Hajnalkám! Az Eredet c. film egy kissé túlspilázza a dolgot, mivel hollywoodi csihi-puhi látványos agymosás ugyebár. Nagyon nem ez a lényege ami mentén megragadtad. Bár tény és való hogy ugyebár ha álomban meghalunk, felébredünk, ha viszont álom az álomba történik ez, akkor vagy felébredünk vagy csak egy szinttel feljebb, azaz abba az álomba kerülünk amiben "elaludtunk". A film egy szerintem fiktív lehetőséget mutat be, hogy mi van akkor ha tudatos álomban elalszol, de az az álmod már nem tudatos, felébreszteni pedig nem lehet belőle, hiszen nem rendes álom, hanem egy álomban álom, ezért maradt az a megoldás, ami miatt úgy érzed rosszra buzdít. Én sem buzdítok a megnézésére, csak megemlítettem, mivel mostanában ez a film volt, nem túl rég ami erről szól, gondoltam hátha valakinek beugrik, mivel menő film nyilván sokan látták, még akkor is ha nem akarták (tv is leadja itt-ott stb) Biztos lehet ezzel is foglalkozni, hogy megpróbálunk tudatos álomban elaludni és megnézni hogy akkor mi van, a következő belső álomban is tudatunkra tudunk ébredni (a filmeben amúgy erre egy speciális technikát alkalmaztak - jó néhány technika van amúgy) Szerintem e legtöbb tudatos álmodó nem ezzel foglalkozik, hanem örül annak hogy első szintű álma tudatos és az állapot stabil, s inkább ott ténykedik. Lehet repkedni, varázsolni, lényegében, ha már haladó tá.-sok vagyunk kvázi "istenek" vagyunk az álmunkban, hiszen azt teremtünk amit akarunk. Itt jön be a képbe a rémálom elleni megoldás. Ha már rutinos tudatos álmodók vagyunk, akkor bármilyen álomban fel tudjuk ébreszteni magunkat akár az álmon belül, ekkor tudatos álom állapotba kerülünk, akár rendes a valóságra ébredésre is. Az előbbinél, ha már megvan a képességünk legalább részlegesen a "teremtésre" (nem nehéz amúgy mert kb kimondod vagy rágondolsz és az lesz nagyjából.. persze nyilván beleszól a tudatalatti minél gyengébb a tudatosság, tehát szétfolyhat stb eleinte), s így a rémálmot seperc alatt "átrendezed" úgy ahogy akarod (már ha úgy döntesz hogy benne maradsz); én speciel rendszeresen azt álmodom hogy üldöznek és menekülök, ha sikerül eközben tudatossá változtatnom (nem vagyok profi sajnos, sőt az utóbbi években sok stressz miatt már nem igazán megy, gyakorolni kéne foglalkozgatni vele, de se idő se energia se kedv hozzá mostanában), akkor vagy az t szoktam hogy szembefordulok az üldözőkkel, általában katonák, gengszterek vagy zsaruk, ritkábban állatok illetve szörnyek; és szupermant játszom, szanaszét dobálom lökdösöm őket (mivel általában tetőkön szoktam futni ilyenkor ledobálom őket a tetőről meg ilyenek), vagy ha úgy van kedvem egyszerűen elrepülök és a magasból nézem őket röhögve (néha megdobálom vagy lelövöldözöm őket), lényeg az hogy a rémálmot úgy fordítom hogy kimondottan szórakoztató lesz. De amúgy nem emiatt bátorkodtam ajánlani a meditáció mellett (amúgy ha az Agykontrol nem jön be van még ezer módszer, pl lehet jógázni, vagy tai-chi-zni, azokban is van meditáció, sőt inkább az alapjuk az...), hanem azért mert tudatos álom állapotban a saját tudatalattinkban vagyunk, persze nyilván ez képzavar, hiszen az ágyunkban fekszünk, de kb mint egy számítógépes szimuláció, ahogy a Mátrix filmben, ahogy végül is eleve a szokványos álom is az, csak akkor öntudatlanul sodródunk benne; a tudatos álomban vagyunk a leginkább megfelelő tudatállapotban ahhoz hogy pszichés problémáinkkal szembenézzünk (a mély meditatív illetve hipnotikus állapothoz hasonlít ugyebár, csak itt egy látvány show is van amit a saját agyunk szimulál nekünk ugyebár). Itt nincs kitaposott út vagy bevett módszer, bár vannak ajánlások nyilván (szólnak erről könyvek bőven), hanem saját technikát fejleszthetünk teljesen spontánt és egyedit, amivel akár teljesen megszabadulhatunk a mentális problémánktól. Pl egyszerűen szólítom, hogy "jelenj meg ölts testet !" - lehet hogy csúnya lesz, de mondjuk arra is szólíthatom és ne legyél nagyon ijesztő, mert ez az én álmom az én tudatalattim és az van amit én akarok... és akkor nem lesz annyira ijesztő.. és egyszerűen egy nagy karddal - amit a kezedbe teremtesz - leszúrod... Most ez egy primitív példa volt de végtelen a lehetőségek palettája. Vagy lehet hogy saját magad jelenik meg és akkor leülsz és beszélgetsz magaddal, és kibeszéled, megbeszéled stb stb stb stb Csak a fantázia szab határt... Mivel átéltem, csináltam egy darabig, remélem ezt elfogadod tőlem autentikusnak, semmi veszélye nincs az égvilágon, sőt már csak az a legelső pillanat amikor az álmon belül tudatodra ébredsz, elképesztő jó, csak már ezért az érzésért illetve tudat állapotért érdemes csinálni, mert egy euforikus boldog állapotba hoz, olyan mintha a menyországba lenne az ember, minden szép és jó minden valahogy a helyén van, én egyszer tudatos álomban kvázi megvilágosodtam, megértettem mindent az egész életet az emberiséget, a világegyetemet, jelent múltat jövőt, az összes problémát, rosszat és jót, életet és halált, ott "álltam" (nyilván feküdtem persze az ágyamban) és minden a helyére került. Sajnos ezt az állapotot nem tudtam áthozni az éber világba, és nem elmagyarázható, nem leírható hogy minek mi az értelme, hanem egy megfogalmazhatatlan elégedett és boldog állapot, amikor tudod hogy mindent értesz... Sajnos nem tudtam többé előidézni, de hát nem is én idéztem elő, hanem jött magától.. Manapság már eleve tudatos álmot sem igazán élek át, legfeljebb néha ilyen üldözős álomban van, hogy sikerül kicsit irányítanom az álmot és el tudok repülni, így kellemessé változtatom a rémálmot... Na mindegy lényeg, hogy nagyon nagy élmény és ebben az állapotban tényleg még ha semmi mást sem csinálsz, nem is tudsz egyáltalán irányítani, csak annyi van hogy tudom hogy most álmodom és nézelődsz. Emlékszem nekem a legelső ilyen állapotom, felébredésem álomban egy nagyon régi elegáns fa vasúti kocsiban volt (ez volt a tudattalan álomhelyszínem, tehát éppen itt zajlott az álom és nem én hoztam létre tudatosan), a falak valami bársonnyal voltak kárpitozva és lakkozva, politúrozva volt minden és én hatalmas eufóriával kopogtattam-tapogattam mindent, hogy ez őrület ez most álom és minden ilyen valóságos... soha nem felejtem el ezt a pillanatot, nagyon boldognak éreztem magam.. Tehát ha másért nem is már csak ezért is érdemes gyakorolgatni, hogy az ember egy boldog euforikus állapotot átéljen, már ez is terápiás hatással lehet...
(Mármint hogy mivel helyettesítsük a normális szót.) Az ötlet onnan jött, hogy akinek valamilyen idegrendszeri problémával (lásd: oxigénhiányos állapot) született gyereke van, az a többiekre azt mondja, neuropitikus (vagy NT). Erről eszembe jutott, hogy mi meg írhatnánk így magunk között azt, hogy NK 
nagyon jól vagyok
ezt jól akarom érezni. 
VELETEK 
nem tudom,miért szerettelek meg titeket.Jó lenne,ha bántanátok valamivel,hogy ez ne legyen így.de most még ne,még egy hétig légyszi szeressetek.ígérem,hogy nem nyávogok,nem panaszkodok és nem írok rosszakat.Csak olvasni foglak titeket,de az sokszor. 