Mit élhetnek át az elkövetők?

süni írta:

Hajnalkám írta: Hajnalkám, segíts nekem légyszíves abban, hogy ha egy kisgyermeket megerőszakol az édesapja, akkor az a gyermek hogyan tudja kitanulmányozni az ellenségét? Honnan vehetné észre, hogy valami nagy baj történik az életében, és azt el kellene kerülnie? Mert ezt nem értem.

Én nem arra gondoltam, hogy kisgyerekként tudná az ember tanulmányozni az elkövetőt, sőt, nem is feltétlenül azt, aki őt abuzálta. Hanem hogy ha az ember felnőve eljut oda, hogy pl. szeretné megvédeni a gyerekeit, pedagógusként pedig a rá bízott gyerekeket az abúzustól, talán érdemes foglalkozni azzal, hogy viselkednek, hogy gondolkoznak az elkövetők. Talán akkor le lehet őket leplezni, vagy esetleg észre lehet venni, mire készülnek, és megakadályozni. Nem tudom, így van-e, és ahogy írtam is, majd Mara még világosabban kifejtette, nem biztos, hogy mindenki meg tudja ezt tenni, hiszen mindenki máshol tart az úton, és valószínűleg máshova is fog, akar eljutni.
Angyalka pedig, ha jól értem, gyerekekkel foglalkozik, tehát neki ez fontos lehet. Attól még nem biztos, hogy mindenkinek az, és ha te azt mondod, eszedben sincs tanulmányozni egy ilyen embert, akkor az is teljesen rendben van.

Mindamellett én is úgy gondolom, ahogy te, hogy nem is akarom megérteni az elkövetőt, nem érdekel, mit élhetnek át, de szerintem Angyalka se erre utalt, legfeljebb nem jól fogalmazta meg. Ő se megérteni akarná őket.

Süni, az előző hozzászólásomban nem jól sikerült a szerkesztés, de remélem, azért látod, honnan kezdődik az idézett rész után az én hozzászólásom.

Drága Sorstársaim! Én éppen azt írtam, hogy nem bántódtam meg, ám elindultak bennem folyamatok. És csak emlékeztetőül: a kell szót idézőjelbe azért tettem, arra gondolván, hogy néha szinte kényszerrel vesszük rá magunkat arra, hogy ne adjuk fel. Egyetértek Marával, különböző fázisokban járunk. Én még tanulom a haragudhatok valakire jogos érzést, és keresem a továbblépési lehetőséget is
Drága Süni! Senkit nem vádolok azzal, hogy hallgatásra akarna rávenni! Az, hogy nekem eszembe jutott ehhez kapcsolódóan egy "mondat" életem velejárója. És közel sem járok ahhoz, amiket Neked kellett átélned! Isten látja lelkemet, még véletlenül sem szerettem volna megbántani senkit. Olyan mélységes SZERETET van bennem felétek, mintha testvérek lennénk. És ezek nem csak szavak. Sokszor imádkozom mindannyiunk teljes gyógyulásáért. Én így igyekszem segíteni.

Angyalka írta: Drága Sorstársaim! Én éppen azt írtam, hogy nem bántódtam meg, ám elindultak bennem folyamatok. És csak emlékeztetőül: a kell szót idézőjelbe azért tettem, arra gondolván, hogy néha szinte kényszerrel vesszük rá magunkat arra, hogy ne adjuk fel. Egyetértek Marával, különböző fázisokban járunk. Én még tanulom a haragudhatok valakire jogos érzést, és keresem a továbblépési lehetőséget is
Drága Süni! Senkit nem vádolok azzal, hogy hallgatásra akarna rávenni! Az, hogy nekem eszembe jutott ehhez kapcsolódóan egy "mondat" életem velejárója. És közel sem járok ahhoz, amiket Neked kellett átélned! Isten látja lelkemet, még véletlenül sem szerettem volna megbántani senkit. Olyan mélységes SZERETET van bennem felétek, mintha testvérek lennénk. És ezek nem csak szavak. Sokszor imádkozom mindannyiunk teljes gyógyulásáért. Én így igyekszem segíteni.

Imádkozni én is szoktam értünk.

Köszönöm Angyalka a magyarázatot, én csak meg akartam érteni,engem Bende kavart fel,de arról is én tehetek, mert még nem vagyok elég erős. Bíztatnálak is, és mindenkit, h a benne lévő gondolatokat megossza.Mert, ha megérint jól v. rosszul ahhoz mérten kell még dolgozni magunkon.En régebben írtam tavaly az önbántalmazásról egy kisebb elméletet csak nem akartam leírni ide, mert a pánikrohamról szólt.Nálam teljesen előjött újra, semmit nem aludtam szinte. Tehát van munka magammal, az okát is alig tudom visszafejteni...

Néha szörnyű szigorúak vagyunk magunkhoz, nem? Minden hajszálunkat elemezzük - jól tettem, nem jól tettem?
Ez vajon az önbüntetés része?
Ebben a témában mintha még nagyobb szigorúság lenne.
Ugyanannak a sebnek a fájását érezzük magunkban, másokban, legalább itt hadd ordítsunk néha, ha épp húzódik... ki így, ki úgy, ki ettől, ki attól... bennem ebben a kérdésben bizalom és elfogadás van felétek, akkor is, ha épp indulatok támadnak. A támogató morgások innen-onnan jelzik nekem is, hogy meg tudjuk védeni magunkat - ha ő meg tudja, akkor én is...
Nekem épp azért jó köztetek, mert tudom, hogy bár mindenki magának fáj, de értem és helyettem is gyógyul ... és ezt őszintén köszönöm!

Nyugodt fején találtad a szöget... Ez az egy szó az, amire az összes önbántalmazással szemben én is jutottam, a szigor. Főleg akkor nagyon erős, ha nagyon kritikus, nagyon büntetés elvű családban nő fel az ember, és erre még rátesz egy lapáttal az abúzus minden formája (verés, szexuális). Ilyenkor nem csak önmagához, hanem mindenkihez szigorú, az elkövetőkkel szemben meg pláne. Amire azért elég nagy szükség is van, bár én nem börtönnel büntetném az összes esetet, mert szerintem az nem segít, viszont talán elrettent, talán...
Szerintem is jó, ha kijönnek a gondolatok, az indulatok viszont leginkább azt jelzik, hogy valami düh keletkezett.
Fontos a megértés, mert ahogy megértjük másokban és önmagunkban az érzéseket, amiket gondolatok formájában közvetítenek, úgy tudjuk hatalmunk alá vonni azokat. És nekünk vissza kell szerezni a jogot, hogy önmagunkon uralkodni tudjunk. Mivel egykor mások uralkodtak - kinek milyen hosszú időn keresztül - az érzéseinken, a testünkön. Itt van a sérülés.
jó, hogy újra írsz, már hiányoztak a hozzászólásaid

Bendének üzenem, aki már nincs köztünk: találjon magának egy ugyanilyen helyet, ahol az elkövetők kérhetnek bocsánatot. Ha egyáltalán még nem késő "elkövetőként ledobni ezt a terhet"...

Ürességlány írta: "elkövetőként ledobni ezt a terhet"...

Nem hinném, hogy a legtöbb elkövető tehernek érzi a tettét. Sőt, azt sem gondolom, hogy egyáltalán elkövetőnek érzi magát. Szerintem, úgy gondolják, hogy ők csak olyasmit tettek, amihez joguk volt. Ez a megbánás duma pedig csak süket szöveg…
(Láttam az idézőjelet, de nem olvastam vissza, hogy Bendét idézted-e, aki amúgy jól tette, hogy nem írt többet....)

Engem az erőszaktevőm felhívott és bocsánatot kért... Sajnos azt nem tudtam eldönteni, hogy valóban sajnálta, vagy nem akarta, hogy feljelentsem...

Szerintem nem akarta, hogy feljelentsed.

Sziasztok!
En még nem voltam orvosnál sose.nem beszéltem senkinek szégyeltem magam
Egészen nyárig míg el nem mondtam a paromnak akivel 10 éve élek együtt.
most ma is volt egy düh kitörésem .
mint számtalanszor harag mindenki iránt undor magam irànt
az apám ha nevezhetem annak isten félőnek mondja magàt talàn ha jol :santa: emlékszem 4-5 évesen kezdte egészen 16 éves koromig .... ha nem engedtem le köpött durvám beszélt velem stb..
Lelkileg terorizalt csak hogy engedelmeskedjek. Most felnőt fejjel gyülöletett érzek az apàm miadt és az anyàm miadt miért nem vette észre ?vagy észre vette és tudott róla?
Most jöttem rá hogy a hirtelen depresziom önsajnålkozásom taĺán ezert van .halál vàgyam .
AKIK Åt értek amit én tanàcsot kérnék hogyan lehet ezt feldolgozni? Mi a tehendő. Előre is koszonom!

Kedves Kata!
Jó, hogy idetaláltál. A feldolgozáshoz szerintem terápia kell, keress mindenképpen segítséget. Amíg az elindul, addig írhatsz ide, megírhatod hosszabban is a történetedet, szerintem mindanniyunknak segített, amikor megtettük.
Valahonnan el kell indulni...

kata85 írta: Sziasztok!
En még nem voltam orvosnál sose.nem beszéltem senkinek szégyeltem magam
Egészen nyárig míg el nem mondtam a paromnak akivel 10 éve élek együtt.
most ma is volt egy düh kitörésem .
mint számtalanszor harag mindenki iránt undor magam irànt
az apám ha nevezhetem annak isten félőnek mondja magàt talàn ha jol :santa: emlékszem 4-5 évesen kezdte egészen 16 éves koromig .... ha nem engedtem le köpött durvám beszélt velem stb..
Lelkileg terorizalt csak hogy engedelmeskedjek. Most felnőt fejjel gyülöletett érzek az apàm miadt és az anyàm miadt miért nem vette észre ?vagy észre vette és tudott róla?
Most jöttem rá hogy a hirtelen depresziom önsajnålkozásom taĺán ezert van .halál vàgyam .
AKIK Åt értek amit én tanàcsot kérnék hogyan lehet ezt feldolgozni? Mi a tehendő. Előre is koszonom!

Kedves Kata
Elso lepeskent talan probald meg leirni a tortenetedet,ahogyan Nyugodt javasolta.Itt sorstarsakra talalsz,,probal mindenki segiteni neked!

Királyliliom írta: Sziasztok!
Nem olyan rég óta,de elkezdett foglalkoztatnia téma,szerintetek
Mit élhet át az elkövető? Tudja vajon ? Tisztában van azzal,mit tesz /tett? Milyen károkat okoz ezzel egy gyereknek/felnőttnek?
Ti mit gondoltok erről?

En pont lesza..m mit elt at az apam..Szerintem o ugy volt vele,hogy ez neki jar es kesz..Azt biztosra tudom,hogy minden nonemu lenyt felprobalt a kornyezeteben..Anyam meg -termeszetesen- "nem tudott rola"..
Azert azon mar en is elgondolkodtam hogy folfogta valaha hogy mit muvelt velem?Bar emlekszem egyszer azt mondta :nem mindegy ki b..sz meg mar ugy sem vagy szuz"..
Ha tudna mennyire gyulolom..