Hiány

Ti hogyan kezelitek a hiány érzését? Szerintem az egyik legőrjítőbb érzés tud lenni, főleg annak, aki egyedül van, vagy épp magára marad. ………………………………
…………………………………
………………………………..
…………………………………
………………………………………..
……………………………………………..

Igen en is szoktam hasonlokat erezni. Tok rosszul vagyok most is. El sem hiszem pl azt sem h a szerelmem atvert. O volt az elso akibe teljesen megbiztam, hat kar volt. Lehet orokre arra vagyok mar itelve h kisfiammal egyutt csak ketten maradjunk. De majd csak valtozik ez is

Nagyon nem vagyok jol. Rosszul viselem ezt az egeszet. Hogyan lesz ezutan? Olyan nagyon remenyvesztett vagyok. Meg azt is gondolom biztos bennem van a hiba. Utalom magam .ettol meg rosszabb. De ez valtakozik bennem folyamatosan. Nem mindig magam hibaztatom mi ez most??????????

Jó lenne összejönni, és egymásnak egy kis erőt adni, arra gondoltam.. Sajnálom, hogy ennyi fájdalmatok van.

Ismerem a hiányt, és egyre jobban kezelem, mert vannak barátaim, akik megértenek, segítenek, volt terapeutám, többször, van kutyám, van hobbim, nem egy, vannak rövid távú célok, hosszú távú célok az életemben, de még mindig van, hogy nagyon elkap az érzés. De javul..

Nekem a hitem is segít..

Ha elkap a hiány: Telefonálok a barátaimnak, írok valakinek, hívom a lelki elsősegélyt.. 116-123 bármikor, bármilyen telefonról ingyen...

Felsoroltam néhány dolgot, de azt kellene tudni, hogy nektek mi segítene. Mindenki a saját módszerét találja meg, az a leghatékonyabb. Ha ötletet tudok adni, használjátok, de a saját kreativitásotokon keresztül csak!

jelen írta: Igen en is szoktam hasonlokat erezni. Tok rosszul vagyok most is. El sem hiszem pl azt sem h a szerelmem atvert. O volt az elso akibe teljesen megbiztam, hat kar volt. Lehet orokre arra vagyok mar itelve h kisfiammal egyutt csak ketten maradjunk. De majd csak valtozik ez is

Jelen, nekem már az is elég lenne... Gondolj arra, hogy igazából már csak azért kell küzdened, amit lehet, hogy a legjobban szeretnél, hogy legyen melletted egy társ, akivel kölcsönös érzelmi viszonyban lehettek. Akire számíthatsz, ha beteg vagy pl., csinál neked egy teát, vagy te készíthetsz neki egy kávét reggel. Akivel csinálhattok majd közös programokat. Aki mellett leteheted önmagadat, valaki, akinek a személye egy biztos pont lehet az életedben. Koncentrálj a jövőre, és kezd el bevonzani őt. És lehet, hogy most nem kaptál meg valamit, vagy valakit, de még az is lehet, hogy ez így még szerencsésebb is.
Amíg nem jön el az utolsó vágyad az életedben, addig örülj annak, ami van. Ne azt nézd, ami nincs. De tudd, hogy még lehet, bármi megtörténhet. Engedd el, elég, ha minden reggel beprogramozod erre az agyad. Vagy, amikor megjelenik benned, akit el kell engedned, azért jelenik meg, mert ezt kell tenned vele. Én így csináltam.

Ez a hiány nagyon érthető, és átérzem teljesen. most a terápiámban alig tudok elválni a terapeutámtól, nehezen viselem nélküle.
Hiányzott ez az oldal is, de mostanában képtelen voltam ide feljönni. Annyira nyomaszt a múlt, hetek óta nem tudok aludni.
És valami folyton hiányzik, ha nem a terápiás órámon vagyok.
Talán nem segítettem sokat, de tudom, hogy át lendülök ezen is,,,,

Iszonyú ez a hiány. Az örökös hiány. Mindig mindenhol mindenkor hiányzott valami. De mindig. Most ez az érzelmi szerelmi akármilyen csalódás kikészít, folyton, szinte percről percre változik a hangulatom, a gondolataim, de olyan nincs hogy nem leszek túl rajta. Iszonyú nehéz. Fáj mindenem. Köszönöm amiket írtok, sokszor olvasom napközbe is, hogy valaki hátra reagált írt valamit, és ez tök sokat segít nekem Ti tudom tutira átérzitek amiről írok. Igen, vannak barátnőim, beszélek is nekik erről, de ők tudom nem értik meg ezt teljesen, nem értik ezt a függést, ezt a hányadékot, ezt az undorító borzalmas lelkiismeretfurdalást, gyűlöletet, hol magam iránt hol apám a "szerelmem" és az összes pasi iránt.

Jelen lehet, h elvesztettem a témákban a figyelmem, így nem emlékszem, h mi volt a történeted.
Amit sejtek, h annyira akartál egy normális kapcsolatot, hogy felruháztad a pozitív tul.kal a fickót, de ő nem olyan. Talán, ha feldolgozod a traumád, lesz egy valós, kölcsönös, biztos vkid.

Ági40 írta: Ez a hiány nagyon érthető, és átérzem teljesen. most a terápiámban alig tudok elválni a terapeutámtól, nehezen viselem nélküle.
Hiányzott ez az oldal is, de mostanában képtelen voltam ide feljönni. Annyira nyomaszt a múlt, hetek óta nem tudok aludni.
És valami folyton hiányzik, ha nem a terápiás órámon vagyok.
Talán nem segítettem sokat, de tudom, hogy át lendülök ezen is,,,,

Jó, hogy benéztél.
Érdekes, amit megfogalmaztatok. Mintha mindig hiányozna valami...

Köszi kedves Karácsony!

jelen írta: Nagyon nem vagyok jol. Rosszul viselem ezt az egeszet. Hogyan lesz ezutan? Olyan nagyon remenyvesztett vagyok. Meg azt is gondolom biztos bennem van a hiba. Utalom magam .ettol meg rosszabb. De ez valtakozik bennem folyamatosan. Nem mindig magam hibaztatom mi ez most??????????

Ez természetes érzés. Pont így éreztem én is annak idején a szakításaim után. (Nem azért írom, hogy természetes, mert én is így éreztem.) Hagyj időt magadnak arra, hogy meggyászold ezt a szerelmet, aztán amikor már eleget bánkódtál, próbálj felállni és továbbmenni.

A történetem röviden tömören az, hogy volt egy hányadék gyerekkorom, apám molesztált nem tudom mennyi ideig, de azt tudom, hogy sokáig, több alkalommal, jönnek elő az emlékképek. Anyunak 16 évesen volt először h elmondtam, aztán még többször is, most ott tartunk anyuval, h nem is nagyon beszélünk. Pár hónapja már minden telefonbeszélgetéskor is feljött ez, és SEMMI. Ordibál velem, kérdések kérdések kérdések. A nagy BOLDOG CSALÁD látszata volt mindig is, na én ezt már nem tudom csinálni. Utoljára karácsonykor voltunk otthon, nem tudom hogy lesz ezután. Aki most volt szerelmem ( sajnos az érzés még tart) neki szinte az elejétől elmondtam mindent, h tudja ki vagyok mi vagyok , de ő meg egy jellemtelen alak, ráadásul iszik hazudik átvert, szóval jó ideg ( sőt el sem tudom képzelni lesz e még valaha is közöm valakihez ) nem lesz semmiféle párkapcsolatom. Azt hittem Ő más, ő a nagy ŐŐŐŐŐŐ. Teljesen , mint egy idióta , totál megvakultam. De kimászok ebből, és jól leszek egyszer!!!!

Ez természetes érzés. Pont így éreztem én is annak idején a szakításaim után. (Nem azért írom, hogy természetes, mert én is így éreztem.) Hagyj időt magadnak arra, hogy meggyászold ezt a szerelmet, aztán amikor már eleget bánkódtál, próbálj felállni és továbbmenni.[/quote]


Nem csak őt, az összes férfit kell gyászolnom, sőt az egész eddigi életemet. Nagyon nehéz, nagyon szeretet igényem van, és ez a függés, iszonyú. De idővel sikerülni fog.

jelen írta: Ez természetes érzés. Pont így éreztem én is annak idején a szakításaim után. (Nem azért írom, hogy természetes, mert én is így éreztem.) Hagyj időt magadnak arra, hogy meggyászold ezt a szerelmet, aztán amikor már eleget bánkódtál, próbálj felállni és továbbmenni.

Nem csak őt, az összes férfit kell gyászolnom, sőt az egész eddigi életemet. Nagyon nehéz, nagyon szeretet igényem van, és ez a függés, iszonyú. De idővel sikerülni fog. [/quote]

Igen, ez is ismerős. Olyan szeretetéhség van bennem, hogy hihetetlen! Aztán persze máskor meg taszítom el azt, aki közeledne.
Amúgy lehet, hogy igazad van, és az egész életet el kellene egyszer gyászolni, hogy tovább tudjunk menni.

jelen írta: A történetem röviden tömören az, hogy volt egy hányadék gyerekkorom, apám molesztált nem tudom mennyi ideig, de azt tudom, hogy sokáig, több alkalommal, jönnek elő az emlékképek. Anyunak 16 évesen volt először h elmondtam, aztán még többször is, most ott tartunk anyuval, h nem is nagyon beszélünk. Pár hónapja már minden telefonbeszélgetéskor is feljött ez, és SEMMI. Ordibál velem, kérdések kérdések kérdések. A nagy BOLDOG CSALÁD látszata volt mindig is, na én ezt már nem tudom csinálni. Utoljára karácsonykor voltunk otthon, nem tudom hogy lesz ezután. Aki most volt szerelmem ( sajnos az érzés még tart) neki szinte az elejétől elmondtam mindent, h tudja ki vagyok mi vagyok , de ő meg egy jellemtelen alak, ráadásul iszik hazudik átvert, szóval jó ideg ( sőt el sem tudom képzelni lesz e még valaha is közöm valakihez ) nem lesz semmiféle párkapcsolatom. Azt hittem Ő más, ő a nagy ŐŐŐŐŐŐ. Teljesen , mint egy idióta , totál megvakultam. De kimászok ebből, és jól leszek egyszer!!!!

Sajnálom Jelen..
Szerintem haladj sorjában, és hátha érkezik valami értelmesebb vki is az életedbe. Sokszor van összefüggés az apakép és a párválasztás között vagy pont a nagyon ellenkezője fut be. Én ebben bízom...