Egyszer régen, mikor még nálunk is voltak királyok, élt egy Kiskirálylány. Már nem emlékszem, melyik királyi család sarja volt, de történetét még ma is mesélik. Kiskirálylány egyedüli gyermek volt a királyi családban, így igen csak elkényeztették Őt. Nagy híre volt szerte a világban hisztis és gonosz viselkedésének. Már pólyás kora óta ott volt minden ítélet hozatalnál és kivégzésnél. Azt beszélik, első szava az volt, hogy "kivégezni". Kegyetlen volt emberekkel, s állatokkal egyaránt, önmagán kívül nem szeretett senkit. Éppen ezért barátai sem voltak. Egy alkalommal, mikor a kertjében játszadozott (mert volt saját kertje is ám) meglátott egy pici sünit. Kiskirálylány azonnal sikítva rohant a nagy királyhoz.
- Apu! Apucikám! Egy sün van a kertecskémben, azonnal ölesd meg!
- Jól van édes kis hercegnőm.
A király azonnal összehívta a kertészeket és megparancsolta, hogy keressék meg és öljék meg a sünit. A kertészek hiába keresték, kutatták a sünit, bejárták az egész palota kertjét, sehol nem találták.
- Fenséges királyom! Átkutattuk az egész kertet, de nem találtuk a sünt.
Másnap Kiskirálylány ismét kiment játszani, hát a süni megint ott termett előtte. Kiskirálylány még hangosabban sikítva rohant be a nagy királyhoz.
- Apu! Apuci! Megint ott van a süni! A kertészek nem végeztek jó munkát! Új kertészeket akarok! Ölesd meg azt a sünt!
A király azon nyomban útjára bocsájtotta a kertészeket, s a királyi hírnököt elküldte, hozzon új kertészeket. Hamar megérkeztek az új kertészek, azonnal neki is láttak átkutatni a kertet, még a szomszédos erdőt is átkutatták, de semmi.
- Fenséges királyom, átkutattuk a palotát és az erdőt is, de sünt nem találtunk!
Harmadnap a Kiskirálylány ismét a kertben játszadozott, mikor egyszer csak egy szomorú hangra lett figyelmes.
- Kiskirálylány ne ijedj meg!
Kiskirálylány körbe nézett, de nem látott senkit.
- Ki az! Ki van ott? Azonnal gyere elő!
- Nem jövök elő, mert megijedsz.
- Én aztán meg nem ijedek! Nem félek senkitől!
- Most elköszönök, de majd újra jövök.
- El ne menj! Azonnal gyere elő!- de válasz már nem érkezett.
Este mikor lefeküdt, mint minden este a nagy király is bement hozzá jó éjt kívánni Neki.
- Na kiskirálylány. Ma jót játszottál a kertedben?
- Apucikám, jót játszottam, de valaki beszélt hozzám.
- Ki volt az?
- Nem tudom, mert nem jött elő.
- Akkor az éjjel átvizsgáltatom a kertedet.
Éjszaka sem találtak semmit, pedig még a nagy király is kereste.
Másnap kiskirálylány a kertjében játszadozva ismét egy szomorú hangra lett figyelmes.
- Szia Kiskirálylány!
- Azt parancsolom, hogy állj elő és mutasd magad!
- Még nem tehetem!
- Mit akarsz tőlem? Ha bántasz, kivégeztetlek!
- A barátod szeretnék lenni. Tudod, itt élek a kertedben már mióta, nézlek mikor szépen játszol. Tudod-e, hogy milyen szép vagy?
- Persze, hogy tudom!
- Nem hiányoznak a barátok?
- Hát, néha igen, de mindenki olyan undok velem!
- Miért undokok Veled?
- Biztosan azért, mert irigyek a hatalmamra!
- Mond csak Kiskirálylány! Milyen hatalmad van Neked?
- Tudd meg, ha azt akarom, hogy kivégezzenek valakit, akkor azt ki is végzik!
- Hű, ez tényleg nagy hatalom. Azt tudod-e, hogy ekkora hatalommal jobbá is teheted a dolgokat?
- Jobbá? Minek tenném én jobbá?
- Ha jót teszel, akkor egészen más lesz a szíved. Felmelegszik, átjárja valami nagyon jó érzés. Mit gondolsz, milyen a Te szíved? Érzed néha, hogy elönti valami jó?
- Hát, néha mikor anyucihoz vagy apucihoz bújok érzem.
- Az olyankor jó Neked?
- Igen, nagyon jó.
- Azt tudod, hogy ezt nem csak akkor érezheted, amikor a szüleidhez bújsz, hanem ha mondjuk valakivel jót teszel?
- Nem tudom. Nem szoktam jót tenni!
- Kipróbáljuk?
- De hogyan?
- Mondjuk én előjövök és Te nem szaladsz rögtön az apukádhoz.
- Próbáljuk meg.
- De megígéred, hogy nem ijedsz meg, ha meglátsz?
- Megígérem.
Ekkor egy süni lépett elő a bokorból.
- Te, te egy süni vagy! Egy beszélő süni!
- Kérlek, ne ijedjél meg! Engem nem hall ám akárki, csak akinek tiszta és gyermeki szíve van.
- De én gonosz vagyok!
- Nem vagy gonosz Kiskirálylány, csak még nem tapasztaltad meg milyen, ha valaki a hibáiddal együtt is szeret Téged!
- És mi van, ha én most beszaladok és megparancsolom, hogy keressenek meg és végezzenek ki?!
- Kiskirálylány! Már háromszor megtetted, de nem találtak meg. Most sem találnának persze, ha hinnének Neked. Megteheted, nekem nem lesz semmi bajom, de én jobban szeretném, ha inkább barátok lennénk. Megpróbáljuk?
- Próbáljuk. Megsimogathatlak?
- Próbáld meg. Engem még senki nem simogatott meg.
Kiskirálylány megsimogatta sünit, de Ő elfelejtette a tüskéit behúzni!
- Jaj! Te becsaptál engem! Megszúrtál! Nem akarok a barátod lenni!
- Sajnálom Kiskirálylány! Nem akartalak bántani! Kérlek, ne szaladj el! Hallod? Én nem tudok olyan gyorsan szaladni, mint Te! Kiskirálylány! SZÜKSÉGEM VAN RÁD!
Kiskirálylány napokig nem ment a kertbe. Sőt, a szobájából sem mozdult ki, még a kivégzéseket is kihagyták. Orvosokat hívtak hozzá, a legjobbakat. Senki nem tudta megmondani, mi a baja. Egész nap feküdt az ágyában, nem beszélt senkivel. Azt mondják, haldoklik, mert meghasadt a szíve.
Egy nap, mikor már nagyon gyenge volt, mert nem evett, s inni is alig megkérte apukáját, hogy vigye ki a kertjébe, s hagyják ott egyedül.
- Itt vagy?- Kérdezte halkan.
- Itt vagyok. Minden nap itt voltam és minden nap vártam rád. Nagyon aggódtam.
- Süni! Te nagyon megbántottál.
- Tudom! Ne haragudj, de még soha senki nem simogatott meg. Megpróbálod megint?
- S ha megint megszúrsz?
- Segíts nekem, hogy ne így legyen.
- Hogyan tudnék segíteni?
- Úgy, hogy őszinte szeretettel nyúlsz hozzám. Ha a kíváncsiságot érzem rajtad, akkor a tüskéim szúrnak.
A kiskirálylány óvatosan lehajolt, becsukta a szemét, s nyúlt a süni felé. A süni is becsukta a szemét, mert érezni akarta a szeretetet. Megsimogatta. Sikerült.
- Ha nem szúrsz, olyan bársonyosak a tüskéid.
- Ha szeretsz, olyan melegek a kezeid.
A Kiskirálylány ölébe vette a sünit és megkezdődött a barátságuk.
Azt mondják az emberek, hogy a Kiskirálylány egészen megváltozott. Nem volt már olyan gonosz, mindenkinek megkegyelmeztetett, és úgy hívták: "a meleg szívű Kiskirálylány".
Azt beszélik, a barátságuk ma is tart a túlvilágon.
