem, amit most Te, és most sokkal jobb minden.

Koszonom.most boldog vagyok en is. Kesobb irok.

Örülök a változásnak Alicia. Egyetértek a feltöltődést célzó programokkal. De az is úgy okoz örömöt, ha valakikkel, valakivel megy. Nekem üdìtő változást adott, hogy volt kivel mennem az utóbbi hetekben és esély teremtődött egy bensőséges kapcsolatra.
Mikor egyedül megyek akkor a természet a társam, de a hiányt szoktam erősen érezni.Illetve utóbbi időben kezdtem beletörődni és berendezkedni arra, hogy ez egy hosszú időszak és lehet, így is marad. Mármint a társtalanság, családnélküliség.
És aztán egyszercsak elkezdtek jó dolgok történni. Persze ehhez előtte elég sokat tettem hozzá.
Bízom abban, hogy helyre fogok jönni. Ideje lenne...

Azt mondod, Karácsony, akkor jön el a bensőséges párkapcsolat ideje, amikor lemondtunk róla?

A nyaralásomat nem egyedül, hanem barátokkal, családdal töltöttem. Volt sok klassz beszélgetés. Volt, amikor "csak" a természet volt a barátom, de tudtam örülni annak is: Gyönyörködés, fotózás, séta, biciklizés, úszás..

Köszi Május!

Nem Alicia. Ilyesmire nem gondoltam. Csak arra, hogy a hiányérzetem a társas feltöltődéskor csökken. Az tud erősebben hatni. A legjobb a baráti.
Reagáltam, amit írtatok.
De eddig többnyire egyedül voltam, mert mindenki a családos életét éli.
Viszont a változás az életem minden területén elindult. Ez a pszichológusom sikere is azért, mert ha nem érzem a lelki támogatást, akkor nem lettem volna ilyen erős.