Mit élhetnek át az elkövetők?

Nem tudok és nem is akarok elkövetőkkel együtt érezni. Nem tudom és nem is akarom őket felmenteni. Mindezek mellett azt gondolom, hogy 12 meg 13 meg 14 éves, egyáltalán gyerek elkövetők esetében óriási szerepe van az őket körülvevő felnőtteknek. Óriási.

És felelőssége - ez lemaradt az előbb.

Mélyen egyetértek Sára.Felmentésről nem lehet szó, gyermekkorú elkövetők esetében sem.
Az csak kényelmes struccpolitika. A felnőttek szerepe és FELELŐSSÉGE viszont vitathatatlan.
Ez jól bejött a kerekasztal beszélgetésen is.

Kedves Anoni Mara, jó, hogy felhívtad a figyelmünket a konferencia hanganyagára.
Nagyon izgalmasnak találtam, gondolom többen vagyunk így ezzel. Hát itt a "szakma" felelőssége!
A gimnáziumi igazgató "vallomása" többek között nagyon tetszett. Ő valóban nem lehet felelős a korábban történtekért, de abban a pillanatban, ahogy igazgató lett, már mindenért felelős, ami most és a jövőben történni fog. Ezt tudja és érzi is, szépen megküzdött magával. Nem könnyű......

Olvasva a hozzászólásokat, még mindig azt mondom, egyáltalán nem érdekel mit élnek át az elkövetők. ezen az oldalon semmi képen sem, menjen máshová a feloldozásért! :angry:

Alaine írta: Kedves Anoni Mara, jó, hogy felhívtad a figyelmünket a konferencia hanganyagára.
Nagyon izgalmasnak találtam, gondolom többen vagyunk így ezzel. Hát itt a "szakma" felelőssége!
A gimnáziumi igazgató "vallomása" többek között nagyon tetszett. Ő valóban nem lehet felelős a korábban történtekért, de abban a pillanatban, ahogy igazgató lett, már mindenért felelős, ami most és a jövőben történni fog. Ezt tudja és érzi is, szépen megküzdött magával. Nem könnyű......

Örülök, hogy meghallgattad. Ritka értékes hozzászólások voltak. Nekem végtelenül érdekes volt a rendőrfőkapitány beszéde is, annyira őszinte és emberi volt. Az ember manapság már meglepődik, ha ilyet hall. És nagyon tetszett még a szociológus karakán, határozott mondandója. Jó volt látni, hogy ilyen népes közönség volt, hogy ennyi embert érdekel a téma. Legközelebb megpróbáljuk egy még nagyobb teremben rendezni, és akkor meg lehet publikusra csinálni. Nagyon nagy igény van ezekre a beszélgetésekre.

Anoni Mara írta: Tegnap óta nagyon rossz kedvem van, és nem bírtam rájönni, hogy miért. De azt hiszem, egész egyszerűen ez a topik zaklatott fel ennyire.

Teljesen egyetértek azzal, amiket írtok, egy 14 éves tudja, mit csinál. Tudja, hogy mit nem szabad csinálni. Az én unokatestvérem csak 12 volt, mikor az abúzus kezdődött. De én csak 6! Az iszonyatosan nagy különbség! Egy hatéves gyereknek a 12 éves már majdnem egy bácsi.

Angyalkám, ugye nem arra célzol, hogy jaj, szegényt biztos őt is abuzálták, így hát abúzor lett? Legalább mi ne engedjünk ennek a téveszmének. Az, hogy az elkövetők között sokan voltak áldozatok, az egyrészt nem ad semmiféle felmentést nekik, másrészt ne vonjunk le ebből hibás következtetéseket., miszerint 1. Nem minden elkövető volt áldozat. 2. Az áldozatok elkövetőkké válnak. EZ NEM IGAZ! Az áldozatok kis hányada válik elkövetővé.

És nagyon bölcs gondolat Hajnalkámtól, nem kell mindenkivel szemben empátiát éreznünk.

Nem, nem az empátia mondatta azt velem, hogy vele is történhetett valami. Inkább azért keresem az okokat, hogy a prevenció kapcsán mi mennyire használható, illetve, fontosnak tartom az énvédelem és az esetleges felismerhetőség folyamatában is.

Sziasztok!
Javítsatok ki, ha rosszul értettem, de egy visszaeső elkövetőről van szó, aki kislányokon tesztelte, hogy ő most tulajdonképpen meleg vagy sem?
Tudom, hogy egy nick mögött bárki megbújhat, mert ilyen az internet, de mégsem örülök neki, h köztünk van egy bevallottan visszaeső, állítólag most épp nem gyakorló elkövető.

süni írta: Angyalka, én próbállak megérteni, de sajnos nem megy. Számomra olyan, mintha mindenképpen mentegetnéd, védelmeznéd az elkövetőket. Még azt is megértem valahogy, hogy szerinted az elkövetővel is történhetett valami. De ezen az oldalon rengeteg történet van, akiket megerőszakoltak ilyen vagy olyan módon, ám egyikük sem számolt be arról, hogy ő maga is ezt tette volna egy védtelen áldozattal. Te Angyalka, akit szintén abúzáltak, Te bántottál valakit? Talán azért nem, mert átélted, és tudod milyen, ha abúzálnak? Mert nem akarod, hogy általad szenvedjen valaki?
Jómagam arra a következtetésre jutottam, hogy van néhány áldozat, akiből elkövető lesz, de nagy valószínűséggel ők akkor is elkövetők lennének, ha nem lettek volna áldozatok.
És nem tudok felmentést adni egyetlen aberrált agresszornak sem! Ahogy a saját "apámnak" sem. Nagyon remélem, hogy soha, senkitől nem kapnak felodozást ezek...

Nos eddig nem dicsekedtem azzal, hogy szakmabeli vagyok és áldozat egyszerre. Az áldozati mivoltomat időnként kompenzálom a segítő szakmával, és bevallom... terelem is néha ezzel a figyelmet a történtekről, részben legalábbis. Talán még mindig keresem azokat a pontokat, kapaszkodókat mindkét területen, aminek a mentén a lappangó bűntudatomat kiolthatnám.... Bár ezek lehetnek pszichológiai áttolások is bennem, hogy nem tudtam megvédeni a gyerekeimet... És igyekszem hát megvédeni mindenkit...És igazad van Süni, én nem bántottam senkit. Nem tudnám megtenni...Sem fizikailag, sem lelkiekben.

Értelek Angyalkám, igazából az is zavar, hogy ahogy Bendét olvastam, megláttam benne az embert, a vétkes halandót, és ez is nagyon zavar. Nem akarom ezt látni, nem akarok úgy gondolni ezekre, mint emberekre... Valahogy ez nem megy. Egyszer a pszichológusom célzott rá, hogy vannak kollégái, akik meg elkövetőket kezelnek, valami konferencián volt, ott beszélgettek. Nem voltam már akkor sem vevő a témára, talán azért, mert nem akarok arra sem gondolni, hogy az én emlékeim az elkövető fejében is ott vannak, hogy ott vagyok a fejében meztelenül, hogy lehet, hogy még mindig gondol rá...

Nyilván megvan Bendének is a maga története. Mint ahogy minden elkövetőnek megvan a magáé. De nem hiszem, hogy az oldalon lévő áldozatoknak dolga lenne az ő vigasztalásuk / megértésük / sajnálásuk.

Igen, azelőtt is történt valami, de az nem rövid történet, s úgy gondolom magam szépítésének tűnne, így nem tartom lényegesnek.
De bocsánat, talán tényleg nem pont a legmegfelelőbb helyre írtam.
Nem vezekelni, s nem bocsánatért jöttem. Ezen hozzászólásom is az utolsó, nem szándékozom sebeket tépkedni, s semmi olyat tenni, mellyel magam fényezhetném. Nem is ismertek, arctalan nick mögött nem is kellhet ez.
Sok-sok sérelem, sok-sok fájdalom érheti az itt lévőket nem csak a múltat illetően. Én mégis azt mondom, bármekkora a sérelem, kell tudni azt hova tenni, kell tudni rendezni a sorokat, nem lehet önmarcangolással, önsajnálattal élni. Bennem is vannak még rendezetlen sorok, de igyekszem hogy minden rendben legyen. Aki bántott annak megbocsátani talán nem lehet teljesen, de megbocsáthatatlan bűn szerintem sokkal kevesebb van mint amit annak vélnek.
Azért be kell valljam, magam sem számítottam itt ekkora elítélésre. Mindenesetre szerintem a topic címéhez igazodó, s nyílt hozzászólásom mégsem való ide, ezért bocsánatotokat kérem, s bármit gondolhattok rólam, én mindenképpen csak a jót kívánom nektek. Akik ellenetek elkövették tettüket helyettük bocsánatot nem kérhetek, de szégyellem magam. Biztosan nem tennék már olyat amit tettem, de úgy érzem volt akinek időben sikerült felnyitnom a szemét, milyen veszélyforrás "ólálkodik" szerette körül, s ez a látásmód (sajnos) csak elkövetői szemmel látható. Egyetlen megmentett gyerek már eltölthet örömmel, s még ha visszacsinálni a régmúlt tettekek nem lehet, a jövőbe még bele lehet nyúlni. Én komolyan gondolom, hogy későn nőtt be a fejem lágya, de ha már megkésve benőtt, állhatok a sértetti oldal mellett. Nem egyforma súlyban, de higgyétek el, megértelek benneteket.
Teljesen más szögből nézzük a dolgokat. Közeli pszichológus ismerősöm sokat segített már, s most már mindkét oldalt jól látja. Tudja, mi az elkövető és mi a sértett oldal terhe.
Még egyszer elnézéseteket kérem mert megbolygattam az álló vizet. Mint írtam, többet nem írok.

Bende

bende írta: Igen, azelőtt is történt valami, de az nem rövid történet, s úgy gondolom magam szépítésének tűnne, így nem tartom lényegesnek.
De bocsánat, talán tényleg nem pont a legmegfelelőbb helyre írtam.
Nem vezekelni, s nem bocsánatért jöttem. Ezen hozzászólásom is az utolsó, nem szándékozom sebeket tépkedni, s semmi olyat tenni, mellyel magam fényezhetném. Nem is ismertek, arctalan nick mögött nem is kellhet ez.
Sok-sok sérelem, sok-sok fájdalom érheti az itt lévőket nem csak a múltat illetően. Én mégis azt mondom, bármekkora a sérelem, kell tudni azt hova tenni, kell tudni rendezni a sorokat, nem lehet önmarcangolással, önsajnálattal élni. Bennem is vannak még rendezetlen sorok, de igyekszem hogy minden rendben legyen. Aki bántott annak megbocsátani talán nem lehet teljesen, de megbocsáthatatlan bűn szerintem sokkal kevesebb van mint amit annak vélnek.
Azért be kell valljam, magam sem számítottam itt ekkora elítélésre. Mindenesetre szerintem a topic címéhez igazodó, s nyílt hozzászólásom mégsem való ide, ezért bocsánatotokat kérem, s bármit gondolhattok rólam, én mindenképpen csak a jót kívánom nektek. Akik ellenetek elkövették tettüket helyettük bocsánatot nem kérhetek, de szégyellem magam. Biztosan nem tennék már olyat amit tettem, de úgy érzem volt akinek időben sikerült felnyitnom a szemét, milyen veszélyforrás "ólálkodik" szerette körül, s ez a látásmód (sajnos) csak elkövetői szemmel látható. Egyetlen megmentett gyerek már eltölthet örömmel, s még ha visszacsinálni a régmúlt tettekek nem lehet, a jövőbe még bele lehet nyúlni. Én komolyan gondolom, hogy későn nőtt be a fejem lágya, de ha már megkésve benőtt, állhatok a sértetti oldal mellett. Nem egyforma súlyban, de higgyétek el, megértelek benneteket.
Teljesen más szögből nézzük a dolgokat. Közeli pszichológus ismerősöm sokat segített már, s most már mindkét oldalt jól látja. Tudja, mi az elkövető és mi a sértett oldal terhe.
Még egyszer elnézéseteket kérem mert megbolygattam az álló vizet. Mint írtam, többet nem írok.

Bende

Számomra úgy tűnik, hogy nem nőtt be, mert az első írásodból az derült ki, hogy nem tudod, és meg merem kockáztatni, hogy még most sem tudod, hogy miért baj, hogy te kiskorúakkal kezdtél kapcsolatot harminc évesen. Nem tudom, hogy a börtön alkalmas intézmény-e arra, hogy megtanítsa az ezzel kapcsolatos aggályaimat, vagy pedig egy továbbképző központ. Valami fényt mégis érzek az alagút végén. Szerintem egy komolyabb feltáró munka mégis rád férne. Belegondolok abba, hogy esetleg lesz gyereked...A te életed nem állt meg ott, hogy elkövettél valamit, de az áldozatok élete, és túlélők élete, ha mindkét oldalon állsz látnod kellene, hogy nem ott áll meg, hogy na nosza lépjünk tovább, ne marcangoljuk magunkat, és mi több mégcsak ne is éljünk önsajnálatban. Hidd el, hogy sokan sokáig úgy éltünk, hogy nem sajnáltuk magunkat, mi több büntettük, halmoztuk az áldozat szerepeinket, és még csak megbocsátani is nehéz azt, magunknak, hogy miért nem szóltunk. Én sokáig azt hittem, amikor a terápia alatt feljött egy emlékem, hogy megmutattam egy testrészem valakinek. De egy olyan környezetben voltam benne, amiből az a csoda, hogy éppelmével kikerültem. Sem vágy, sem előre eltervezett cselekedet nem vezérelt, semmilyen szexuális tartalom nem volt a tudatomban, egyszerűen bekattant egy mozzanattól egy történés a fejemben és azt tettem, amit az apám rámerőszakolt, feláldoztam magam, és azt tettem amit egy kurva az útszélén. Sajnos ez a testi felajánlás később is visszaütközött. A te magatartásod viszont határozottan eltervezett, kitervelt, többszörösen elkövetői. Csak, hogy te is lásd a mi oldalunkat, mert neked is meg kell ismerned, hogy hogyan döntitek romba az áldozatok életét. Nem tudok veled ellentétben normálisan párkapcsolatot kialakítani, és nincs családom, és kirekesztettként élek. Örülök, hogy a pszichológusod mostmár mindkét oldalt látja. Remeléme, hogy te is! És tényleg ne írj többet. Így bocsánatot kérni, egyáltalán itt? Mikor ha arra gondolok, hogy megbocsássak az elkövetőimnek, amiért az lettem, az a roncs ami vagyok. Add meg azt a lehetőséget, hogy sajnáljuk magunkat, legalább most, amikor már felszínen vannak az emlékeink. Ugyanis úgy nőttünk fel, hogy senki nem állt ki a traumánk mellett. Elhiszem, hogy megvan a tiéd is, de ha jól értem, neked már csak pár rendezetlen sorod van ahhoz, hogy boldogan tudj élni....

Faszfej!

"- Fogj egy tányért, és vágd a földhöz.
- Kész.
- Eltört?
- Igen.
- Most kérj tőle bocsánatot!
- Bocsánat!
- Ugyanolyan lett, mint volt?
- Nem.
- Most már érted?"