Kinek milyen a kapcsolata az elkövetővel?

Ha lehet iylet kérdezni, miért vállaja be az aki, hogy újra és újra "azzal" a személlyel akár egy aszatlhoz is ül/puszit ad? Hát milyen anya az aki nem hagyja el a férfit, ha az bántotta a gyermekét? S ha nem okoz neki problémát, érdemes-e őt körülrajongani? Érdemes-e oylan emberekkel körülvennni magatokat akik nem akarnak jót nektek, akik inkább védik a maguk álomvilágát, amely voltkaépp nem okoz örömet senkinek semhogy szembenézzenek a valósággal (szüleim nagyo sokáig éltek nagyon rossz házasságban, ezt mi gyerkeek pontosan éreztük pedig felénk semmit nenm kommunikáltak, és irgalmatlanul megkönnyebbültünk, amikro végre elváltak, mert megszünt az az állandó hamisság érzés ami az együttllétek alkalmával állandóan jelen volt, az hogy tudtuk senki nem akar ott lenni, az egész egy nagy színdarab, mit csinálunk itt karácsonykor, miért adunk egymásnak ajándékot, ha voltaképp évközben le se szarjuk egymást? Azóta mindkét szülőm talált nagyon magáhzo való párt, aminek nagyon örülünk testvérek. Persze ideális az lenne ha nem váltka volna el, de ahhoz egy JÓ házasság kellett volna - és ez így jobb mindenkinek, és képesek vagyunk örülni életünkben először ha látjuk egymást, mert már nem kell színlelni,mert a valóságot éljük. Ez kicsit más példa de remélem értitek a lényegét)?

Szóval miért jó egy színjátékot játszani, ha az élet sokkal szebb lehet, ha mellőződ az életedből azokat az emerbeket, akik állandóan felrántják a sebtapaszt a gyógyulni kezdődő sebeidről?

Nehéz megfogalmazni, de még ha rá is menne a régi családi fészek a karácsonyok a vasárnapi ebédek, mi menne rá? Voltaképp megszabauénátok egy csomó frusztrációtól, az állandó emlékezéstől és attól, hogy benne maradtok a rátok osztott szerepben... Helyette lehet nektek saját családotok, saját házastársatok gyerekeitek, akik körülvesznek, barátok akik támogatnak, akik az elveszett családot pótolnák.

Mostnaában egy barátnőm mondja azt, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, hogy a saját boldogságunkért csakis mi avgyunk a felelősek. És ez rémisztő de igaz. Ha hagyom, hogy átgázoljanak rajtam, hát mit csodálkozom, hogy megteszik... Ha nem élek a lehetőségekkel, akkor azok elmennek mellettem. Nagy felelősség, de nagy kincs is ennek tudatosítása egyben. Nem szabad hagyni, hogy rosszul érezzem magam az élet túl rövid ahhoz.

Szeressétek magatokat! Becsüljétek magatokat! Építeni kell az önértékelést nem jön az feltétlen magától, de lehet érte tenni! oyla dolgokat kell csinálni, amiben sikereket tudsz elérni, legyen az munka tánc, főzés, gyermeknevelés, bármi, ami meg tudja mutatni te is értékes vagy! Tudd, hogy téged mi tesz boldoggá, teljessé, hisz ha boldog vagy sugárzod a környezeted felé és visszasugározzák rád!

ui.: S talán a szembesítésnek egy család esetben pozitív kimenetee is lehet. Lehet h megkapná a bántalmazott fél a régóta várt bocsánatkérést, ami hiányzott ahhoz, hogy túltudjon lépni. S ha nem, s nem áll mellétek a többi ember/család, akkor tényleg mi az amit vesztetek?

Borosdugó, értem, amit írsz, és igazad is van. Viszont pont rátapintottál a lényegre, mert éppen ez a különbség a "normális" (már megint ez a szó! Lehet, hogy ezentúl normakövetőnek fogom nevezni) azaz normakövető gondolkodás, és a sérült emberé között. A sérült ember pont erre nem képes. Az agyával tudja, hogy így kéne, de nem megy. Érted? Olyan, mintha egy kerekesszékesnek azt mondanád, álljon fel, és járjon. Megtenné ő, hidd el, nagyon szívesen, csak nem megy neki, mert nem működnek az izmai. Vagy mert egész egyszerűen nincs lába.

Az a cél, hogy a sérült ember meggyógyuljon. A kerekesszékessel ellentétben fel tud állni.

Első lépés, hogy beszél róla, ezért nagyon jó, hogy van ez az oldal.

GáLá, tévedés azt gondolni, hogy fel tud állni, meg tud gyógyulni. Meg tud tanulni alternatív módon élni. Ennyi.

Szerintem az alternatív módon élés is egyfajta gyógyulás. Én így értettem.

Hát ja. Persze. A másik topikban leírtam, amit akartam, nem ismétlem itt.

olyan, mint egy üzleti kapcsolat. bizalmatlan, távolságtartó, a háttérben mindig ott van a harag, a meg nem bocsájtás (ez az üzleti kapcsolatokra nem feltétlen igaz). a lényeg, hogy ezek onnantól kezdve nem családtagok vagy barátok, csak vita partnerek, jelenlévő személyek, akikért a kis ujjamat se mozdítanám.

nagyon kettős... mert az él vissza a bizalommal, aki lehet épp az ételt is adja. ezáltal belekeveredik egy valamit valamiért hangulat is a dologba, mintha szimbiózis lenne.

másokon is ezt látom, harag, "szeretet megvonás" esetleg agresszió az elkövető irányába. tettlegességig ritkán fajul a dolog, de megtörténhet.