Hogyan ismerjük fel a tüneteket kisgyerekeknél?

Lehet, ha Te nem fáradoztál volna annyit, akkor nem mondja el, s folytatódott volt a rémálom. Szerintem fantasztikus vagy, mert a kislány anyukája, aki szintén átélte ezt, a homokba dugja a fejét, de Te és a párod cselekedtek! Az itt olvasható történetekben is sokszor nem hisznek a gyereknek, vagy őt teszik felelőssé. Amint tudtál léptél. Lehet, ha korábban a megérzéseidre hallgatva cselekszel, akkor nem engedik a kislányt hozzátok, vagy ellened fordítják. De azt hiszem, hogy értem mit érzel; én is magamat hibáztatnám, ha nem hallgatnék a megérzésemre, s végül beigazolódna.

Az fáj a legjobban, hogy ez ugyanaz a fajta megérzés volt, mint amiről a történetemben is írtam. Tudjátok, egyfajta megingathatatlan belső bizonyosság, egyszerűen TUDTAM, biztos voltam benne. És mégsem tettem semmit. Persze az is lehet, hogy csak utólag magyarázom ezt bele, de akkor is nagyon haragszom magamra. Oké, hogy megelőzni nem tudtam volna, de mint kiderült, már 8(!) hónapja ez megy, ha nem vagyok ilyen hülye, akkor már jóval korábban véget lehetett volna vetni a dolognak.
Hogy fogja szegény kislány feldolgozni? Én 16 voltam már, amikor velem történt, és mégis nagyon nehezen tudtam túllépni rajta. El sem tudom képzelni, hogy ő ötévesen hogy fog megbirkózni ezzel.

Az abúzus nálam 4-9 éves vorom között történt, s az egyetlen alkalom, amikor a behatolásra is emlékszem, az is 5 éves korom körül volt. (lehet, h többször is megtörtént, nem tudom pontosan). Akkor nem fogtam fel, hogy mi is az (az esetemben a szeretettel magyarázta, hogy ezt azért teszi, hogy mennyire szeret.) Remélem, hogy egy jó szakemberrel minimálisra csökkenthető az okozott kár.

Én már csak 26 évesen jutottam el pszichológushoz, de azóta nagyon sokat javult az életem.

Szóval azt mondod, hogy mihamarabb vigyem szakemberhez, amíg még friss az "élmény"? Vagy várjak vele pár hetet, hónapot?
Amiatt is nagyon aggódom, hogy most el kell szakítanunk az anyukájától, akit természetesen imád. Márpedig más választásunk nincs, nem fogjuk abban a környezetben hagyni. Sőt, azt is kérni fogjuk, hogy felügyelt láthatási joga legyen csak az anyukának egészen addig, amíg azzal a beteg állattal él együtt. De ez is szörnyen meg fogja viselni a gyereket, ha nem lett volna elég neki a válás meg az abúzus, most még az anyukájától is elszakítják. Szegény még csak öt éves, de annyi rossz dolog történt már vele.

Kedves Eper!

Már vártam, hogy jelentkezz, nagyon érdekelt, mi történt a kislánnyal. Örülök, hogy elmondta Neked! Remélem megoldódik a baj Az anyukát pedig abszolut nem értem!!!!!

Kedves Bucimaci,

az "elmondta" azért elég erős csúsztatás volt a részemről. Konkrétan az történt, hogy az apukájával is akart olyat "játszani", mint a nagyapjával meg az anyukája pasijával. Elkezdte tapogatni a párom péniszét, és amikor szóltunk neki, hogy dehát ilyet senki sem csinál, akkor ő azt mondta teljes meggyőződéssel, hogy de igen, minden kislány ilyet játszik a felnőtt férfiakkal, ezt a nevelőapja meg a nagyapja is mondta neki, és biztosan mi tudjuk rosszul.
Én akkor ott sokkot kaptam, még azóta sem tértem magamhoz.

Eper írta: Szóval azt mondod, hogy mihamarabb vigyem szakemberhez, amíg még friss az "élmény"? Vagy várjak vele pár hetet, hónapot?(

Nem tudom, hogy mikor kellene elvinni. Talán én először a párommal mennék el egy szakemberhez, hogy megbeszéljük, hogy szerinte mi lenne a lejgobb ebben az esetben, mikor ajánlja elkezdeni a terápiát. Az én pszichológusom már 5 éves gyerekekkel is foglalkozik, szóval egészen kicsikkel is.

Én oda járok, az EA-hoz, és egészen pici gyerekeket is látok kijönni onnan...
Nálam 5 évig tartott, és a konkrét erőszak (behatolás) után 10 évvel beszéltem róla először a pszichiátrián...de addigra eléggé elcsúszott az életem (bipoláris depresszió, borderline személyiségzavar, evészavar, stb.), nem állítom, hogy az abúzus miatt, mert volt más is az életemben, így nem tudhatom...de szerintem az a jobb, ha minél előbb pszichológusi segítséget kap.
A kiemelést meg nem tudom...nem értem az anyukáját, hogy inkább a "férfit" választja...

A környezetemben meglepően sokan élnek rossz párkacsolatban, s inkább szigetelik el magukat másoktól, távolodnak el a családjuktól, minthogy egyedül maradjanak, mert nem tudnak egyedül lenni és félnek.

Szerintem is minél előbb kap segítséget, annál jobb! Csak legyen jó a szakember, akihez kerül...

Kedves Eper!
Valóban fontos, hogy óvatosan vegyétek kezetekbe az ügyet, hiszen a törvény értelmében ezt bizonyítani is kell, és hát a legtöbb esetben tusolni igyekeznek az ilyen ügyeket. Ha a Gyámhivatalhoz mentek, ott azonnal lehet kérni a gyermekelhelyezés megváltoztatását, a láthatás felfüggesztését, és ők kötelesek tenni a rendőrségi feljelentést. Ha Ti mentek a rendőrségre és nevén nevezitek az elkövetőt (csak ismeretlen tettes ellen érdemes tenni a feljelentést a kislány és önmagatok védelmében) eseti gondnokot fognak kijelölni és Ti nem vehettek részt a folyamatban, csak a nyomozás lezárása után tudjátok meg, hogy mikor, mit mondott el a kislány. Azonnal kérni kell az áldozatvédelmet is (sajnos ezt is el szokták felejteni- nekik jogászuk is van aki a további ügyintézésben segíthet) )Ügyvéd nélkül nagyon necces megjelenni bármelyik hivatalban, hiszen az a tapasztalat, hogy ilyenkor gyakran a sokkos állapotban lévő szülőt nem tájékoztatják teljes körűen, és így manipulálják már előre az ügy irányát. És készüljetek arra is, hogy a törvény értelmében a kiskorú gyermeket csak a legvégső esetben hallgathatják ki! (ám éppen azért kezdik velük, hogy tusolni lehessen...)
A keret-koalició-n és a muszajmunkacsoport.hu-n még több infót találtok.

Eper, sajnálom. Sok erőt kívánok nektek.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a válaszokat.

Bár minden gyerek mellett lenne egy ilyen felnőtt...
Le a kalappal előtted.. az anyuka reakciója pedig döbbenet.

Szia Eper!

A történetemet még nincs erőm megírni, de olvaslak benneteket hetek óta. Nagyon sajnálom ami a kislánnyal történt.
Mi történt azóta? Voltatok pszichológusnál? Hol tart a rendőrségi ügy?
Köszönöm, ha válaszolsz.