- Hozzászólások: 664
- Köszönetek: 0
Ha nem a gyökereket kezeljük, gyógyulás van?
- Alicia09
- Témaindító
- Nem elérhető
- Kitiltva
Meg lehet-e spórolni, hogy közvetlenül az abúzusomhoz nyúljon egy szakember, és mégis jelentős, vagy minél teljesebb legyen a gyógyulás? Lehet-e a tünetek kezelésén keresztül a gyökerek gyógyulására hatni? Szerintetek?
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- kv
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 370
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Anoni Mara
- Nem elérhető
- Admin
- Hozzászólások: 1313
- Köszönetek: 1
Nehéz kérdés, nem is egészen értem, hogy érted. Hogy kell-e magát az eseményt boncolgatni? Fel kell-e tárni az emlékeket? Így gondolod az "abúzushoz nyúlást"?Alicia09 írta: Azt tapasztalom, hogy -nekem ugye 0-tól 3-5 éves korig volt abúzus. Egyáltalán nem tudtam, amikor pszichológushoz kezdtem járni, hogy voltak ilyen problémáim, (gyökerek=abúzus), mégis gyógyulgatok már kb. 25 éve, amióta először szakemberhez kerültem.
Meg lehet-e spórolni, hogy közvetlenül az abúzusomhoz nyúljon egy szakember, és mégis jelentős, vagy minél teljesebb legyen a gyógyulás? Lehet-e a tünetek kezelésén keresztül a gyökerek gyógyulására hatni? Szerintetek?
Szerintem nem magát az abúzust kell boncolni, hanem azt, amit okozott. Nem feltétlenül azt kell elmesélned, hogy mire emlékszel magából az abúzusból, hanem azt, hogy utána hogy éreztél, mit gondoltál, mit értettél meg az egészből, hogy később hogyan alakult át a fejedben ez az egész, mikor szembesültél vele, hogy mi is történt valójában, mennyire szigetelt ez el a családtól, milyen volt ettől a kapcsolatod az anyukával, stb.
A gyökerek nem fognak meggyógyulni, hiszen az a múlt. A múltat nem tudod már megváltoztatni. Hogy a képben maradjak, csak azt tudod megakadályozni, hogy a hamis gyökéren romlott gyümölcs nőjön. És ha a gyümölcs viszonylag egészséges, már nem kell nézegetni a gyökeret.
Talán nem is lenne jó azt a gyökeret megváltoztatni. Abból a gyökérből hajtottál te ki. A lényeg, hogy megértsd: a beteg gyökér egy csomó minden változást okozott benned. Az nagyon fontos, hogy megértsd, elfogadd, hogy az minderről, aki megrongálta azt a gyökeret. Nem te.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- kv
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 370
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alicia09
- Témaindító
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 664
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alicia09
- Témaindító
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 664
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- rotebeete
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 419
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Anoni Mara
- Nem elérhető
- Admin
- Hozzászólások: 1313
- Köszönetek: 1
Alicia09 írta: Igen, Mara, arra gondoltam, hogy én anélkül kezdtem el a gyógyulást, hogy tudtam volna az abúzusról egyáltalán. Komoly szakemberrel nem beszéltem erről soha, mégis gyógyulgatok lassan, mert ahogy mondod, az emiatt keletkezett kóros viselkedéseimet, viszonyulásaimat gyógyítgatjuk. Lényegében ez volt a kérdés, hogy elég-e az ebből keletkezett bajokkal foglalkozni, nem kell-e pl. hipnózissal előhozni a történteket, és ott csinálni velük valamit. Merthogy csecsemőkoromban volt a kezdet, és ettől lettem zavarodott gyerek, később felnőtt.
Azt nagyon fontosnak tartom, hogy tudjon róla a szakember, hogy abúzus áldozata vagy. Erről mindenképpen beszélni kell, mert különben nem tudja helyén kezelni a dolgokat. Meg te sem. Tehát nem azt mondtam, hogy az abúzusról nem kell beszélni, de nem tartom olyan fontosnak, hogy részletesen előbányászd a történéseket a fejedből. Bár azt gondolom, hogy idővel van abban is valami felszabadító, mikor látod, hogy el tudod mondani. Vissza tudsz oda menni. Ti. nagyon fontosnak tartom, hogy megszeretgesd és megsajnáld azt a kislányt aki voltál. Szóval összegezve, amit itt össze-vissza beszélek: talán nem szükségszerű, de azt hiszem sokat segít az emlékezés és az emlékek átgondolása. Semmiképpen nem gondolom, hogy elég a jelen problémákkal foglalkozni.
Rotebeete, nem biztos, hogy baj, ha felzaklat. Sőt. És valahogy van egy olyan folyamat is, hogy minél többször merészkedsz vissza a múltba, annál könnyebb lesz.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alicia09
- Témaindító
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 664
- Köszönetek: 0
Mara, azt tudom, hogy nem én tehetek róla. Szerencsére, ezt már tudom, bár sokan sok mindent megkérdőjeleznek a családban, legjobban az zavar, hogy az a testvérem, akivel mindenről tudok beszélni, ebben hajthatatlan, mert nekem nem fájt, és szerinte akkor nem lehet bajom. Mert ismer olyat, akinek fájt, nagyon rosszul élte meg, és kívülről mégis tök normálisnak látszik vele kapcsolatban minden. Rólam meg ugye már gyerekkoromban lehetett tudni pánikrohamokat, alaptalan félelmeket, koros anyafüggést, stb. Meg láttak rajtam depit az utóbbi években, meg tudták, hogy volt, hogy nem tudtam felkelni hetekig, ilyesmi. Bár, hogy őszinte legyek, még azt is megkérdőjelezték időnként, hogy nem hagyom-e el magam, meg nem direkt nem akarok-e dolgozni. Ez nagyon fáj néha, mert nem elég, hogy nem tudok (még?) úgy élni, mint egy átlag, és nekem is rosszul esik, még bántanak is vele. Tény, hogy a "halálból feltámadni" sem könnyű. Visszailleszkedni a hétköznapokba, amikor a halált vártam hónapokig leginkább, minthogy élni akartam volna.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alicia09
- Témaindító
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 664
- Köszönetek: 0
Anoni Mara írta: Azt nagyon fontosnak tartom, hogy tudjon róla a szakember, hogy abúzus áldozata vagy. Erről mindenképpen beszélni kell, mert különben nem tudja helyén kezelni a dolgokat. Meg te sem. Tehát nem azt mondtam, hogy az abúzusról nem kell beszélni, de nem tartom olyan fontosnak, hogy részletesen előbányászd a történéseket a fejedből. Bár azt gondolom, hogy idővel van abban is valami felszabadító, mikor látod, hogy el tudod mondani. Vissza tudsz oda menni. Ti. nagyon fontosnak tartom, hogy megszeretgesd és megsajnáld azt a kislányt aki voltál. Szóval összegezve, amit itt össze-vissza beszélek: talán nem szükségszerű, de azt hiszem sokat segít az emlékezés és az emlékek átgondolása. Semmiképpen nem gondolom, hogy elég a jelen problémákkal foglalkozni.
Rotebeete, nem biztos, hogy baj, ha felzaklat. Sőt. És valahogy van egy olyan folyamat is, hogy minél többször merészkedsz vissza a múltba, annál könnyebb lesz.
Köszönöm Mara, igen, megtörtént, hogy visszamentem oda imaginációs formában, megszeretgettem a babámat, csináltam ilyeneket egyedül. Szakember nem volt benne még, legalábbis olyan, aki ért ehhez. De pl. nemrég csináltam(pár hónapja ) egy tesztet, a netről, aszerint poszttraumás vagyok. Szóval, lehet, hogy kéne szakember mégiscsak. Viszont olyan szerencsés voltam az utóbbi fl évben, hogy visszakaptam egy régi barátnőmet, aki segített megtanulni kommunikálni a családommal. (Ahová születtem.) Meg van egy idősebb, bölcs asszony, aki sokat segít eligazodnom az élet dolgaiban, mert teljesen analfabétának érzem magam néha... Szerinte jó tanítvány vagyok.
Rotebeete, azt én is tanultam, (olvastam, átéltem), hogy a fájdalomból erő, gyógyulás fakad, ha szembe tudunk nézni vele..
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- karácsony
- Látogató
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Anoni Mara
- Nem elérhető
- Admin
- Hozzászólások: 1313
- Köszönetek: 1
Ez egy baromság, már bocsánat. Szerintem ha nem fájt, még több kárt tett benned. Még nagyobb a lelkiismeret-furdalás, az önkínzás. Ha fel tudsz idézni valamiféle fájdalmat, akkor az levesz némi súlyt a válladról.Alicia09 írta: legjobban az zavar, hogy az a testvérem, akivel mindenről tudok beszélni, ebben hajthatatlan, mert nekem nem fájt, és szerinte akkor nem lehet bajom.
Nekem sem fájt. Legalábbis nem emlékszem fájdalomra. Sőt... És ettől még inkább cinkosnak éreztem magam, még inkább gyűlöltem magam.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alicia09
- Témaindító
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 664
- Köszönetek: 0
Anoni Mara írta:
Ez egy baromság, már bocsánat. Szerintem ha nem fájt, még több kárt tett benned. Még nagyobb a lelkiismeret-furdalás, az önkínzás. Ha fel tudsz idézni valamiféle fájdalmat, akkor az levesz némi súlyt a válladról.Alicia09 írta: legjobban az zavar, hogy az a testvérem, akivel mindenről tudok beszélni, ebben hajthatatlan, mert nekem nem fájt, és szerinte akkor nem lehet bajom.
Nekem sem fájt. Legalábbis nem emlékszem fájdalomra. Sőt... És ettől még inkább cinkosnak éreztem magam, még inkább gyűlöltem magam.
Igen, értem, hogy neked lehet önvád, hiszen már tudatodnál voltál, és "tudtál dönteni". Persze, azért teszem idézőjelbe, mert egy gyerek ilyesmiről nem dönthet. Nálad csak a benned keletkezett mese iránti vágy (?) döntött. Én meg nem is voltam tudatomnál, amikor ezek a dolgok kezdődtek. Pont az bosszant fel, hogy mégis engem hibáztatnak, merthogy mertem élvezni. Hát mi a fenét tudtam volna, amikor arra van teremtve az a szerv, hogy élvezzük?! Persze 3 éves koromban lehet, hogy elküldhettem volna a nénit, hogy ne csinálja, ha lett volna erre eszem, de úgy gondolom, hogy a körülöttem élőknek kellett volna, hogy esze legyen, és rám próbálták, próbálják hárítani. Még olyan formában is, hogy attól vagyok beteg, hogy így születtem, nehogy az ő felelősségükkel, vagy a már halott anyám felelősségével szembe kelljen nézniük, akit idealizálnak. Lehet, hogy érzékenyebb vagyok az átlagnál eleve, de ez az abúzus -az olvasottak szerint, (mint pl. mérgező szülők),- teljesen összezavarhatott.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- karácsony
- Látogató
Nekem az idő előrehaladtával mindenféle érzelmi játékhoz volt szerencsém, köztük a manipulációhoz is. Egyáltalán nem könnyű ezeket magában rendezni az embernek, és hatással van a fejlődésére is egy gyereknek.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alicia09
- Témaindító
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 664
- Köszönetek: 0
karácsony írta: Alicia, ha én a kicsi koromban történtekre visszaemlékszem bennem a szégyenérzet erősödik fel. Szerintem is ez egy baromság, honnan tudja, hogy neked milyen érzések jönnek elő önmagaddal kapcsolatban. Ha meg akarná érteni, akkor magyarázd el neki, vagy hagyd. Van aki alkalmatlan arra, hogy felfogja ezeket a dolgokat.
Nekem az idő előrehaladtával mindenféle érzelmi játékhoz volt szerencsém, köztük a manipulációhoz is. Egyáltalán nem könnyű ezeket magában rendezni az embernek, és hatással van a fejlődésére is egy gyereknek.
Igen igazad van Karácsony, hogy hagyni kell a francba, aki nem érti. Nehéz megérteni, hogy egy rém intelligens, empatikus testvérem, akivel a közelmúltban helyreállt a kapcsolatom, sehogy nem érti ezt a részemet, de mint említettem, valószínűleg nem bírná, ha asz anyánkat még ezzel is meg kéne vádolni. Mindegy is. Lassan megtanulom, hogy az igazi testvéreim nem a vér szerinti testvéreim, mint ahogy itt is érzem, hogy ti értetek, ők pedig nem.
Azt hiszem, ez a fórum is gyógyít, mert nagyon sok szeretetlenségben volt részem, itt meg elfogadást tapasztalok.
A szégyen nekem is ismerős, de miután már 12 éve megtudtam, és itt megerősítettetek benne, hogy az abúzusért sehogy nem lehetek felelős, inkább annak a következményeitől szenvedhetek szégyentől. Pl, hogy áldozatnak néztek gyakran, és ki is használtak. Egyik nővérem folyton a pokollal ijesztgetett minden kis apró gyerekcsínyért, és emiatt rettenetes kis szörnyetegnek éreztem magam. Most már tudom, hogy ő volt az, akit az anyánk idealizált, és emiatt nem védett meg tőle.
Nem tudom, ha nem történik velem ami történt, vajon a nővéremtől, anyámtól jobban meg tudom-e védeni magam? Szerintetek lehet összefüggés?
Karácsony, már másvalaki is emlegette itt a manipulációt. Úgy érted, hogy mi vagyunk könnyen manipulálhatók? Ha erre gondolsz, igen, én is átéltem a házasságomban rendesen, meg máskor is. Család, párkapcsolatok, stb. Nagyjából már én is tisztában vagyok ezzel a fogalommal, meg a kivédésével is talán egyre jobban. Erre gondoltál? Családom, hogy manipulálna még most is, ha hagynám, azt is tudom. Ez a nővérem talán tudattalanul teszi, mert fél szembe nézni bizonyos dolgokkal szerintem.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!