- Köszönetek: 0
karácsony írta: Persze olyan valakit nagyon nehéz találni, aki mellett az ember leteheti szívének titkait és fájdalmait, pedig erre lenne szükség, ha lenne valaki, aki elérhető, megkapható lenne, és teljes lelki támogatást megadna, ja és meglenne mind a négy kereke. Mit lehet tenni, türelemmel várni és hinni, hogy egyszer jobb lesz? Addig egyedül kell haladni az életben, és megtanulni kezelni a magányt, az egyedüllétet, hogy ha egyszer rám köszönne egy ilyen kapcsolat, ne rettegjek majd attól, hogy elveszíthetem a társam, vagy hogy nem vagyok elég jó, mert egy lépcsőfokot feljebb léptem, ha már nem érzem magam attól gyengének, hogy folyton egyedül vagyok, akkor félni sem fogok tőle. De ha valaki tudja, hogy mi az útja, mi a titka annak, hogy egy érintéstől, egy közeledéstől ne a trauma jusson eszembe jó lenne, ha segítene, mert annyira jó lenne már a változás. Vagy fogadjam el, hogy ezek az érzések nem fognak soha megváltozni? nagyon nehéz.
, ami nem biztos, hogy vigasztal. Bár szerintem minél fiatalabb valaki, annál egyszerűbb ez a feladat. Nekem annyira nehéz, hogy van mellette egy távkapcsolatom, így van is, nincs is. Nekem is az a vágyam, hogy egy olyan társ, akivel minden gondolatomat megoszthatnám, és mellettem van, bár egyre inkább úgy látom, hogy ez keveseknek adatik meg. Neked még könnyebben, mert fiatalabb vagy. szerintem nem lehet rátrenírozni a dolgokra részegen, szállodában. Ha Magadat elfogadtad, jól érzed Magad egyedül, utána könnyebben be fogod vonzani a megfelelő partnert, én egyre jobban hiszek ebben, és Neked a korodnál fogva ez adottabb. Ha kedves egy partner, könnyebb elhinni szerintem, hogy oldódsz majd szexuálisan. Bár ez nem az én asztalom, mert nekem nem okoztak fájdalmat az abúzussal, csak zavarodottságot, szégyent, beilleszkedési zavarokat, depressziót, stb, meg talán azt is, hogy túlságosan is szeretem a szexet.. Kérjük, hogy Belépés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
és csináltam róla egy feljegyzést. Amikor nekem jöttek először a rohamok, azt sem tudtam, mi bajom van. Kíváncsi vagyok a könyvre. Szerintem legjobban az tud írni a szorongásról, aki végigcsinálta, Freud jegyezte le először a pánikroham tüneteit, mert ő maga is azzal küzdött. Pál Feri életéről nem sokat tudok, de megnézem, hátha van benne valami hasznos gondolatmagocska. viszont kívánom!, azért az 50, mégsem 80, még ha megtalálod, akkor is van boldog 30 éved, ha optimisták vagyunk:) anyukám szintén abúzust élt át gyerekkorában, meglátszik mi lett a vége..., ő nem keres segítséget, és engem sem ért meg. Viszont ő is egyedül van, nem is keres társat. Nálad idősebb. Én nem szeretnék így járni, hogy nem dolgozom fel, és leélem az életem a múlt árnyékában. De annyira egymásnak feszülnek a vágyaim és az emlékhalmok, a bennem dúló harcok, az hogy egy érintés feltép egy sebet, és csak ez egy. Igen a hotelszobát többet nem fogom eljátszani, akkor még fiatalabb voltam pár évvel, mint most, és sokat ittam:) Elég csúnyán is végződhettek volna azok az éjszakák. Végül is érzelmileg úgyis végződtek. Vadidegenekkel, általában külföldiekkel próbálkoztam, de volt, hogy az albiba vittem haza egy totál ismeretlen srácot, bár ott nem történt végül semmi, mert elkezdett kijózanodni, és rájött, hogy menyasszonya van:) De lehet, hogy ezek a próbálkozások is gyógyulásfélék akartak lenni nem? Most már másként lesz minden, mert feldolgozom a múltat és tudatában vagyok, hogy mit miért érzek. Szörnyű az abúzus és a gyerekkori bántalmazás, egy vírus az agyban, komolyan mondom. Kérjük, hogy Belépés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
karácsony írta: De lehet, hogy ezek a próbálkozások is gyógyulásfélék akartak lenni nem?
Ezek tipikus magatartásformák nálunk. Sokkal inkább a menekülést látom benne, vagy az azonosulást azzal a torz képpel, amit mi, abúzus áldozatai alkottunk magunkról. Nekem is voltak ilyen fázisaim, pont olyan abnormális kilengések ezek, mint a teljes aszexualitás. Kérjük, hogy Belépés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Karácsony, a pszichológushoz való kötődést én nem nevezném zavarnak. Zavar akkor alakul ki - mint pl. Áginál - ha a pszichológus nem elég profi. Szerintem a kötődés velejárója a terápiának, szükségszerű ahhoz, hogy meg tudjon a páciens nyílni. Én legalábbis így éltem meg. És persze, hogy abnormálisan kötődsz ahhoz, aki meghallgat, aki csak rád figyel, aki segíteni próbál. Nem tudom, mennyire lehet szerelemről beszélni, nincs erre műszer, hogy bemérjük a kötődési hányadostkarácsony írta: Ez a kötődési zavar az, amit áttétesen megéltek a pszichológusaitokkal is, a szerelem,a biztonság, a megértés. Erre vágytok egy kapcsolatban is, én legalábbis erre vágyom, a nehezén azt hiszem már túl vagyok.
József Attila nem véletlenül szeretett bele a terapeutájába, aki viszont nő volt.
, valóban az embernek szól-e, vagy csak a terápiás helyzetnek. József Attila "beleszeretett" volna a pszichológusába akkor is, ha egy másikhoz megy, és talán akkor is, ha férfihoz. Kérjük, hogy Belépés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Beszélj róla! Az Anoni Mara Társaság hivatalos honlapja
beszeljrola.hu Copyright © 2014 Minden jog fenntartva
