ötletek, hogy segítsünk másoknak

rotebeete írta: Felhívtam a terapeutát, hogy szeretnék elmondani neki dolgokat, de személyesen nem merem... Adott pár tippet, meg segítséget, hogyan oldhatnánk meg. Nagyon remélem, hogy megnyílok neki!

Drukkolok.

Lehet, hogy ez nem ide tartozik, de lenne egy kérdésem? Pont abban a korban vagyok, hogy érdeklődnöm kellene a fiúk iránt. De nekem soha nem volt jó élményem (bátyámmal se, apámmal se), így nem is vágyok semmilyen kapcsolatra. De az viszont már bánt, hogy eleinte csak a férfiaktól undorodtam, hogy hozzám érnek, de most már a lányoktól is. Ez ellen nem tudnék valamit tenni? Mondjuk, ha magamra erőltetném a dolgot és többet érnék az emberekhez? Ez most kicsit viccesen hangzik, de remélem értitek, hogy mire gondolok. Mert valahol meg rettenetesen hiányzik egy ölelés.

sólyom írta: Lehet, hogy ez nem ide tartozik, de lenne egy kérdésem? Pont abban a korban vagyok, hogy érdeklődnöm kellene a fiúk iránt. De nekem soha nem volt jó élményem (bátyámmal se, apámmal se), így nem is vágyok semmilyen kapcsolatra. De az viszont már bánt, hogy eleinte csak a férfiaktól undorodtam, hogy hozzám érnek, de most már a lányoktól is. Ez ellen nem tudnék valamit tenni? Mondjuk, ha magamra erőltetném a dolgot és többet érnék az emberekhez? Ez most kicsit viccesen hangzik, de remélem értitek, hogy mire gondolok. Mert valahol meg rettenetesen hiányzik egy ölelés.

Én még mindig nehezen viselem mások érintését. Néha a férjemét is.
Viszont van egy barátnőm, aki nagyon ölelős típus. És amikor megismertem, tőle tanultam meg az ölelést. Kicsit vicces, de tényleg így van. És már nem is voltam olyan fiatal. Szóval erőltetni szerintem ezt se érdemes. Lehet, hogy eljön majd az az ember és az a pillanat, ami nálad is meghozza az áttörést.

Volt egy srác,akinek elmondtam hogy mi történt velem (csak az erőszakot),és mondta hogy ő már ezt korábban sejtette,mert távoli ismerősök voltunk,és a héven találkoztunk újra,ő megfogott hátulról én meg összerezzentem.Benne is jókorát csalódtam,össze se tudom számolni hány ilyen hamvába dőlt próbálkozásom volt.De amúgy sokszor én is kivagyok éhezve egy ölelésre, afiúk meg szerintem sok esetbe ezt értelmezik félre.

Én a legjobban apám ölelésére vágytam mindig....soha nem kaptam meg...irtóztam én is az öleléstől...azt mondták, vannak erre un. mozgás-therápiák...

Miből áll egy ilyen mozgás terápia? Én is apukás ölelésre vágyok, de én nem az apámtól.

Nem mentem még el ilyen terápiára, nekem az az orvos javasolta, akinek az előadásán voltam, huu... a neve....az rtl klub dr. Tóth rendel műsorában is szerepelt a pánik betegséggel kapcsolatosan (nov.18-ai műsor), mindjárt nézem :Dr. Szemelyácz János a neve, az Eötvös utcában, a" Hely"-en szoktak lenni ilyen előadások, szóval ott hallottam...

sólyom írta: Miből áll egy ilyen mozgás terápia? Én is apukás ölelésre vágyok, de én nem az apámtól.

Rosszul emlékszem, hogy volt már itt erről szó? Bár ennyi hozzászólást visszakeresni nem könnyű. Biztos van erről valami a neten.