Gyerekkori abúzus egyenlő rossz párkapcsolat?

Mit gondoltok? Én 26 évig nem tudtam elválni egy olyan férjtől, aki folyamatosan alázott, agyon korlátozott, ivott, csavargott, becsapott, hülyét csinált belőlem, zsarolt a szexszel. Megvonta direkt. Csak akkor ért hozzám, ha szex volt, különben nem. Fizikailag is bántalmazott. Amikor olvastam a szavakkal verve c. könyvet már külön éltem, (Patricia Evans író), azt hittem elájulok, olyan volt, mintha az önéletrajzomat olvastam volna! Amúgy, ha nem a volt férjem kezdeményezi a válást, mert azt hitte, ha ezzel megfenyeget, valamiben jobb belátásra térek, akkor még nem váltam volna el szerintem, és már lehet, hogy a temetőben lennék. Azért tudom, hogy kamu volt a válás nála, mert később minden erejével vissza akarta csinálni, csak akkor én egy másik pasiba kapaszkodva elmenekültem tőle.
Aztán volt még két hosszabb kapcsolatom, mindegyikben vergődtem valahol, egyre több volt a megalázás, követelődzés, és én egyre jobban hagytam, és még engem furdalt a lelkiismeret, amikor kikészített az egyik, és elzavartam, mert szegénynek csúnya gyerekkora volt. Magamra nem tudtam gondolni.
Most is fent vagyok egy társkereső oldalon, majdnem elmentem randizni egy pasival, akiről szinte teljesen nyilvánvaló volt, hogy az ágyába akar vonszolni rögtön. Pedig én lelki társra vágyom elsősorban.

Most figyeljetek! AZTÁN FELJÖTTEM IDE AZ OLDALRA, ÉS ZSIGERBŐL ELHAJTOTTAM A PASIT. sőt, azt hiszem. leszedem magam a tárkeresőkről, mert nem nekem találták ki. Sokkal nehezebb kiszúrni itt a szélhámost, mint az életben. Bár ebben sem vagyok profi. De azért azt látom, hogy némi javuló tendenciát mutatnak a választásaim.

A NAGYBETŰS RÉSZRE VISSZATÉRVE: Társfüggő is vagyok, rohadt nehezen viselem az életet pár nélkül. Viszont, bele akartam sétálni egy újabb megalkuvásos kapcsolatba, és ez az oldal elfordított! Tehát ennek, ami itt folyik, gyógyító ereje van!!!

KÖSZÖNÖM EZT AZ OLDALT MINDENKINEK!!

Na, írtam egy szép hosszú kommentet, erre elszállt.

Szerintem biztos van összefüggés. Gondolj bele, ha neked nincs elég önbecsülésed, önbizalmad, akkor hogy tudnál hozzád illő, normális férfit találni?

A társfüggőséghez: eltűnődtem azon, hogy vajon az már társfüggőség, ha az ember nehezen viseli az életét pár nélkül? Mert ha igen, akkor én is az vagyok. De szerintem is nagyon rossz egyedül. Nem tudom még, hogy egy rossz párkapcsolatban jobb-e, nyilván nem feltétlenül. Ha bántalmazó az illető, akkor semmiképp.
Az viszont nagyon jó, hogy elhajtottad azt a pasit. Gratulálok.
Szerintem a társkereső oldalak nem feltétlenül rosszak, csak egyelőre még nem biztos, hogy neked jók. Van ismerősöm, aki ott talált párt. Évek óta együtt vannak, nagyon rendes a pasi. Csak nehéz kifogni.

Köszönöm, Hajnalkám! Megerősített, amit írtál.

Örülök. Reméljük, mindannyiunknak segít.

Köszönöm, Süni!
Igen, társfüggő voltam, lehet, hogy még hajlok rá. 4 hónapja ment el a párom, nyomasztották a feldolgozatlan problémáim, ez is oka volt, hogy elment. (Most már nem bánom, mert nagyon megterhelt, ő még betegebb volt pszichésen mint én, a végén már csak ápolónő voltam..) Sokat jártam terápiára, lehet, hogy eddig az abúzusból adódó, erre rakódó problémáimat kezelték, de az abúzust, a gyökereket nem. Lehet, hogy most jutottam el a gyökerekig, túl sok minden rakódott rájuk. Csak azt nem tudom, mennyi pénz kell a kezeléshez, mert nagyon szarul állok. Nem tudsz erről valamit mondani? Az utóbbi időben az ingyenes segélyvonalakon kezelgettek, de hát többször mondták, hogy nem kompetensek a dologban, hogy az abúzusról beszéljünk.
Jó lenne valami csoport is, pl. Meg jó, hogy itt is vagytok! Még egyszer köszönöm Neked a választ! Virágot Neked küldöm..

Köszönöm, Süni, megpróbálom. Most írtam meg a történetemet, gondolom, a moderátorok még átnézik.

Alicia! nagyon együtt érzek veled nekem most van/volt egy párkapcsolatom az elején szépnek jónak tűnt minden aztán elkezdett önkényuralmaskodni, uralkodni felettem, amit te is írtál,meg szexfüggő a drága, állandóan csinálta volna éjjel/nappal ami nekem sok volt, emlékszem mikor elöször nála aludtam és ugye mindig törekedtem arra hogy legalább neki jó legyen 3. napra rá tiszta kiütés lettem, az egy figyelmeztető jel kellett volna hogy legyen. Most napok óta eltűnt én meg nem fogok utána futni, úgy néz ki a sors megoldotta helyettem.
Korábban már elvárta hogy mindig én menjek hozzá (eleinte mindenhova hozott -vitt kocsival),már szüleim mondták hogy hagyjam a francba.Amúgy úgy "rendesen nem is tudtunk együtt lenni mert november óta állandóan nőgyógyihoz járok gyulladások miatt,és akárhánysz

Nekem 3 párkapcsolatom volt a gyerekkorom után, abból kettő erőszakos. 18,19, és 23 évesen. A 19 éves kori konkrétan úgy indult, hogy egy fesztiválon berángatott a sátrak mögé, és orális szexre kényszerített, szorított, lefogott, s csak úgy engedett el, hogyha megadom a telefonszámomat neki, de figyelmeztetett, hogy ne hazudjak neki, mert elvágja a torkomat, és ott helyben leellenőrízte (megcsörgetett). Utána elengedett, de folyamatosan zaklatott, míg végül elegem lett belőle, és belementem, mert már annyira féltem tőle, hogy nem mertem nem belemenni. Utána már csak fizikailag bántott.
Aztán pár év elteltével 23 évesen rámjött az, hogy jó lenne a társadalmi normáknak megfelelni, és úgy élni, ahogy a többi fiatal. Összejöttem egy fiúval, aki teljesen normális volt, egyáltalán nem erőszakos, vele minden rendben volt, csak velem nem...mikor bekerültem a pszichiátriára, elhagyott, de azt hiszem, mindkettőnknek így volt a legjobb, neki sem kellett velem szenvedni, meg igazából nekem is csak kényszer volt az egész, hogy megpróbáljak normális életet élni. (De nem ment, borzasztó volt a szex, rettenetesen fájdalmas, és ugyanúgy véreztem, mint kiskoromban.)
Azóta már letettem erről, a normális életről, a párkapcsolatról, nem akarom, abszolút nem is vágyom rá, teljes mértékben elfogadtam magamban, hogy soha nem lesz, se párkapcsolatom, se férjem, se gyerekem, mert én nem akarom, hogy legyen. És mióta ezt így elfogadtam magamban és nincs meg bennem ez a megfelelési kényszer a társadalmi normáknak, azóta úgy érzem, hogy legalább ez a teher lekerült a vállamról.

Érdekes hogy szexre,párkapcsolatra én se vágyom ,már az egészet a hátam közepére kívánom,(mindig is egy kényszer volt) viszont lassan elsírom magam ha meglátok egy kisbabát,mert annyira szeretnék anya lenni,meg kismamák jönnek velem szembe.

Az elmúlt években egyik rossz kapcsolatból a másikba kerültem. Volt lelkiterror, s testi erőszak, és a megerőszakolós "játék. "Barátnőimet néztem irigykedve, hogy milyen szépen alakul életük (diploma, jó párkapcsolat, tervek). Fiatalon megtalálták az igazit, összeházasodtak, s már babáznak, vagy éppen babát várnak. Elkönyveltem magam a "rosszéletű" barátnőnek, s ezzel vicceltem is, persze minden ilyen jellegű vicc mögött van valamilyen fájdalom.
Nem jöttek össze a párkapcsolataim, de a szexet a kezdeti nehézségek urán megtanultam élvezni. Nagyon rövid idő alatt az ágyban kötöttem ki bárkivel, azonban a csók tilos volt. A terápia előtti utolsó kapcsolatomban már a 2. este felkínáltam magam, de az első csókra csak hetekkel később került sor. A vonzerőm, ami a szabad gondolkozásomból, szexuális tapasztalatomból a mosolyomból sugárzott, gyorsan az ellenségem lett. Féltékenységre, bizalmatlanságra adott okot, legalábbis ezt hitte. Elkezdődött a lelkiterror, az elszigetelődés. Nem találkoztam senkivel, nem jártam el sehova, hogy bizonyítsam, én igenis őt szeretem. Állandóan szakított velem, s én persze visszakönyörögtem magam. Szerette a drámát, mert szerinte csak akkor látta, hogy én őt igazán szeretem. 10 hónap után azt éreztem, hogy megfulladok, s egy-egy vita során, csak az ment a fejemben, hogy "hagyd már abba!", fejezd be...! s az első exem nevét mondtam.
Ez volt a fordulópont. Rájöttem, hogy ugyanúgy éreztem magam mindegyik kapcsolatomban, fuldokoltam, nem én voltam, hanem az akinek látni akartak. Könnyen kiismerem a pasikat, s olyanná válok, amilyennek ők akarnak, közben elfojtom magam. Akkor bennem van a hiba. Közben persze szüleim kapcsolatának dinamikáját vittem továb... rettenetes volt a felismerés. Szakítottam. Elolvastam a Mérgező szülők c. könyvet, s rájöttem, hogy hol gyökerezek a problémáim.
Néhány héttel később megtaláltam a pszichológusomat, akinek az életemet köszönhetem. A terápia kezdete után is voltak pasik, bepróbálkozások, de ők amikor látták, hogy mekkora bajban vagyok, nem kértek belőlem. Akkor fájt, de ma már hálás szívvel gondolok rájuk. 4-5 hónappal később besétált az életembe az az ember, akit korábban észre sem vettem volna. Türelmes, s figyelmes volt, szeretett az első perctől. A szimpátia kölcsönös volt, de csak lassan engedtem be a szívembe, mert közben ott voltak a régi démonok, s persze a riválisok. Tudatosan választottam őt, mert a többiek olyanok voltak, akik miatt korábban szenvedtem. Ez így ridegnek hangzik, s néha én is megkérdőjeleztem a kapcsolatunk valódiságát. De tudjátok, ennél igazibb, mélyebb, és fantasztikusabb kapcsolatról nem is álmodhattam volna. Közben persze a gondolatok, ""majd elrontom", "majd teszek valamit, tuti nem sikerülhet" folyamatosan ott keringtek a fejemben, hónapok teltek el amire rájöttem, hogy ő nem olyan típusú férfi, akiket korábban választottam, s már én sem vagyok az, aki korábban voltam. Miért ne működhetne???
Lányok! Működik! 1,5 éve! Ez nem hosszú idő, de eddig a leghosszabb, s a legjobb. Valahol el kell kezdeni

Ma már a "rosszéletűséget" pozitívabban kezelem. Nem tartom hibának, s nem bántom magam miattuk. Sokat tanultam belőlük, amelyeket most kamatoztatok.

Aniron! A csókolozással én is így vagyok, soha nem ment senkivel, lehet az már túl intim vagy nem tudom

Igen. Az már túl intim. A testemet vihették, az agyam úgysem ott volt. Elvették, amit nekem kellett volna odaadom a megfelelő embernek, így csak ez maradt nekem, ami fölött én rendelkezem. Legalábbis erre jutottam a pszichológusnál. És milyen nehezen kezelem a gyengédséget! Nagyon nehéz az intimitás számomra, de most végtelen türelemmel és szeretettel megáldott párom van.

Kedves Sunny, Rini, Aniron!

Köszönöm, hogy Ti is megosztottátok velem a történeteiteket, gondolataitokat! Sunny, Rini, nagyon sajnálom, hogy feladtátok valahol.. Rini, ezért a baba miatt nem kéne meggondolni? Bár nem akarom a szívedet fájdítani, ha nem megy..

Aniron, nagyon jó olvasni, hogy honnan hová jutottál! Adja Isten, hogy egy életre szóljon. Én is ilyesmire vágyom..

Sziasztok!
Új vagyok, a történetem megírásához még majd erőt gyűjtök.
Szeretnék azonban hozzászólni a témához. Biztosan mindenki máshogy dolgoz fel és mindenkinek más irányba hatnak a megtörténtek... Én 13 éves korom óta sokat sokat csókolóztam. A buli erről szólt többek közt mindig... Idegennel, baráttal, valakivel mindig. Rendes kapcsolat azonban nem volt. 18 évesen egy rendes fiúval keveredtem össze és járni kezdtünk. Sokat csókolóztunk viszont egyszer csak többet is szeretett volna és én nem hagytam, hogy hozzám érjen.. Valahogy zsigeri tiltakozás volt. Magam sem értettem. Majd jöttek a bevillanások. Szakítottunk. 20 évesen összetalálkoztam egy jó tízessel idősebb pasival, aki "hajlandó volt" úgy szexelni velem, hogy nem ért hozzám.... Én szerettem őt, de kizárólag a szexre korlátozódott a kapcsolat, mi közben ő megnősült, több családba gyereket csinált... stb. Ez után több majdnem-kapcsolatom volt apám korabeli férfiakkal, melyekből az utolsó pillanatban visszaléptem, mert undorodtam tőlük, hogy úgy gondolnak rám, mint nőre. Az utolsóval úgy szakítottam, hogy én egy normális dologra vágyom és ahhoz le kell számolnom ezekkel a beteges dolgokkal. Ez után összetalálkoztam a jelenlegi férjemmel. Ennek már 9 éve. És született 3 gyönyörű gyerekünk. És ha itt nem folytatom, akkor ez a témában egy tündérmese... Sok nehézségünk volt az elején főleg a szex terén, nem tudtam elengedni magam, mindig lezsibbadtam, nem ment sehogy sem... De nagyon akartam, mert tudtam, hogy ő lesz az akivel én majd kötögetni akarok öregen... És most itt vannak a gyerekek, a legkisebb 1 éves. És rettenetesen félek, hogy elcseszem ezt és borul minden és az szörnyű lenne. Segít, megért és mellettem áll, de a szexuális problémák olyan könnyen megkeseríthetnek egy kapcsolatot. És egyszer mindenkinél betelhet a pohár. Most épp ott tartunk, hogy kizárólag én kezdeményezhetek, különben nem megy. De bármilyen "szabályt" állítunk, már nem jó, csak akkor, ha én lehetek minden felett álló és megmondó, hogy mikor, hogy és ha ez neki tökéletesen váratlan. Kb kiszolgáltatottá "akarom" tenni őt, mert ha nem az, akkor én vagyok az és akkor rövidzárlat, vágy megszűnik . műsornak vége. Most nézek terápia után, bár sok a tudatos önsegítésem. Pl olvasok és sokat fejtegetek befelé. Nagyon félek, hogy elszúrom

Ipi, már az jó, hogy ezt így le merted írni. A félelem, hogy elszúrod, teljesen normális. Amúgy úgy tűnik, eddig jól haladsz.
A férjed tudja, mi történt veled? Tudom, hogy nagyon nehéz erről beszélni, de hidd el, érdemes. A terápia is jó ötlet.