Mesék királylányoknak és királyfiknak

Fekete Rózsa, írtam neked egy mesét!
Küldöm szeretettel!

A fekete könnyek és a szivárvány könnyek

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Nagy volt az ő bánata. Annyira, hogy el is bujdosott, magányosan élt egy erdő széli tisztáson. Sírt, mint a záporeső reggeltől estig, sűrű, fekete könnycseppeket hullatva. A könnyei nyomán pedig rózsák nőttek - fekete rózsák. Mindenik lehullott könnycseppjéből egy-egy rózsaszál fejlődött. Nagyon szép rózsák voltak, egytől egyig bársonyosan feketék. Csodájára jártak ám az erdei állatok.

Megcsodálták, és mindnyájan megkérdezték a királylánytól, hogy miért feketék a könnyei és miért feketék ezek a rózsák? A királylány pedig azt válaszolta, hogy azért, mert olyan mélységes az ő bánata. A rózsákat pedig nem is érti, azok csak úgy nőnek.

A királylány naphosszat a rózsák között sétált, egész rózsalabirintusa volt már, és ahogy egyre sírt, újabb és újabb rózsák nőttek. Burjánzott a kert, maga a királylány is már-már kedvtelve nézte a rózsakertjét, és lassan híre ment a világon, milyen különleges kertje van. Azonban aki megnézte a kertet, rögtön elborult a kedve.

Nagy híre volt már a kertnek, hogy milyen gyönyörű, és mégis, mennyire szomorú hely. Az emberek szerették volna, felvidítani a királylányt, és boldog hellyé tenni a rózsakertet. Találgatni kezdtek, mit is tehetnének.

Jöttek messze földön híres tudósok, varázslók, gyógyítók, még kertészek is, de senkinek sem sikerült megfejteni a fekete rózsák titkát.
Míg csak egy nap különös szél kezdett fújni. Jött, dudorászva, kis bukfenceket hányva. Végigsimította a királylány arcát, megcsiklandozta a szája szögletét, mosolyt varázsolva ezzel az arcára. A királylány számára addig ismeretlen kérdéseket és gondolatokat suttogott a fülébe, mert bölcs is volt ám, nem csak pajkos. A királylány pedig egyszer csak, hogy, hogy nem, mosolyra derült.

Persze sírt tovább, mert már úgy hozzászokott a síráshoz, hogy boldogságában is csak sírni tudott. Ám lássatok csodát, mi történt: ezen túl a fekete könnyek helyett szivárvány könnyek szöktek a szemébe. És ahogy a könnycseppek végiggördültek az arcán, és lehullottak egy fekete rózsára, azok színessé változtak. A királylány először észre sem vette ezt. Sétált a kertjében, mint mindig, és ahogy egyre több rózsára hullott a könnye, egyre színpompásabbá vált a kert.

Egyszer csak a királylány megállt, körülnézett, és észrevette a változást. Igencsak elcsodálkozott, hogy mi is történik a kertjében. Egy óriás, tiritarka rózsakert közepén állt akkor már. Csak állt, álmélkodott, még a sírása is abbamaradt. (Voltak, akik később azt mesélték, a könnyek elapadása után gyönyörű szivárvány jelent meg az égen.) A könnyek ugyan elapadtak, viszont a rózsák már nem hagyták abba a színesedést. Könnyeső nélkül is egyik a másik után vált sárgává, pirossá, fehérré, rózsaszínné, és még megannyi árnyalatúvá. A királylány nézte, csodálta, és a szél suttogása utáni boldogság egyre erősödött benne a gyönyörű kert láttán.

Jöttek ám a látogatók, és szájtátva gyönyörködtek a kertben, hogy az mennyire csodálatossá változott. Szívták magukba a fenséges rózsaillatot. Nem győztek betelni a látvánnyal, és a szívük ezentúl már nem bánattal, hanem boldogsággal lett tele.

Nagyon szép mese. Megható.

most sírok miért érdemeltem én ezt meg? nem tudok többet mondani KÖSZÖNÖM

Kedves Levendula! Ez csodás!!! Én is megsirattam... GRATULÁLOK NEKED!
REMÉLEM SEGíT RITÁNAK : D És eszembe jutott, hogy mindenkinek jót tenne egy ilyen egyénre szabott gyógyító mese

Fekete Rózsa írta: most sírok miért érdemeltem én ezt meg? nem tudok többet mondani KÖSZÖNÖM

Drága Rita!
Látom megtaláltad a mesét. Neked is tetszett? Szép az új profilképed, a mese miatt választottad?

Amaoneth írta:

Fekete Rózsa írta: most sírok miért érdemeltem én ezt meg? nem tudok többet mondani KÖSZÖNÖM

Drága Rita!
Látom megtaláltad a mesét. Neked is tetszett? Szép az új profilképed, a mese miatt választottad?

igen,nagyon tettszett és igen a mese miatt választottam

Angyalka írta: Kedves Levendula! Ez csodás!!! Én is megsirattam... GRATULÁLOK NEKED!
REMÉLEM SEGíT FEKETE RÓZSÁNAK : D És eszembe jutott, hogy mindenkinek jót tenne egy ilyen egyénre szabott gyógyító mese

Angyalka,
köszönöm! Hiszek a mesék gyógyító erejében.
Igen, bizonyára mindenkinek jól jönne egy saját lélekre szabott mese. Vagy akár csak egy pár témához illő mese.
Azért is nyitottam külön topicot, hogy ha valaki kedvet kap a meseíráshoz, és ír valakinek (akár saját magának) egy mesét, vagy esetleg egy nagy közös mesét, akkor itt sorakozhassanak szépen, összegyűjtve.

Levendula, bár menne nekem is... de nem megy...
Van az ARANYTÖK Nancy Davis-Laura Simms-Korbai Hajnal című könyv, az sorstársaknak lett írva. Ismered esetleg?

Fekete Rózsa írta: most sírok miért érdemeltem én ezt meg? nem tudok többet mondani KÖSZÖNÖM

Levendula írta:

Fekete Rózsa írta: most sírok miért érdemeltem én ezt meg? nem tudok többet mondani KÖSZÖNÖM

Levendula úgy megszerettelek bárcsak az anyám is ilyen lenne velem miért nem modn nekem ilyeneket,mint ti? ezért szeretek ide jönni

És ide csak mesét lehet berakni? Egyéb történetet nem?

Angyalka írta: Levendula, bár menne nekem is... de nem megy...
Van az ARANYTÖK Nancy Davis-Laura Simms-Korbai Hajnal című könyv, az sorstársaknak lett írva. Ismered esetleg?

Nem, nem ismerem. De szeretném ismerni. Mesék vannak benne?

Hajnalkám írta: És ide csak mesét lehet berakni? Egyéb történetet nem?

Gyógyító történetet lehet.

Levendula írta:

Hajnalkám írta: És ide csak mesét lehet berakni? Egyéb történetet nem?

Gyógyító történetet lehet.

Jó. Mert mesét nem tudok írni. (Lehet, hogy gyógyító történetet se, de esetleg megpróbálom.)

Hajnalkám írta:
Jó. Mert mesét nem tudok írni. (Lehet, hogy gyógyító történetet se, de esetleg megpróbálom.)

Ma reggel pont ezt gondoltam én is.