Kinek milyen a kapcsolata az elkövetővel?

Nem gondolom,hogy ez "hülye kérdés". Nekem például sűrűn kerülgetnem kell, mert a bátyám. Ti hogy oldjátok/oldottátok meg?

Hm.... Most mit mondjak? A nevelőapám. Igyekszem elkerülni, de nehéz. Olykor puszit kell adnom neki, amitől kiráz a hideg. De megteszem, mert meg kell tennem. Anyával nem volt jó a kapcsolatom tini korom óta, de kezd javulni, amióta elköltöztem otthonról (3 éve). Talán hibáztatom, de nem hiszem, hogy bármit is tudna az egészről.....
Igyekszem minél kevesebb időt a "szülői házban" tölteni, s anyuval kettesben elmenni ide-oda....

Néma-világ, miért kell puszit adnod neki? Semmit sem kell.

Tellthetruth , de jó topicokat találsz ki!

szerencsés-helyzetbenvagyok.Nem,találkozom-az,illetővel,csak,érdeklődniszoktam,a.hogyléte.felől.Sajnálom,de,én.a,halálhírét,várom.az.egyfajta.megnyugvás.lenne.számomra.Gyűlölöm

Mit tennétek, ha az elkövető nagyon közeli hozzátartozótok, de már idős, beteges és gondozásra szorul? Nincs más, aki őt ápolná. A külső kép az róla, hogy egy tisztességes, köztiszteletben álló úr. Mit éreznétek? A kár, amit okozott nem évülhet el az emberben, de menni kell tovább. Mit éreznétek, ha mosdatni, etetni kell őt?

Keke, én nagyon önző lennék... Persze elképzelve biztos más, mint a valóságban. De szerintem az, hogy "menni kell tovább", azt is jelenti, hogy neked menned kell tovább. Kérdés, hogy tudsz-e úgy tovább menni, hogy a közelében vagy és gondozod? Hogy lehet azt kibírni?

Semmiképpen nem gondolom, hogy Keke cinkossá válhat, akármit is csinál, sosem lesz cinkos. Mindig áldozat lesz. Viszont azzal, hogy mellette marad, fájdalmat okoz magának. Legalábbis így képzelem.

Biztos van olyan elkövető, aki megbánja. Tovább megyek: van olyan, akinek a bűnre úgy megy rá az élete, mint az áldozatnak a traumára. Nehéz ebbe belegondolni, mikor először a pszichológusom előjött ezzel - pedig nagyon bátortalan kísérlet volt - azt hittem, megölöm. De ma már értem, mire célzott.
De az elkövetők többsége valószínűleg el sem tudja képzelni, mekkora kárt és kínt okozott. Mint ahogy az emberek többsége sem.

Engem most biztosan fújjogni fogtok, vagy ilyesmi...eltűröm a köpködést, meg mindent...
Az apám 16 éves koromig használt, azután elköltözött otthonról, s rettenetesen lecsúszott...egy gazdag emberből, hajléktalan alkoholista lett...és én rettenetesen reagáltam...mikor megtudtam, hogy milyen helyzetben van, nem azt láttam, hogy az apám, hanem azt, hogy egy bajban lévő ember, Aki segítségre szorul...segítettem Neki...ételt vittem, ha kaptam anyámtól enni, vagy már nem magamnak loptam kaját, hanem apámnak..egy alkalommal beengedtem a lakásba, mikor senki nem volt otthon, hogy vigyen el cuccait..persze a félelem bennem volt, mikor a lakásban volt...mikor ment kifelé, az ajtóból visszafordult, s sírva csak ennyit mondott: "nem érti, hogy nekem kéne Őt gyűlölnöm, s mégis én vagyok az egyetlen, aki segít Neki"...aztán 18 évesen kidobtak otthonról, s én messzire kerültem, s már nem tudtam segíteni apámnak...bulémiás lettem, mert minden egyes falat lenyelésekor azt gondoltam, hogy apám, meg a szegények nem ehetnek, én sem ehetek...21 éves voltam, mikor meghalt az apám, s ennek köszönhetően (is) kaptam egy iszonyatos ideg összeroppanást...mondjuk szerintem akkor jött ki a 21 év...a bátyámmal és a többi családtagommal sem tartom már a kapcsolatot...ennek egy hete...hát röviden ennyi...

Marylyan, szerintem ezért nem érdemelsz köpködést. Szörnyű, amit az apád tett veled, és közben az is érthető, hogy ezek után is kötődtél hozzá. Igazi ördögi kör ez, és talán még szörnyűbbé teszi az abúzustörténeteket. Mert az elkövető gyakran az áldozathoz közel álló (akár rokoni szálakkal kötődő) személy. És az igazán félelmetes, Marylyan, amikor azt írod, hogy segítettél apádnak, közben pedig féltél, amikor ott volt veled a lakásban... Hihetetlenül összetett dolog ez. Aztán bulémia, idegösszeomlás... A többi családtagoddal miért nem tartod a kapcsolatot? Nem akarsz ezen változtatni?

Portugál! Olvasd el Marylan történetét, és akkor majd többet megértesz.

Marylan, nem érdemelsz köpködést egyáltalán. Kicsit mind "skizofrénok" vagyunk. Azt megkérdezhetem,hogy szakadt meg a viszony? A megszakadásnak köze van ehhez?

Olvasom Marylyant és közben szinte rosszul vagyok. Annyira sok a hasonlóság! Annyira szeretném kikiabálni a világba a történteket, hogy bűnhődjenek a bűnösök, hogy ne történjen meg ez többé senkivel, de a félelem nagyon nagy bennünk. Biztos van olyan elkövető, aki megbánja amit tett, de a legtöbb szerintem nem. Erősnek és igaznak érzi magát és mi, akik ezt elszenvedtük csak semmi pondrók vagyunk a szemükbe, akik azért vannak a földön, hogy mások kihasználják és uralkodjanak rajtuk.
És a baj az, hogy ezt mi is elhisszük. Lehajtott fejjel élünk és nem teszünk semmit, ha mások is megaláznak. Az a dolgunk, hogy csicskák legyünk.
50 évig így éltem, akkor megpróbáltam felállni és nemet mondani. De ahogy Ocsisajt írta, áldozatok maradunk. Vannak dolgok , amiken nem bírok változtatni. Valószínű, gondoskodni fogok arról az emberről, aki bántott. Lehet, hogy ez megalkuvás, de a lelkiismeretem, ami nem hagy aludni éjszaka, talán valamit megnyugszik. Ő most egy földön fekvő ember, akibe én nem rúgok.
De érzelmeim már nincsenek, gyűlölet sem.
Még valamit. Az, hogy 50 év után otthagytam azokat az embereket akik uralkodtak rajtam, nem egy siker történet. Egyedül maradtam, nem bízok már senkiben. Kevés ember van, akit beengedek magamhoz. Bizalmatlanná váltam és magamba fordultam. De most nem bántanak.

Keke! Egy jó pillanatban érdemes odatenni a "szerencsétlen földön fekvő embernek",hogy lám-lám mit tettél velem. Sok az ember az élete végére megszelídül, elkezd azon gondolkodni,mit szúrt el. Ennyi igenis,hogy jár Neked!!! Nem bántás, nem elhanyagolás, csak 1 jól irányzott mondat a tényekről.

Ezen sokat gondolkodtam már én is , de a mondatok még nem álltak össze. És attól tartok, hogy nekem ugrik és hazugnak nevez és elmebetegnek. Azt hiszem, még mindig félek tőle.

Ezt abszolút meg tudom érteni Keke. Lehet olyan emberrel kéne menned,akivel megbízol, és megvéd téged,ha bármi lenne. Elég valószínű egy ilyen válasz, de te megtetted,amit a lelkiismereted megkövetelt. Szerintem össze fogod hozzá szedni a bátorságod, mert egy idő után elviselhetetlen lesz ez a ki nem mondott szó, főleg most már így felnőtt fejjel. Be fognak itt érni a dolgok. Mond ki,és azután had munkálkodjon benne a lelkiismerete. Vágd a fejéhez!

Emlékeztetni kell őket,hogy a börtön hierarchia aljára kerülhettek volna,mint minden nemi erőszakos, főleg vérfertőző pedofilok. A börtöntöltelékeknek is vannak családjaik, erre harapnak a legjobban,ha bemegy egy új fiú,azután meg valami hasonlót kapnak,amit ők is okoztak.