Az ilyen bűncselekmény NEM ÉVÜL EL!!!! Mivel büntetési tétele életfogytig börtön. Tehát semmi jelentősége, hogy adott esetben 15 év eltelt. Ha nem lett megbüntetve, akkor fel kell jelenteni, jogvédőkhöz fordulni stb. Minden eset egyedi, tehát nem tudok egy általános választ adni hogy hogyan segíthetek. De sok esetben a sértett annyi lelkierővel és elszántsággal nem bír szegény (illetve esetleg fél is), hogy belekezdjen egy ilyen ilyen procedúrába, pláne hogy végig is vigye. Pl ilyenben tudok segíteni. Megtorlásról, önbíráskodásról hogy beszélhetnénk már egy nyilvános fórumon? Még ha vállalnám is - mert szívem szerint boldogan megtenném, hogy levágom a rohadék farkát és megetetem vele - azt biztos lehetsz benne hogy nem itt fogom megbeszélni.... A bizalmatlanság teljesen érthető. Erre csak azt tudom mondani, hogy a cél érdekében érdemes vállalni ezt a kockázatot, ha a helyzet olyan hogy külső segítségre, beavatkozásra szorul.
Ha nem bánod, bár nem vagyok pszichológus, engedelmeddel leírom a véleményem arról, amit kérdeztél.
A pedofília és bármilyen nemi erőszak, így a vérfertőzés is beteges tett. Az erre való hajlam egy pszichés zavar. Az esetek többségében beteg tehát az elkövető, de ez nem mentesíti, mivel társadalomra veszélyes, izolálni kell, legfeljebb a kényszergyógykezelését indítványozni és ha meggyógyult újra tárgyalni, megvizsgálni a társadalomra való veszélyességi faktort és esetleg akkor kaphat engedményt a büntetéséből.
A szexuális perverzió és aberráció, nagy fokú intelligencia hiány és önfegyelem hiánnyal párosulva (plusz tudatmódosítók) vihet oda valakit hogy ilyesmit elkövessen egyszeri alkalommal, amit esetleg meg is bán. A rendszeres elkövető pszichopata viszont már súlyosabb eset, ő valóban élvezi ezt, bár ő is beteg, de egészen másképp, ezek az igazi "gonosz" - "emberek"... Felesleges ezen rágódni hogy mi visz rá egy embert, magyarázatot keresni utólag. Inkább arra kellene fókuszálnia a társadalmaknak, hogy MEGELŐZZÉK az ilyen eseteket. Az egyedi eseti megelőzés a nehezebb mert sokszor semmi előjel és váratlanul spontán történik meg hogy az addig látens hajlam kitör, általában valamilyen erős stimuláló hatásra; azonban a kollektív össztársadalmi megelőzés terén igen sokat lehet(ne) tenni. Legelőbb egy alapvető szemléletváltásra lenne szükség a párkapcsolatok illetve szexualitás terén. A prüdéria, álszentség és elfojtás megszüntetése és nyíltabb készség az ilyen problémák megbeszélésére. Ne kelljen egy enyhén, de még nem veszélyesen aberrált, perverz embernek titkolóznia elfojtania, hanem szégyen nélkül megbeszélhesse a környezetével, pláne a párjával ezt, megbélyegzés nélkül, mivel nem szégyen, mert nem tehetünk a legtöbb beteges hajlamunkról. S ha már eme információ birtokában van a környezet, akkor ügyel, hogy ne legyen kisértés, ne kerülhessen ilyen szituba. Sőt idővel akár még inkább megengedni egy-egy szélsőségesebb esetben hogy akár pl szeretőt tartson vagy prostituálthoz járjon az illető, ha otthon már nem annyira működik a szex és levezesse extrém igényeit; a legtöbb esetben ugyanis az van, hogy a férfi nincs kellőképp szexuálisan "karban tartva", hiányérzet, vágy, elfojtás, frusztráció stb, ami oda vezet, hogy az erős vágytól és ösztöntől hajtva hülyeséget csinál. (ezt az ital, drog illetve primitívség is katalizálja ugyebár) Ha viszont lehetne tudni, hogy ő egy olyan típusú férfi akinek nagy a szexuális igénye, a felesége pedig ezt nem tudja/akarja már kielégíteni, akkor keresni alternatív megoldásokat konszenzussal. Őszintébb emberi kapcsolatokkal, egyenesebb kommunikációval elejét lehet venni a legtöbb tragédiának, csak hát ugyebár egy társadalmi személéletváltásra lenne szükség, ami egycsapásra nem megy. Most ezt nagyon primitíven vázoltam fel gyorsan. Nyilván az ilyen közösségi elveket alaposan körültekintően párbeszéddel kell kidolgozni és megvalósítani, ami nyilván nem kis munka...
Témaindító
