Hiány

Raadasul nem is az igazi apam, 2 eves koromtol nevelt. Az igazi az ha igaz alkoholista volt meghalt mar nem ismertem. Apa kep mint olyan nekem nincs a gyerekemet is egyedul akartam, igy is lett, nyilvan itt ti ertitek miert. De mindig. Bizok abban majd nekem is lesz rendes csaladom.

Jelen!
" h tudja ki vagyok mi vagyok "

Ki vagy mi lennél? Te is egy erős nő vagy, aki túlesett a többszöri zaklatáson, ettől nem leszel sem kisebb, sem kevesebb. Jelenleg ugyan még mindig a bántalmazó, megalázó férfiakhoz vonzódsz, ami nem a te hibád, hanem ennek az egésznek az eredménye. De ezen szerintem csak tudatosan tudsz változtatni, és nem könnyű. De vannak rendes férfiak is.
Azt gondolom a szerelmi csalódás akkor a legrosszabb, ha még nem volt sok belőle. Ha már a tizediken is túl leszel, sokkal könnyebben lépsz ki egy rossz kapcsolatból, hogy majd nyitott légy a legjobbra. Ez saját tapasztalat. Mi nők mindig fel tudunk állni, ilyenek vagyunk, erősek. Te is erős vagy, ne tekints magadra áldozatként, harcos túlélőként inkább. És örülj neki, h akármiért is, de nem maradtatok együtt azzal az alkesszal.

Ez a szerelmi csalodas nem olyan mint a tobbi.megcsak nem is hasonlo.ez annal sokkal tobb.nekem tuti. Vele ereztem azt eletemben eloszor h o olyan mint en. Hogy vele tutira mindent meg tudunk oldani egyutt. Nagyon nem vagyok jol. De igen eros vagyok.

kv írta: Jelen!
" h tudja ki vagyok mi vagyok "

Ki vagy mi lennél? Te is egy erős nő vagy, aki túlesett a többszöri zaklatáson, ettől nem leszel sem kisebb, sem kevesebb. Jelenleg ugyan még mindig a bántalmazó, megalázó férfiakhoz vonzódsz, ami nem a te hibád, hanem ennek az egésznek az eredménye. De ezen szerintem csak tudatosan tudsz változtatni, és nem könnyű. De vannak rendes férfiak is.
Azt gondolom a szerelmi csalódás akkor a legrosszabb, ha még nem volt sok belőle. Ha már a tizediken is túl leszel, sokkal könnyebben lépsz ki egy rossz kapcsolatból, hogy majd nyitott légy a legjobbra. Ez saját tapasztalat. Mi nők mindig fel tudunk állni, ilyenek vagyunk, erősek. Te is erős vagy, ne tekints magadra áldozatként, harcos túlélőként inkább. És örülj neki, h akármiért is, de nem maradtatok együtt azzal az alkesszal.

Igen, ez igaz. Minél többet gyakorolja az ember a szakítást, és az ebből adódó fájdalom kezelését, annál jobban fog menni, és annál hamarabb tud felállni.

Nekem most nagyon hiányzott a pszichológusom. Próbáltam az érzèst megfejteni, miközben megint különváltam én és a világ. Nem tudok megkapaszkodni benne, nem érzem magam valóságosnak benne. Aztán ettől megint beparáztam. Ezeket a köröket futom. Holnap kéne hazamennem és amikor együtt a család ezer dolog elkezd felkavarni. Én vagyok az...aki,de semmiképp nem alkalmas semmire,és amúgy már gyereket kéne szülnie, meg mikor lesz már valakim.
Végül a hiánynál így kötöttem ki. Aztán egy kis gyereknek éreztem magam, akinek a törődő, kritikamentes, védelmező szeretet hiányzik és ez nincs most sem velem. A családomtól kell tartanom. Egy vicc.

karácsony írta: Nekem most nagyon hiányzott a pszichológusom. Próbáltam az érzèst megfejteni, miközben megint különváltam én és a világ. Nem tudok megkapaszkodni benne, nem érzem magam valóságosnak benne. Aztán ettől megint beparáztam. Ezeket a köröket futom. Holnap kéne hazamennem és amikor együtt a család ezer dolog elkezd felkavarni. Én vagyok az...aki,de semmiképp nem alkalmas semmire,és amúgy már gyereket kéne szülnie, meg mikor lesz már valakim.
Végül a hiánynál így kötöttem ki. Aztán egy kis gyereknek éreztem magam, akinek a törődő, kritikamentes, védelmező szeretet hiányzik és ez nincs most sem velem. A családomtól kell tartanom. Egy vicc.

Most nem azért, de a családodnak semmi köze ahhoz, hogy élsz. Ehhez nem kell abuzáltnak se lenni amúgy, hogy beleszóljanak, mert a legtöbb esetben ez van, hogy a nőt kiskorúsítják, és nemcsak a szülők, de szinte mindenki beleszól abba, hogy éli az életét. Ne hagyd! Te tőlük független, önálló személy vagy, a magad életével, és kész. Semmi joguk beleszólni az ilyesmibe.
Annak idején, amikor apám azzal jött, mikor megyek már férjhez, és mikor lesznek neki unokái, megmondtam neki, hogy nem megyek férjhez. (Amúgy nem is terveztem férjhez menni. Ha nem ismerem meg a férjemet, lehet, tényleg nem mentem volna férjhez, és nem lennének gyerekeim sem.)

A családod meg foglalkozzon mással. Legyél velük udvarias, de határozott. Közöld velük, hogy mostantól nem tűröd, hogy beleszóljanak az életedbe. Ha meg vitatkozni akarnak, menj ki a szobából, vagy fordíts nekik hátat. Persze ez csak tanács, te tudod, mi az, amit meg tudsz tenni, de azt tudnod kell, hogy nincs joguk beleszólni az életedbe. Felneveltek, és ennyi.

Pontosan tudom miről írsz. Én sem voltam jó sose, mindig ezt éreztem és sajnos mindig ezóta is bennem van az, hogy én nem vagyok szerethető, hogy úgyis mindig mindenki csak átver és hazudik. Ez a megfelelési kényszer nagyon rossz. Folyton csak bizonyítani . A családom - már nem is nagyon tartom őket annak - az meg csak tiszta színjáték. Mindenki előtt az van, hogy mi a boldog család, hogy anyuék mindig mindent a gyerekekért, meg az unokákért. Közbe meg legszívesebben mindenkinek elmondanám, hogy ez nem így van, ez hazugság, tönkre tettek érzelmileg. Néha úgy érzem, hogy jól vagyok én, van erőm mindenhez, néha meg úgy, hogy nincs semmi. Az meg hogy a szerelmem ilyen lett, vagy eddig is ilyen volt csak nem láttam, az teljesen kikészít. Nekem ő az ŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ. Nem is tudom hogy leszek ezen az érzésen túl. EGy lakókörnyezetben élünk, sajnos tegnap i sláttam , igaz messziről, de láttam. Kocsma előtt......

jelen írta: Pontosan tudom miről írsz. Én sem voltam jó sose, mindig ezt éreztem és sajnos mindig ezóta is bennem van az, hogy én nem vagyok szerethető, hogy úgyis mindig mindenki csak átver és hazudik. Ez a megfelelési kényszer nagyon rossz. Folyton csak bizonyítani . A családom - már nem is nagyon tartom őket annak - az meg csak tiszta színjáték. Mindenki előtt az van, hogy mi a boldog család, hogy anyuék mindig mindent a gyerekekért, meg az unokákért. Közbe meg legszívesebben mindenkinek elmondanám, hogy ez nem így van, ez hazugság, tönkre tettek érzelmileg. Néha úgy érzem, hogy jól vagyok én, van erőm mindenhez, néha meg úgy, hogy nincs semmi. Az meg hogy a szerelmem ilyen lett, vagy eddig is ilyen volt csak nem láttam, az teljesen kikészít. Nekem ő az ŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ. Nem is tudom hogy leszek ezen az érzésen túl. EGy lakókörnyezetben élünk, sajnos tegnap i sláttam , igaz messziről, de láttam. Kocsma előtt......

Nem lehet "Ő", ha nem sikerült. Az igazi "Ő" az olyan, akinek pont te kellesz, te meg neki. Mondom én, tapasztalatból. És az akkor össze is fog jönni.

Igen Hajnalka ebben lehet valami amit írsz. De én még mindig őt mentegetem, hogy de hát "szeret "ő is, én nem voltam jó. Én vagyok rosszabb. És ez megőrjít. .....Te házasságban élsz? Egyszer engem is fog szeretni valaki talán....és kellek neki....bár a szerelmem azt mondja ő nem kell nekem. Direkt olyan mintha manipulált volna engem mindvégig....szörnyű ez az érzés...

jelen írta: Igen Hajnalka ebben lehet valami amit írsz. De én még mindig őt mentegetem, hogy de hát "szeret "ő is, én nem voltam jó. Én vagyok rosszabb. És ez megőrjít. .....Te házasságban élsz? Egyszer engem is fog szeretni valaki talán....és kellek neki....bár a szerelmem azt mondja ő nem kell nekem. Direkt olyan mintha manipulált volna engem mindvégig....szörnyű ez az érzés...

Igen, házasságban élek. 27 éve.

Olyan nincs, hogy nem vagy jó. Ha ezt érzed, akkor biztos manipulált. Az igazi éppen onnan ismerhető fel, hogy pont úgy vagy neki jó, ahogy vagy. Ami nem azt jelenti, hogy nincsenek problémák, csak hogy akkor is szeretitek egymást, ha gondok vannak. Vagy attól függetlenül, mert ez az a szeretet, amit a görögök agapénak neveznek (feltétel nélküli szeretet). Nem azért szeretsz és nem azért szeretnek, amit teszel vagy nem teszel, hanem azért, aki vagy.

Igen értem. Ha probléma volt akkor én mondtam neki ha nem tetszik valami, nem jó amilyen vagyok, akkor mehet el innen. Tehát mindig azt mondja én zavartam el. Meg nem akar kitartott lenni, meg sajnáltatja magát, meg stb. A lakás az enyém. A fizum is jóval több. És ez sem tetszett neki, na de ezt tudta az elején is, akkor ugye tényleg nem én vagyok a hibás??? Tök lelkiismeret furdalásom is van. Pedig tudom nem kellene, hisz a problémákra SEMMIKÉP nem az alkohol a megoldás. Persze nem akarom őt bántani, de magamat sem, és ez mégsem megy, hogy ne magamat okoljam....
Fura, hogy pont a feltétel nélküli szeretetet említetted. Ma a youtoubon ezzel a címmel néztem egy filmet, nagyon szép és jó film, végig sírtam. Kisfiamnak mondtam csak a filmen sírok, közben meg az érzés...........Nagyon jó film, aki tudja nézze meg: Feltétel nélküli szeretet a címe )))

Az a baj, h szóba kerül apàm, és most is pl.anyukàm beszél róla mintha mi se történt volna. Ez számomra olyan mélyen felháborító h azt elmondani nem tudom. De a javunkra beszél h pl tesóm mit kérjen el tőle, mikor kimondja a szót h apátoktól én felrobbanok!!!
………………………………
…………………………………
………………………………..
…………………………………

Amit írtál karácsony, pont ez van nálunk is. Nekem a terápia segített abban, hogy már nem hívom fel anyut, csak ha valami miatt nagyon muszáj. Na ő sem hív egyáltalán. Hiába mondtam el mindent már többször, süket fülekre talál. Illetve igen, ha beszél valamit apuról, vagy csak felhozza a nevét, fel bírnék robbanni, ordítani bírnék, hogy "hagyjál már vele, nem érdekel, nem akarok róla tudni semmit, ő bántott, nem érted?????" De semmi. Húsvétkor haza kell majd menni hozzájuk, de már előre ideges vagyok, én nem bírom ezt a színjátékot, én nem bírok ki ott egy napot. A kisfiam miatt is muszáj menni, nincs senkije, csak Én, a nagyszülőktől nem szakíthatom el. Na nem mintha ők egyszer is eljönnének érte. Szánalmas. Na és mindig mindig engem kritizál főleg anyu, ez mindig is így volt. Én vagyok a rossz, nekem sose jó semmi, én mindig csak veszekszek, velem nem lehet beszélni, én szeretet hiányos vagyok, miért veszek mindent a lelkemre, meg sorolhatnám még. Hát ilyennek kell lenni egy anyának?????????? Nem, én nem ilyen vagyok. Amiket nekem mond neki saját magának kellene megválaszolnia.

DE JÓÓÓÓ mindkettőnknek már az előre lépés, hogy a szülőknek tudunk nemet is mondani, és tényleg nem érdekel. Hihetetlen, hogy ugyanezeket írod te is. Mintha saját magam írtam volna amiket te írtál. Csak én a pszichológussal beszélek arról is ami történt régen.....szinte mindent ki tudok mondani....sírni is szoktam,,,,,CSAK HOL A VÉGE?????? na azt nem tudom.

Apám az egész családot bántalmazta így fő beszédtéma a terapian, de nem mindig erről van szó...
Május én is mindig kinyilvánítom mi a rossz nekem, de ez csak szinte engem érdekel. Nem tudom, mi recept erre. Ha anyunak nem lennének betegségei, sokkal könnyebb lenne. De vannak, és eltartani sem tudja magát a segítségünk nélkül, bár ennek mindig az ellenkezőjét hangoztatja. Ha vmiben nem értek egyet, akkor velem nagy baj van. Nekem kimosták az agyam bp.en. Ezt hallgatom. Meg a miért nem hívod fel apádat és kéred el tőle a lakását kérdés kés a szívembe. Erről leállt egy ideje, mikor nagyon veszekedtem. Nekem nem nehéz kiállni magamért régebben az volt. De nem csak nekem lenne szükségem terápiára. A családtagjaimról egy ideig azt gondoltam Stockholm-szindrómások vagy én nőttem fel máshol.
A pszichológusom szerint tuti van vmi plusz bajuk..ezt többször is mondta már de ezt elfogadni marha nehéz. A bolondokházában szìvesebben tölteném el ezeket az órákat. Állandóan visszaesek miattuk is.

Jelen ismerősek ezek a párbeszédek...