Mit élhetnek át az elkövetők?

Sziasztok!
Nem olyan rég óta,de elkezdett foglalkoztatnia téma,szerintetek
Mit élhet át az elkövető? Tudja vajon ? Tisztában van azzal,mit tesz /tett? Milyen károkat okoz ezzel egy gyereknek/felnőttnek?
Ti mit gondoltok erről?

Királyliliom írta: Sziasztok!
Nem olyan rég óta,de elkezdett foglalkoztatnia téma,szerintetek
Mit élhet át az elkövető? Tudja vajon ? Tisztában van azzal,mit tesz /tett? Milyen károkat okoz ezzel egy gyereknek/felnőttnek?
Ti mit gondoltok erről?

Mostanában nekem is eszembe szokott jutni. Nemcsak az engem bántalmazóval kapcsolatban. Én azt gondolom, hogy vagy fel se fogja, mert önző, nem érdekli, éretlen, vagy nagyon is tudja, de nem érdekli.

Köszönöm a hozzá szólást. Szerintem fel fogja,csak nem érdekli. Én egy éve mondtam el apámnak,mit tett a "kedves szomszéd bácsi" Meg hallom ezt a szót,hegy kedves szomszéd,hogy ő milyen aranyos jó szívű hát komolyan nyílik a bicska a zsebembe.
Apám mondta akkor,hogy sok más kisgyerekkel megtette azt amit velem is. Eldicsekedett vele apámnak ez a véglény. Persze azzal nem dicsekedett,azzal,hogy velem is mit tett.

Valahol itt a fórumon olvastam, hogy az abúzus-elkövetők nem igazán az örömszerzés miatt teszik, amit tesznek, hanem a hatalomgyakorlás miatt - ez a hatalomgyakorlás egy eszköze. Úgyhogy akkor pont ugyanazt érezhetik, mint amit mondjuk a gonosz börtönőrök - élvezik a másik kiszolgáltatottságát, s ebből energiával töltődnek.

nyugodt írta: Valahol itt a fórumon olvastam, hogy az abúzus-elkövetők nem igazán az örömszerzés miatt teszik, amit tesznek, hanem a hatalomgyakorlás miatt - ez a hatalomgyakorlás egy eszköze. Úgyhogy akkor pont ugyanazt érezhetik, mint amit mondjuk a gonosz börtönőrök - élvezik a másik kiszolgáltatottságát, s ebből energiával töltődnek.

Igen, a szexuális erőszak legtöbbször a hatalomgyakorlás eszköze. Csak azt nem tudom, egy apa pl. miféle hatalmat akar így gyakorolni a gyereke fölött?

Hát, mondjuk, ha máshol nem annyira tud, vagy már nem annyira tud hatalmat gyakorolni.... mert mondjuk, ahogy Árva történetéből is kiderül, "egy beszari alak" valójában, akkor ez egy elferdült lehetőség a számára. "jobb", mint a sima verés, ami szintén a hatalomgyakorlás eszköze, mert az abúzussal több síkon is nyer energiát, hiszen ott a titkosságból származó energia is. A szimpla verést nem titkolják annyira.

Szerintem ez a kérdés nem ennyire egyszerű. Különbséget kell tenni a gyerek és a felnőtt elkövetők között. Nem mindegy a korosztály.
Apám úgy tesz, mintha mi se történt volna. A legrosszabb, hogy anyukám is.

süni írta: "A hatalomgyakorlás eszköze": 4 éves koromtól vannak emlékeim, az "apám" mindig vert minket gyerekeket. Nem minden nap ugyanazt a gyerekét, de minden nap valamelyiket. 9-11 éves koromig kézzel és orálisan kellett kielégítenem, ha nem jól teljesítettem, közben is vert, csak hogy tanuljak. 11-18 éves koromig hetente 3-4 alkalommal erőszakolt meg, kivéve amikor menstruáltam. És ezalatt az időszak alatt lelkileg is gyötört, a pszichológusomnak több éves kemény munkájába került elhitetni velem, hogy én is érek valamit, nem vagyok selejt...

Ez egészen elképesztő, hogy ilyen megtörténhet

Az, hogy a gyerekeket sok helyen verik, az szerintem annyira általános, hogy nem is mennék bele, csak annyira, ami nagyon megmaradt bennem: a csodálatos családi összejöveteleken az engem molesztáló, éppen a felnőttkorba érő nő hangosan jelentette ki, hogy milyen jó volt, mikor őt is elverték, mert a jellemfejlődése (ő nem ezt a szót használta) szempontjából ez milyen jót tett neki. A jellemfejlődése szempontjából. Értitek, ugye.

Sokatokkal részben egyetértek abban, hogy ez a hatalomgyakorlat egyik eszköze, de én inkább úgy tudom elképzelni a dolgot, hogy van olyan ember, aki simán rálép más lábára, meglöki a másikat az utcán, stb. mivel tényleg nem érdekli, esetleg fel sem fogja, hogy a másiknak ezzel fájdalmat okoz. Van egy olyan eléggé alulértékelt tulajdonsága az embernek, hogy empátia; az, hogy más helyzetébe bele tudjuk képzelni magunkat, és ezért nem teszünk meg a másikkal számára kellemetlen vagy fájdalmas dolgokat. Nem tudom, hogy mennyi adott empátiával születünk, és mennyit szedünk fel a szocializáció alatt, de abban biztos vagyok, hogy relatíve sok emberből teljesen hiányzik az empátia, és tényleg mindent megtennének az embertársaikkal, ha a kedvük úgy tartja.

Sziasztok.
Köszönöm,szépen mindenkinek a választ.
Úgy érzem egyet kel értsek,azzal aki azt,mondja,ez a hatalomgyakorlás eszköze.
Sajnos a mi nap össze futottam egy ismerősömmel. Ő mondta,hogy a fiú akivel jóban voltunk,
Áldozatból elkövető lett. A "kölyök " mi csak így hívtuk,több év tizede,el volt nyomva.
Feltételezem,így próbált meg utat törni magának.
Szerintem,az hogy valaki,bántalmazottból bántalmazóvá válik már döntés kérdése.
Egy kis gyereket molesztált egy óvodában.

Én is a hatalomfitogtatásra szavazok. Hogy minek kell ez, azt nem tudom.
Úgy gondolom, talán azért, mert ahogy „költőien” mondani szokták, a sz*r mindig lefelé gurul. A felnőtt úgy ugrál a munkahelyén, ahogy a főnök fütyül ( a gyerek esetén óvónő/tanár/szülő), mindenhol szabályok, kötelezettségek és problémák… De ha kiszúr magának egy kisebbet, gyengébbet, akkor ott végre ő lehet a góré, és biztosan hatalmasat nő a saját szemében attól, hogy lám, azért ő is úr ám valahol.

eperke írta: Én is a hatalomfitogtatásra szavazok. Hogy minek kell ez, azt nem tudom.
… De ha kiszúr magának egy kisebbet, gyengébbet, akkor ott végre ő lehet a góré, és biztosan hatalmasat nő a saját szemében attól, hogy lám, azért ő is úr ám valahol.

Nem mentegetni akarom az elkövetőket, de a hatalomgyakorlás és bántalmazás mellett az egyre inkább elharapózó szeretethiány is oka lehet ennek a sok molesztálós tragédiának- legalábbis azoknál, akik nem kifejezetten bántani akarnak, mégis bántanak Könnyebb érintést és félreértelmezett szeretetet kicsikarni egy kiszolgáltatott gyerekből annak, aki máshol kudarcot vall...
A gyerekek szeretete és bizalma feltétel nélküli... talán ha sokan nőnek fel szerető családban, kevesebb lesz az elkövető
Persze az áldozatokon ez a filozofálás nem segit

nyugodt írta:

eperke írta: A gyerekek szeretete és bizalma feltétel nélküli...

Én meg ezen a mondatodon gondolkoztam el:)

nyugodt írta: Nem mentegetni akarom az elkövetőket, de a hatalomgyakorlás és bántalmazás mellett az egyre inkább elharapózó szeretethiány is oka lehet ennek a sok molesztálós tragédiának- legalábbis azoknál, akik nem kifejezetten bántani akarnak, mégis bántanak Könnyebb érintést és félreértelmezett szeretetet kicsikarni egy kiszolgáltatott gyerekből annak, aki máshol kudarcot vall...
A gyerekek szeretete és bizalma feltétel nélküli... talán ha sokan nőnek fel szerető családban, kevesebb lesz az elkövető
Persze az áldozatokon ez a filozofálás nem segit

Nem akar bántani? Akkor mit akar? Jót? Ezt nem hiszem.
Kisgyermekeknél persze a negatív dolgok mellett/helyett jó adag kíváncsiság is lehet a motiváció. De azt egyszerűen kizártnak tartom, hogy ép elméjű tini vagy felnőtt ne tudná, hogy ezzel rosszat tesz a másiknak. Ha nem így lenne, akkor nem próbálnák mindenféle eszközzel – akár erőszakkal, fenyegetéssel, zsarolással – rávenni az áldozatot a titoktartásra.
Persze amikor borul a bili, akkor „B” tervként sokan magyarázni próbálják a bizonyítványukat (pl. olyasmivel, hogy ő csak tanítani akart…), de elsődlegesen minden elkövető azt szeretné, ha az egész csak az ő kis titkuk maradna.
Ha nem gondolod, hogy rosszat tettél, akkor nem próbálod titkolni.

Én nem gondolom, hogy különösebb filozófia vezényelné az elkövetőket, egész egyszerűen utat engednek az állatnak, aki bennük lakozik, és onnantól nem néznek se istent, se embert, se gyereket. Onnantól kezdve csak a vágyaik kielégítésére gondolnak.