Hogyan lehet túllépni rajta?

Egyáltalán nem bensőséges a viszonyom az anyukámmal. Az apukám meghalt már, de róla is csak olyan emlékeim vannak, hogy vagy ül a fotelban, és hallgat, vagy részegen ordibál. De például sosem öleltük meg egymást, sem puszi sem simogatás nem volt. Nemhogy beszéltünk volna bármiről. Még a mai napig is nehezemre esik kifejezni az érzéseimet. Szerencsére ez a gyerekeim körében és a férjem esetében ez már sokat javult.

Ági40 írta: Egyáltalán nem bensőséges a viszonyom az anyukámmal. Az apukám meghalt már, de róla is csak olyan emlékeim vannak, hogy vagy ül a fotelban, és hallgat, vagy részegen ordibál. De például sosem öleltük meg egymást, sem puszi sem simogatás nem volt. Nemhogy beszéltünk volna bármiről. Még a mai napig is nehezemre esik kifejezni az érzéseimet. Szerencsére ez a gyerekeim körében és a férjem esetében ez már sokat javult.

Nekem is nehézséget okoz az ölelés, de még a sima érintés is.
Az jó, hogy a saját családodban már jobban megy.

Ági40 írta: Egyáltalán nem bensőséges a viszonyom az anyukámmal. Az apukám meghalt már, de róla is csak olyan emlékeim vannak, hogy vagy ül a fotelban, és hallgat, vagy részegen ordibál. De például sosem öleltük meg egymást, sem puszi sem simogatás nem volt. Nemhogy beszéltünk volna bármiről. Még a mai napig is nehezemre esik kifejezni az érzéseimet. Szerencsére ez a gyerekeim körében és a férjem esetében ez már sokat javult.

Nekem is van, azzal is, az érintéssel gondom. Csatlakozom Hajnalka véleményéhez.
Kitaláltam egy alternatív megoldást. Vagy egy kötődési zavaros, vagy egy meleg, vagy egy pszichológus vagy valami szociális munkás fiúval fogok összejönni.