Köszi Május

Az a jó, hogy itt mindig értő fülekre találok. Tényleg borzalmas volt, soha többet nem szeretnék ilyen állapotba kerülni!
(Persze ma is kétszer keltem.)
Tegnap eszemben voltál, mert este óta vívódom magammal, hogy írjak-e a pszichológusomnak vagy sem. Arra jutottam, hogy meg kell ezt vele beszélnem, hogy zavarom-e ilyenkor, de megint dilemmában vagyok. Leszólított egy srác, és aztán randiztunk. Kiszedtem belőle, - de már a pszichológusom előre vázolta, hogy lehet,- hogy elvonón volt, és gyanús. Igaza lett. Viszont fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Próbáltuk legutóbb is megbeszélni, hogy nem vagyok veszélyben. De tegnap este már veszélyben éreztem magam, plusz elhívott sütögetni a köv. alkalomra, én meg nem merek menni, de félelmemben igent mondtam rá. Pedig rohadtul nem vagyok félős, de nem mertem neki nemet mondani. Hogy én nem megyek, mert...Aztán megkértem, hogy induljunk haza, mikor totál kezdtem bepánikolni mellette. De ezek az én szörnyeim, nem ő szörnyűséges. Csak mindent elképzeltem róla, és amiket mesélt, az meg teljesen megviselt. De nem szeretném az összes pasiügyemmel a pszichológusomat zaklatni, de fogalmam sincs mit csináljak, meg meg akartam neki írni, hogy jól kinyomozta ezt így pár mondatból, hogy elvonón volt. Pedig erről egy szót sem ejtettünk, csak a viselkedéséből kikövetkeztette. Zseni, komolyan mondom.