???
???
???
Muszáj kiírnom magamból. Tudjátok elmondtam a családnak mi történt, mit tett az a féreg "apám" éveken keresztül, huszonévekkel ezelőtt. Először a férjemnek mondtam el, aztán anyunak, de tudja így már az öcsém is, nagyszüleim is, és néhány unokatestvérem is akikkel szoros a kapcsolatom, és szoktunk velük találkozni mikor a szüleimhez utaztunk, így úgy éreztem tudniuk kell róla.
Mindenkinek megmondtam, hogy amíg az "apám" ott lakik, mi addig a településre nem megyünk az biztos, nemhogy a házba. Hála az égnek 200 km-re lakunk.
Én ezt úgy képzeltem el, főleg anyu első reakciója után, hogy akkor hazamegy, és addig nem nyugszik amíg el nem zavarja őt otthonról. Le is írtam korábban, hogy mivel azt mondta nem megy el otthonról, ezért anyu belenyugodott, és azt mondta válni nem fog, mert neki nem hiányzik ez a tortúra. Ez a mondat nagyon szíven ütött. Most együtt mennek a nagyszüleimhez, egy asztalnál esznek, anyu főz rá, elküldi boltba stb. Mintha mi se történt volna.
Ez engem annyira kiakaszt.
Anyu függ tőle anyagilag a lakáshitel miatt, meg anyunak kevés a fizetése, de ha elválna akkor megpróbálhatnák eladnia házat, ő át tudna menni a szomszédba a az öcsémmel a nagymamámhoz, az a nyomorult meg mehetne amerre lát. Apám anyja, a nagymamám nem merte elmondani a beteg nagypapámnak mi történt, ezért ő is úgy csinál mintha semmi se történt volna, meg kb apám húga is. Még hívják őket vendégségbe! Felfordul a gyomrom ettől az egésztől
Aki ezekre a dolgokra normálisan reagált az a férjem, anyósomék, és az unokatestvéreim. Ők mondták, hogy jó akkor jönnek ők hozzánk ha mi nem megyünk, és undorukat is kifejezték. A nagymamáim szóba se hozzák a témát. Hamarosan heteken belül megszületik a dédunokájuk, kérdeztem eljönnek -e, apu anyja nem adott konkrét választ, anyu anyja meg kijelentette hogy ő már csak a temetőbe megy. (mindig ezt mondja :angry: ) mondjuk még a boltig se megy el. kb nem hagyja el az utcát. Nem beteg egyébként, és elég fiatal nagyi még szóval az egészsége engedné. Anyuval el tudna jönni, itt aludhatna, de nem. Komolyan ennyire vagyok fontos? Hogy egy ilyen dolgot nem lehet megérteni hogy én így nem megyek oda hozzájuk, nem várhatják el. akkor inkább beletörődik hogy nem lát többé , a dédunokáját meg meg se akarja ismerni, ez hihetetlen. Pedig úgy tudtam imád, szeret, ahogy én is őt! Annyira undorító ez hogy otthon mindenki homokba dugja a fejét. Hogy tudnak így egy fedél alatt lakni vele, és élni az életüket a régi kerékvágásban?
Normálisnak azt tartottam volna, hogy azonnal elválik anyu, nem érdekelve mi lesz hogy lesz, mert van hova mennie. Lehet hogy a házból így nem tudta volna rögtön kirakni de talán néhány éven belül megoldódott volna, és akkor "hazamehetnénk" nyugodtan. De ennek az esélyét sem adja meg ezzel a hozzáállással. A legnagyobb problémája hogy mit mond az embereknek a faluban. Gratulálok neki, köszönöm.
Pedig amikor a tv-ben ilyet lehetett hallani, akkor teljesen kikelt magából és mondta hogy az ilyennek levágná a f.-át, meg hogy nem is tudom mit csinálnék az ilyennel... tessék . most főz rá, mos rá, egy házban élnek, lehet együtt is alszanak nem tudom... kiakaszt. szeretem az anyukámat, de egyszerűen nem tudom ezt hogy toleráljam. Én nem szeretnék pszichológushoz járni. Ha már a traumával megbirkózok, akkor ezzel is meg kell, de komolyan azt érzem, hogy ezzel a helyzettel nem tudok mit kezdeni. Nem akarok ilyen családot a gyerekemnek. Komolyan néha azt gondolom, hogy anyámnak telebeszélte a fejét az apám, és hogy anyu elbizonytalanodott azzal kapcsolatban amiket elmondtam neki. Bár mondta apámnak, hogy ilyeneket egy gyerek nem talál ki, de akkor is fura ez a hozzáállás nekem. Hogy hogy a p.ba nem undorodik tőle? Leköpném a helyében elsőkörben. Anyunak is csak a szája nagy. aztán mikor a tettek mezejére kellene lépni, akkor meg lapít. Bocsi hogy hosszú lett, de olyan jó, hogy itt kiönthetem a lelkem.
Sajnálom Alma.