Kinek milyen a kapcsolata az elkövetővel?

Az, hogy megszakítottam a családommal a kapcsolatot, nincsen ehhez köze. Nem szeretnék ezen változtatni.
Kicsinyke regényke, hogy megértsetek, próbálom röviden és tömören: Nem kívánt gyerek voltam, anyám próbált mindent elkövetni, hogy elvetéljen velem.Az Ő rosszindulatú daganataként születtem meg, ezzel ment be a kórházba.Bent is hagyott, kis ideig kereszt szüleim neveltek, majd ismét a szüleim. Folyamatosan vertek, elhanyagoltak, mindezt mások előtt ügyetlenségemmel magyarázták, hogy mindig beütöm magamat.4 évesen úgy vittek oviba, hogy a fogam kiesve, szemöldököm, szám felszakadva, gerincem összeverve, nyakamon fojtogatás nyomai. Azt mondták, leestem a radiátorról.Ennek már nem dőltek be, az ovi intézetbe adott, ahonnan nevelő szülőkhöz adtak, majd 7 évesen ismét a szüleimhez. Közben a többi 4 tesómat rendben nevelték, Őket nem bántották (az egyik tesóm kisebb, mint én) Onnantól kezdve még jobban pokol volt az életem. Ha szabad azt mondanom, az apám nem bántott olyan sokszor. Ő egy héten 3x-4x kitaposta belőlem a szuszt, amire 11 évesen jött a hab is, ugye a szexuális zaklatás. Akkor sokszor durvább volt. Anyám, Ő aljasabb volt. Minden másodpercemet pokollá tett.Ahol és amikor ért vert, mart, tépet, rúgott, nem adott enni, nem ihattam, stb.Aztán kb. 9 éves lehettem, mikor a kés landolt a vállamban. Mindent megúsztak. A tesóim is cinkosukká váltak, amiért végül is nem hibáztatom Őket, hiszen ez a minta volt előttük. Mikor eljöttem otthonról, (kiraktak az utcára 18 éves koromban) utána próbáltam Velük kapcsolatot kisebb-nagyobb sikerrel..én a szemükben mindig a család fekete báránya, kurvája, szemét ládája, stb. leszek és maradok. Anyámmal próbálkoztam tovább, a gyermekem miatt, de becsapta Őt is és feladtam. Egy hete eljutottam oda, hogy feladom. Nem tudják a számomat, nem tudják a címemet. Tudom magamról, ha bármelyikkel bármi történne, én lennék az első, hogy segítsek. Nem azért, mert a családom. 9 éves korom óta bennem már nem családként funkcionálnak. Emberként nézek rájuk. Mert ilyen őrült vagyok.

Marylan! Hihetetlen,hogy még mindig élsz! Ez a pokol,amit leírtál.

Baromi erős vagy,hogy mindezt kibírtad! Én ezek után elhinném magamról,hogy bármire képes vagyok.

Én hátat fordítanék nekik teljesen, de ezt te tudod. Mindenesetre nagyon jó döntést hoztál,hogy megszakítottad a viszonyt!!!

Most már élj boldogan!!!

Valójában az én kálváriám ősszel kezdődött, hisz akkor ismertem fel hogy mit is tett velem. Soha nem barátkoztunk felnőttként, családi összejöveteleken beszéltünk, de semmi bizalmas dolog.
Arra viszont emlékszem, hogy amikor megtudtam hogy apa lesz, azért imádkoztam, hogy csak ne lánya legyen.... Sajnos az lesz... és féltem a kislányt, hogy megbűnhődik apja tetteiért.
Ősz óta viszont látni nem bírom. A felismerés után két héttel meghalt az egyik nagybátyám, elmentünk a temetésre, a "tettes" a hátam mögött állt... nagyon rossz volt... forgolódott a gyomrom.... gombóc a torkomban... undorodtam tőle.....
Azóta ha hazalátogatok a szüleimhez menekülök előle, látni sem bírom......

A normális nyugati országokban az ilyeneket kémiailag kasztrálják. Kár,hogy az ilyen régen történt eseteknél tényleg semmi bizonyíték nincsen. Én is sokkal nyugodtabb lennék afelől,hogy a bátyám nehogy a gyerekeihez nyúljon.

Én nem feltétlen az apjától féltem, nem hiszem hogy az ilyen kamaszok, akiknek nem fér a nadrágjukba, felnőttként is gyerekekkel próbálkoznának, az más kérdés, hogy erőszakoskodhat kamaszokkal, vagy felnőtt nőkkel....
Inkább attól féltem, hogy az Élet nehogy rajta verje le apja vétkét!!

gyermeked van? végigolvasva az összes kommented ez volt az egyetlen, ami miatt nem kezdtem el sírni, hogy van remény az újrakezdésre. remélem az a kis csöppség erőd fog adni életed végéig, hogy felkelj és azt mondd: túl vagyok ezen a sok szaron, túléltem és neki biztosan jobb élete lesz.

Marylyan, nagy hatással volt rám a történeted (és az is, amit itt a fórumon írtál), nagyon bátran elmesélted, ami veled történt. Megtaláltam az interneten a blogodat, az is megrázó olvasmány. Biztosan sokaknak segít, mint ahogy valószínűleg neked is segített, hogy mindezt kiírtad magadból. De engedj meg egy megjegyzést: az viszont, hogy a blog végén megadod a számlaszámodat, és pénzt kérsz, visszatetsző dolog, és inkább árt az áldozatok ügyének. Tényleg kár ezzel "agyoncsapni" a vallomásodat.

Portugál...a számlaszámot jó, hogy mondod, leveszem...az pár éve egy ismerősömnek az ötlete volt, nem szeretnék bele menni, hogy miért...köszönöm, javítom

Nekem is a mostoha" apám" volt, már nem él de nem hozott megnyugvást.

Engem anyukám testvére bántalmazott, nincs kapcsolatom vele kb 3 éves korom óta... Kisfiamat az apukája, nagylányomat ugyanaz az ember, aki neki nevelőapja. Amióta kiderült nálunk a történet, a hivatalos szervek tesznek arról, hogy folyamatosan találkozzunk az elkövetővel. Mintha nem lenne elég a véletlen találkozás...

Nem nagyon értek itt egy két beírást. Hogyhogy szabadlábon van az illető? Meg egyáltalán a topik cím kérdést sem. Mi az hogy van kapcsolat? Mi az hogy találkozik vele valaki vagy pláne kerülgeti stb???? Egy ilyen embernek nem nevezhető aljadéknak rég a bitófán lenne a helye, de legalábbis életfogytig börtönben! Hogy úszhatták meg? Milyen igazságszolgáltatás van? Ha valahol nem történt meg az igazságtétel, az tarthatatlan lépni kell valamit mindenképpen, nem maradhat büntetlenül az ilyesmi. Ha valakinek ilyen problémája van (akár hogy nem sikerült igazságot tenni és megbüntetni, akár ha még most is fennáll a borzalmas helyzet) és nem tud mit csinálni, akár félelem miatt vagy bármi más okból forduljon hozzám, segítek!

Kedves Lapaj!

Az én fantáziámban is jó pár megtorlási mód létezik az elkövetőknek. Ebben nem tudok nem radikális lenni.

Kérdés, ha már mondjuk 15 évvel a tényleges tett után vagyunk, hogy tudnál nekünk segíteni? A tünetegyüttesünk velejárója a magas fokú bizalmatlanság, beszélnél kicsit arról,hogyan segítesz?

Másrészt kérdezem a pszichológust,mivel nyilván van köztünk. Hogy a tudományuk álláspontja szerint létezik-e valamiféle magyarázat a pedofíliára (akár biokémiai dolog, minden érdekel), vérfertőzésre és egyéb aberrációkra?

Lapaj! KÉRLEK SEGíTS A KISFIAMNAK!!!! Őt még nem sikerült hivatalosan és tartósan megvédenem az apjától, aki abuzálta...

Az ilyen bűncselekmény NEM ÉVÜL EL!!!! Mivel büntetési tétele életfogytig börtön. Tehát semmi jelentősége, hogy adott esetben 15 év eltelt. Ha nem lett megbüntetve, akkor fel kell jelenteni, jogvédőkhöz fordulni stb. Minden eset egyedi, tehát nem tudok egy általános választ adni hogy hogyan segíthetek. De sok esetben a sértett annyi lelkierővel és elszántsággal nem bír szegény (illetve esetleg fél is), hogy belekezdjen egy ilyen ilyen procedúrába, pláne hogy végig is vigye. Pl ilyenben tudok segíteni. Megtorlásról, önbíráskodásról hogy beszélhetnénk már egy nyilvános fórumon? Még ha vállalnám is - mert szívem szerint boldogan megtenném, hogy levágom a rohadék farkát és megetetem vele - azt biztos lehetsz benne hogy nem itt fogom megbeszélni.... A bizalmatlanság teljesen érthető. Erre csak azt tudom mondani, hogy a cél érdekében érdemes vállalni ezt a kockázatot, ha a helyzet olyan hogy külső segítségre, beavatkozásra szorul.

Ha nem bánod, bár nem vagyok pszichológus, engedelmeddel leírom a véleményem arról, amit kérdeztél.
A pedofília és bármilyen nemi erőszak, így a vérfertőzés is beteges tett. Az erre való hajlam egy pszichés zavar. Az esetek többségében beteg tehát az elkövető, de ez nem mentesíti, mivel társadalomra veszélyes, izolálni kell, legfeljebb a kényszergyógykezelését indítványozni és ha meggyógyult újra tárgyalni, megvizsgálni a társadalomra való veszélyességi faktort és esetleg akkor kaphat engedményt a büntetéséből.
A szexuális perverzió és aberráció, nagy fokú intelligencia hiány és önfegyelem hiánnyal párosulva (plusz tudatmódosítók) vihet oda valakit hogy ilyesmit elkövessen egyszeri alkalommal, amit esetleg meg is bán. A rendszeres elkövető pszichopata viszont már súlyosabb eset, ő valóban élvezi ezt, bár ő is beteg, de egészen másképp, ezek az igazi "gonosz" - "emberek"... Felesleges ezen rágódni hogy mi visz rá egy embert, magyarázatot keresni utólag. Inkább arra kellene fókuszálnia a társadalmaknak, hogy MEGELŐZZÉK az ilyen eseteket. Az egyedi eseti megelőzés a nehezebb mert sokszor semmi előjel és váratlanul spontán történik meg hogy az addig látens hajlam kitör, általában valamilyen erős stimuláló hatásra; azonban a kollektív össztársadalmi megelőzés terén igen sokat lehet(ne) tenni. Legelőbb egy alapvető szemléletváltásra lenne szükség a párkapcsolatok illetve szexualitás terén. A prüdéria, álszentség és elfojtás megszüntetése és nyíltabb készség az ilyen problémák megbeszélésére. Ne kelljen egy enyhén, de még nem veszélyesen aberrált, perverz embernek titkolóznia elfojtania, hanem szégyen nélkül megbeszélhesse a környezetével, pláne a párjával ezt, megbélyegzés nélkül, mivel nem szégyen, mert nem tehetünk a legtöbb beteges hajlamunkról. S ha már eme információ birtokában van a környezet, akkor ügyel, hogy ne legyen kisértés, ne kerülhessen ilyen szituba. Sőt idővel akár még inkább megengedni egy-egy szélsőségesebb esetben hogy akár pl szeretőt tartson vagy prostituálthoz járjon az illető, ha otthon már nem annyira működik a szex és levezesse extrém igényeit; a legtöbb esetben ugyanis az van, hogy a férfi nincs kellőképp szexuálisan "karban tartva", hiányérzet, vágy, elfojtás, frusztráció stb, ami oda vezet, hogy az erős vágytól és ösztöntől hajtva hülyeséget csinál. (ezt az ital, drog illetve primitívség is katalizálja ugyebár) Ha viszont lehetne tudni, hogy ő egy olyan típusú férfi akinek nagy a szexuális igénye, a felesége pedig ezt nem tudja/akarja már kielégíteni, akkor keresni alternatív megoldásokat konszenzussal. Őszintébb emberi kapcsolatokkal, egyenesebb kommunikációval elejét lehet venni a legtöbb tragédiának, csak hát ugyebár egy társadalmi személéletváltásra lenne szükség, ami egycsapásra nem megy. Most ezt nagyon primitíven vázoltam fel gyorsan. Nyilván az ilyen közösségi elveket alaposan körültekintően párbeszéddel kell kidolgozni és megvalósítani, ami nyilván nem kis munka...

Együtt éltek? Feljelentést tettél? Ez a legdurvább amikor kicsi gyereket, ráadásul fiút, a saját apja bántalmaz így. Ez, ha bizonyítva van, akkor szerintem életfogytig börtön, alsó hangon 20 év... A legtöbb esetben a bizonyítás a legnehezebb, mert szegény kicsit faggatja mindenki, amitől még jobban sérül, ilyenkor az anyának kel törekedni arra hogy valahogy csapdát állítson, bizonyítékokat gyűjtsön. De tudom, könnyű mondani... Tehát légy szíves, ha van kedved, írd meg itt vagy a postafiókomra a részleteket, amennyit gondolsz egyelőre.