Mit élhetnek át az elkövetők?

Én még mindig azt mondom, hogy különbséget kell tenni a korosztály között. Sajnos nekem előjött egy elkövetői emlékem is, nem is tudok napirendre térni felette, de még gyerek voltam, és nem bántási szándék volt bennem, hanem áldozatszerepből cselekedtem. Ha a történeteket vesszük, nem tettem nagy dolgot, de attól még okozhatott bármit, és mélységesen elítélem magamban. És úgy tekintettem magamra, mintha felnőttként követtem volna el, hiszen mostanában emlékeztem vissza sajnos... Soha senkit nem bántanék szándékosan, molesztálni meg pláne nem molesztálnék, de ez legalább olyan teher, mint a többi, és nagyon szeretném elmondani annak, akivel szemben történt, hogy az apám ezt és ezt tette velem. Nem hiszem, hogy haragszik, hiszen én ugyan nagyobb voltam nála, de szintén általános iskolás. És ráadásul abban a helyzetben is inkább saját magam szégyenítettem meg, nem volt testi kontaktus sem.... Szerintem ez a séma, hogy ráhúzzák az áldozatokra, hogy elkövetőkké válnak, csak akkor igaz, ha egy olyan bántalmazott helyzetben voltak, mint én, és ha később nem dolgozzák fel azt, amit ellenük elkövettek. A pszichológusom azt mondta, hogy 14 éves koráig a gyerek hipnotikus állapotban van, ez tök igaz, ha így visszaemlékszem az egészre. Aki később felnőttként nem emlékszik, az cselekedhet ebből a hipnózisállapotból, lehet bántalmazó. Apámnál nem hiszem, hogy hipnózis állt volna fenn, ő megengedte magának a tetteit, szabadjára engedte az állati ösztöneit, nem is tudom embernek nevezni. Nem túl népszerű a bejegyzésem, de vállalom.

Nem hiszem, hogy népszerű leszek, mégis azt mondom, különbséget kell tenni egy 13-15 éves fiú és egy felnőtt férfi között. A fiúkban ilyen korban dúlnak a hormonok, és ha a szülők nem állnak a helyzet magaslatán a szexuális felvilágosítás és kapcsolatteremtés terén, akkor a gyerek (mert valljuk be, az) elkövethet hibákat, bűnöket. Nyilván a helyzet a kislányoknál is ez. Időben kell elkezdeni beszélni velük a szexről. Amikor az én kislányom 3 éves (!) volt, állandóan a punciját birizgálta, de elég nyilvánvaló módon. Elmagyaráztam neki, hogy ez a jó érzés, amit ilyenkor magának okoz, az a felnőtt kori szerelem előjele, de ezt nem kell mások előtt csinálni, mert ez csak rá, és majd a szerelmére tartozik. Csak és kizárólag vele lehet ezt megosztani. Az első kérdése az volt, hogy egyedül lehet-e, mondtam, hogy igen. Én nem tartom jónak, amikor egy kisgyerekre rákiabálnak, hogy nem szabad. Ez is lehet az oka, hogy a gyerek nem mer szólni, ha bántják, hiszen TILOS ez a dolog, és még nem tudja felmérni, hogy ezt most nem ő kezdeményezte, tehát nem ő a hibás. És ez is lehet az oka, hogy annyi frusztrált nő szaladgál a világban.
Amikor a nagyobb fiam úgy 15 éves lett, el volt keseredve, mert már minden barátja beszámolt szexuális kapcsolatról, neki meg nem volt. Mondtam neki, hogy ezek nagy része fantáziálás, nem valódi szex, nem kell mindent elhinni. Képzeljétek el, amikor az ilyen képzelgő fiúk egyedül találják magukat egy kislánnyal, és a szülei nem mondták el neki, hogy mi a zaklatás, mi lesz a testük reakciója? Én elhatároztam, hogy annyi gyereket fogok megvédeni, amennyit csak tudok, ezért nem menekültem el, amikor a 13-15 éves fiúkkal (barátok, iskolatársak) szexről kellett beszélni. A mostani kis-tinik nem vevők a könyvízű szövegekre, ezért mindig úgy kell beszélni velük, ahogy a helyzet hozza.
Ezért nem működnek az iskolai felvilágosító órák.
Hűűűűű... ez jó hosszú lett, bocsánat!

Na, elszállt amit írtam.
Röviden. Volt régebben egy 14 éves srác, aki udvarolt nekem. Én 19 voltam. Én poénról vettem az egészet, bár jókat tudtam vele dumálni. Vagdosta magát, és ezért kezdtem el vele beszélgetni, meg akartam hallgatni, mi a gondja, miért csinálja. Akkoriban egyébként segítőként dolgoztam egy szervezetnél, ezért még jobban bennem volt a segíteni akarás.
Rengeteget dumáltunk a szüleiről, róla, és kezdtem megkedvelni a srácot. Viszont ő meg olyan szinten szexuálisan akart közeledni felém, hogy hihetetlen. Egyrészt nekem akkor még soha nem volt barátom, se tapasztalatom. Viccesnek hangzik, de úgy éreztem, keményen nyomul, zavarban is voltam, pedig idősebb voltam. Annyira hajtotta a szex témát, meg hogy feküdjek már le vele, hogy meg kellett szakítsak vele minden kapcsolatot. Még sokáig bombázott, hogy szerelmes belém, engem akar minden áron, még intim képeket is küldött nekem... Szó szerint tomboltak benne a hormonok, még jó hogy nem tepert le. Jobban oda kellene figyelni a kamasz srácokra.

Kedves Zsuzska!
Azzal a résszel egyetértek, hogy normálisan beszélni kell erről a gyerekekkel – mint Te a lányoddal – és nem leszidni őket.
Az másik résszel azonban nem tudok egyetérteni.
Rendben, ott találja magát a tizenpáréves túlfűtött, képzelődő fiú egy lánnyal. Vegyünk egy normális esetet, és tegyük fel, hogy a lány vele nagyjából egykorú. Ha bepróbálkozik nála, a lány pedig nemet mond, akkor ha nem egy emeletes barom, ezt tiszteletben kellene tartania. Ok., hogy nem beszéltek neki a szexuális zaklatás fogalmáról, és mondjuk nem kapott normális felvilágosítást sem, de a NEM szó jelentésével már bőven tisztában kell lennie ennyi idősen.
Ha a lány partner a dologban, akkor az max. hiba (és nem zaklatás), ami tényleg megeshet a tiniknél akik többnyire nem épp a józan ítélőképesség mintapéldányai.
(Hangsúlyozom: most 13-15 évesről írok, és nem pl. egy páréves kislányról, akinek még fogalma sincs semmiről, nála nincs értelme partnerségről beszélni.)

Ha valaki ráerőlteti magát a másikra, annak az ellenkezése ellenére, akkor nem tudom felmenteni annyival, hogy szegénynek gondjai vannak a kapcsolatteremtéssel, és/vagy tombolnak benne a hormonok. Ennyi erővel a felnőtt férfiakat is fel lehetne menteni nagyjából ugyanezzel az indokkal.

Azért néha elgondolkodom, hogy a hormonok lehetnek e önmagában felelősek egy szexuális bűncselekménynél. Vannak e olyan férfiak, akik képtelen féken tartani önmagukat... Persze ezt úgy értve, hogy nincsenek semmilyen szer befolyása alatt.

rotebeete írta: Azért néha elgondolkodom, hogy a hormonok lehetnek e önmagában felelősek egy szexuális bűncselekménynél. Vannak e olyan férfiak, akik képtelen féken tartani önmagukat... Persze ezt úgy értve, hogy nincsenek semmilyen szer befolyása alatt.

Szerintem nem. Még pedig azért nem, mert véleményem szerint a szexuális erőszaknak vajmi kevés köze van a vágyakhoz. A hatalom mozgatja. A lényeg az, hogy uralkodj a másik felett. És mi lehet tökétesebb uralom annál, mint amikor teljes mértékben te rendelkezel a másik teste felett?

eperke írta:

rotebeete írta: Azért néha elgondolkodom, hogy a hormonok lehetnek e önmagában felelősek egy szexuális bűncselekménynél. Vannak e olyan férfiak, akik képtelen féken tartani önmagukat... Persze ezt úgy értve, hogy nincsenek semmilyen szer befolyása alatt.

Szerintem nem. Még pedig azért nem, mert véleményem szerint a szexuális erőszaknak vajmi kevés köze van a vágyakhoz. A hatalom mozgatja. A lényeg az, hogy uralkodj a másik felett. És mi lehet tökétesebb uralom annál, mint amikor teljes mértékben te rendelkezel a másik teste felett?

Pontosan. Éppen ezért fals azzal védeni az elkövetőt, hogy elkezdi valaki az áldozatot hibáztatni, hogy kihívóan öltözködött és viselkedett.

Szia!

Talán döbbenetes hogy ide írok, mert magam elkövető voltam. 40 éves férfi. Választ a felvetett kérdésre adhatok ugyan, mely rendkívül szubjektív, de ha elolvassátok, már megérte. nem baj ha megismeri mindenki a másik oldalt. Őszintén leírom mi történt, mert látom ugyanezt teszi itt mindenki.
Még kamasz korom előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a fiúk tetszenek a legjobban, s ez amúgy is megrázó felismerés volt akkor, hiszen én nem akartam "buzi" lenni, de el kellett könyvelnem magamban. mindez 11-12 éves korban önmagában is egy borzalom, de nem lehetett ellene tenni. Én mégis megpróbáltam. Becsaltam korombeli lányokat egy lépcsőházba (időben eltérő időpontban), s kértem, tolják le a nadrágjukat, vagy csak nadrágon keresztül szerettem volna megsimogatni őket. Kivétel nélkül ellenálltak, s én futottam el végül. Ez történt úgy 3-4 alkalommal hosszabb időket kihagyva, míg nem az utolsónál éppen betöltöttem a 14. évem. Én nem tudtam róla, de mindegyik lány szülei feljelentést tettek, s addigra, mire a 14-et betöltöttem, már tulajdonképpen tudták kit keressenek, s be is vittek a rendőrségre. Kihallgattak, ott elvertek, de ez nem érdekelt annyira, mint hogy miután kiengedtek, az egész város megtudta rólam ezt. Nem is mertem kimozdulni otthonról. Egy napon hajnalban jöttek értem a rendőrök, s megint bevittek, s mint elmondták, az ügyészség döntött arról, hogy állítsanak elő, mert kezdeményezték az előzetes letartóztatásom. A bíróság ezt helyben is hagyta, s én 14 évesen három hónapot töltöttem rendőrségi fogdán. Megérdemeltem gondolhatjátok, mégis azt mondom, én még gyerek voltam, s ezzel a bírói döntéssel az egész életem megpecsételték. A rendőrségi fogdán én a fiatalkorúakkal voltam ami a 14-18 év közöttieket jelenti. Ott a nagyobb fiúk szexuális játékokra vettek rá, de nem erőszakkal, hanem ilyen-olyan trükkökkel. adtak mindent ami volt náluk. Édesség, újság, stb. Három hónapig ott ismét felülkerekedett (vagy csak megerősödött?) a homoszexualitásom, s már nem érdekeltek a lányok, már nem is akartam "normális" lenni. Mikor kiengedtek, úgy gondoltam, felhagyok a "vadászattal" s nem így keresek párt magamnak, ahogy tettem mielőtt bekerültem, pontosabban nem párt, hanem játszótársat.
Teltek az évek, s már eltelt úgy 15-16 év, s ezalatt nekem csak nagyon futó egyalkalmas kapcsolataim voltak, de minden esetben jóval fiatalabbakkal. Egy napon két 14 év alattival is kezdeményeztem szexuális együttlétet, de véletlenül egyikük valakinek tett erről említést, s én egyik pillanatról a másikra ismét a rácsok mögött voltam, de immár nem három hónapra, hanem nagyon hosszú időre. több mint 6 évig voltam börtönben.
A sors fintora, hogy szabadulásom után megismerkedtem jelenlegi párommal, aki mindent tud rólam, s már majdnem négy éve boldogan élünk együtt. Dolgozom, s a múlton rágódom, hogy hol döntöttem a legrosszabbul, hol döntött az élet felettem rosszul, mit csinálhattam volna másként, de nincs jó válasz, mert az első rossz döntésem még gyermekként hoztam, s ez indította el a lavinát, melynek sok sérültje lett. És az embereket az én sérülésem hagyja a leghidegebben. Sajnálom azokat, akiknek ártottam, akiknek mély nyomot hagytam az elméjükben. Nem változtathatom meg, de annyira szeretnék személyesen bocsánatot kérni mindenért, de nem tehetem, mert lehet sebeket tépnék fel, vagy csak megbocsáthatatlan, s hiába is tenném. Nem tudom, de nem jó ezzel élni. Jó lenne ledobni ezt a terhet, de talán mert az áldozatok sem dobhatják le, az elkövetők pláne nem tehetik.
Köszönöm, hogy elolvastátok

Bende, nem tudom, mit írhatnék. Nehéz nekem a másik oldalt "emberként" kezelnem, megértenem, és még annál is nehezebb megbocsájtani. Nem is tudom, van-e bennem ilyen szándék.Ugyanakkor értem, amit írsz, értem, hogy a tied is csak egy kisiklott élet. És becsülöm a szándékot, hogy bocsánatot akarsz kérni, bár ha az itteni történeteket és hozzászólásokat elolvastad, akkor tudod, hogy az abúzus következményei egy életre szólnak.
Fogalmam sincs, milyen válaszokat remélsz, és milyen válaszokat kaphatsz itt. Sokáig töprengtek a moderátorok, hogy egyáltalán ki merjék-e rakni a hozzászólásodat. Meglátjuk. Semmi sem fehér és fekete. Még azt is el tudom képzelni, hogy itt megértőbb fülekre találsz, mint máshol. De tudd: ha jelzéseket kapunk, hogy az áldozatokat sérti a jelenléted, kénytelenek leszünk a hozzászólásodat törölni. Nekünk ugyanis az áldozatok védelme az elsődleges, és ezt biztosan megérted.
Mindenesetre őszintén remélem, hogy sikerül végre jó vágányon tartani az életed.

Bende, én csak annyit tudok ehhez hozzáfűzni, hogy óriási butaság volt, és még annál is több, persze gyerek voltál. De már az első lánynál észre kellett volna venned, hogy nem helyes, amit teszel!! A rendszer is hibás, nem csak te. Ha akkor 14 évesen valaki jó alaposan nem megver, hanem elbeszélget veled, és megtanít bánni a vágyaiddal, illetve az azokon való uralkodásra, akkor talán a börtönt is elkerülöd, és az áldozataidnak is nyugodtabb az élete. A homoszexualitásról olvastam, hogy elfogadott dolognak tartották, amíg - a politika talán?- ki nem kiáltotta betegségnek, utána üldözni kezdték őket. Azóta is küzdenek a társadalom részéről történő elfogadtatással. Bár az ókorban teljesen természetes jelenség volt. A nők, a lányok, a gyerekek nem tárgyak, amiket tesztüzemmódban használunk. Ezt akkor el kellett volna valakinek magyaráznia. Talán még nem is késő, hogy egy szakemberrel átbeszéld a múltad. Hiszen, ha jól értem, harminc évesen még mindig igen fiatal lányokkal kezdtél kapcsolatot. Remélem, hogy a jövő nem tartogat számodra több hibát. A hat év börtön, és amiken keresztülmentél elég rosszul hangzik.

Nem tudom mit lehet írni ebben a témában. Az az igazság, hogy egyáltalán nem érdekel mit élhetnek át az elkövetők (ezt csúnyábban akartam megfogalmazni)

Talán most bekeverek önkéntelenül. Nem hiszem, hogy Bende magától kezdeményezte ezt a folyamatot. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy egy kiskamasz magától ilyent tesz! Valaminek történnie kellett AZELŐTT! Persze a folytatást illetően felelős a döntéséért, és gyűlölöm magamban az érzést...mégis elismerésre méltó, hogy felvállalta ezt nekünk.

Bende, nem is tudom mit írjak erre, anélkül, hogy nagyon támadó lennék…
A 14 éves már nem gyerek. Azt elhiszem, hogy nem gondoltad végig akkor, hogy milyen is lesz, ha elkapnak, de azt nem, hogy egyáltalán nem voltál tisztában azzal, hogy rosszat tettél azokkal a lányokkal.
Ha a 14 éves még szerinted gyermek, akkor kb. 30 éves fejjel miért kezdtél velük? Gonosz dolog börtönbe küldeni egy 14 évest, mert ahhoz még picike, de ahhoz, hogy meg****, ahhoz már elég nagy? (Költői kérdés, nem várok rá választ.)

Értem én, hogy nem épp mesébe illő volt az életed eddig…, de ami miatt mégsem tudlak sajnálni az az (többek között), hogy mindegyik esetnél csak a hatóság téríthetett le az útról. Nem te jöttél rá mondjuk az első lány után, hogy hoppá, ezt talán mégsem kellene…és később is már a sokadik igencsak fiatalka „kapcsolatodnál” tartottál, mikor borult a bili. Megint nem te döntöttél magadtól, hanem a rendőrök állítottak meg az úton, amin már jóideje haladtál előre.
Fordulj pszichológushoz, ő majd segít helyre tenni a dolgokat, és segít abban is, hogy nehogy újra valami rossz utat találj magadnak.

Angyalka írta: Talán most bekeverek önkéntelenül. Nem hiszem, hogy Bende magától kezdeményezte ezt a folyamatot. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy egy kiskamasz magától ilyent tesz! Valaminek történnie kellett AZELŐTT! Persze a folytatást illetően felelős a döntéséért, és gyűlölöm magamban az érzést...mégis elismerésre méltó, hogy felvállalta ezt nekünk.

Nekem is az jutott eszembe, hogy valami történhetett vele korábban, csak tán nem emlékszik rá. Az is lehet, hogy egyszerűen nem jól szocializálták. De engem őszintén szólva ez a rész kevésbé érdekel. Ne bántson senkit, akárhogy volt is, és ennyi. Nem kell mindenkivel szemben empatikusnak lennie az embernek.

Tegnap óta nagyon rossz kedvem van, és nem bírtam rájönni, hogy miért. De azt hiszem, egész egyszerűen ez a topik zaklatott fel ennyire.

Teljesen egyetértek azzal, amiket írtok, egy 14 éves tudja, mit csinál. Tudja, hogy mit nem szabad csinálni. Az én unokatestvérem csak 12 volt, mikor az abúzus kezdődött. De én csak 6! Az iszonyatosan nagy különbség! Egy hatéves gyereknek a 12 éves már majdnem egy bácsi.

Angyalkám, ugye nem arra célzol, hogy jaj, szegényt biztos őt is abuzálták, így hát abúzor lett? Legalább mi ne engedjünk ennek a téveszmének. Az, hogy az elkövetők között sokan voltak áldozatok, az egyrészt nem ad semmiféle felmentést nekik, másrészt ne vonjunk le ebből hibás következtetéseket., miszerint 1. Nem minden elkövető volt áldozat. 2. Az áldozatok elkövetőkké válnak. EZ NEM IGAZ! Az áldozatok kis hányada válik elkövetővé.

És nagyon bölcs gondolat Hajnalkámtól, nem kell mindenkivel szemben empátiát éreznünk.