Üzenet a külvilágnak

Köszönöm Mara. Annyi történt, hogy ezt az állapotomat megfejelte még az én elkövetőm azzal, hogy a semmiből elkezdett hivogatni. Elég kemèny volt. Hogy merészeli?!????? Azt hittem végre lekopott. Olyan szinten felkavart, hogy totál kiborultam. Mára már jobban vagyok. A hit mellé szeretném mondani, hogy Isten és a pszichológus között az a különbség, hogy mindkettő meghallgat, de az utóbbi válaszol is. Így nagy szerencsém van, hogy érezhettem a támogatását, mert ez nagyon rosszkor jött. Nektek nem is kell magyarázni, hogy milyen felkavaró tud lenni egy ilyen helyzet, hogy a végtelenségig mutatja a kijelzőn a nevét,te pedig legszívesebben kinyírnád. Az orrom is elkezdett vérezni.

Köszönöm Kiscsillag, hogy ezt itt így kifejtetted. Én már nem tulajdonítok ennek túl nagy jelentőséget. Ha van van, ha nincs nincs. Ha szeret és segít segít, ha nem nem. Ha feltétel nélküli az Ő szeretete, akkor mindez nem érdekli. Nem hiszem, hogy elvárná, ha egy segítő, hogy bálványként tekintsek rá. Nekem megvan a saját teóriám, abban hiszek. Úgy vélem, hogy elég sok parajelenségem volt ahhoz, hogy ne gondoljam azt, hogy valami van. Hiszek a lélekvándorlásban. Azt gondolom, hogy mindenkiben egy energia lakozik, a vallás nyelvén szólva, isteni energia, így mindenkiben ott kellene lakoznia a jónak is...mindegy. Szóval szerintem van egy nagy energia, ahova minden kis energia visszatér. Einsten elméletét osztom, nem tudok hinni egy olyan dologban, hogy valami ítélkezik és hol szeret, hol büntet. Az abúzus témakörben nagyon tudok haragudni emiatt, amikor a vallással jönnek nekem. És hiszem, hogy hozzájárul az áldozatszerephez, ha valaki mindent Istenre bíz. Ezt most nem szeretném kifejteni.
Ami visszatart az öngyilkos gondolatoktól, az a fent leírt dolog, illetve a buddhisták által megfogalmazott tény, hogy aki megöli magát, az rosszabbul fog járni. Ezt sem írnám itt le. Nekik is van egy bálványuk, Buddha. De azok az elvek és tanítások, a humánussága miatt nekem sokkal barátibb. Tudom, hogy én élek itt ezen a földön és nekem kell mindent megtennem, ha van valami hátszelem, akkor van, ha nincs nincs. Gyerekkoromban a templomba járás helyett jobban jártam volna egy pszichológussal, ez az egy biztos.
A másik, hogy felfedeztek olyan bolgyókat, mint ez. Lehet, hogy van ugyanolyan élet, mint itt. Kíváncsi leszek, hogy ha lesz bolygóközi találkozás , akkor az ottani lények, talán emberek ők is, mit mesélnek majd. Nekik is van-e Bibliájuk, náluk is járt-e egy Jézus.

A hit kérdésre én is egy saját elképzelést fejlesztettem ki, amolyan hibrid valamit, többféle vallásból, elméletből összekombinálva. Nekem a „klasszikus” keresztény hit túlságosan is egoista.
Ha bármi miatt összeomlani készül a kis világom, és ki sem látok a pániktól, nem Istent szoktam hívni.
Van egy hely, ahol gyerekkoromban rengeteget játszottunk. Egy nagy sziklacsoport egy hegyoldalon, gyönyörű kilátással a völgyre. Persze a szülők szigorúan tiltották, hogy odamenjünk, de hát ez kit érdekelt?! Kiültünk a szikla peremére, és csak bámultuk a semmit. Én ezt a képet hívom elő, ha szakad a part. Választ ugyan nem ad, de megnyugtat annyira, hogy képes legyek valamilyen döntést hozni.
Mindenkinek kell valamilyen fogódzó. Ki magába kapaszkodik, ki másokba, ki Istenbe - vagy ezek tetszőleges kombinációjába.

Hú, én is sziklaperemre ülök ki!!! A fehér kiscicám szokott mellettem ülni, azért nem kutyám, mert ő már nem él, és az fáj. Baloldalamon szokott ülni és a tengert és a naplementét nézzük! Ez remekül működik. A másik elalvás előtt, ha nagyon kezdek rosszul lenni, akkor megjelennek képekben sárga ruhás, kopasz szerzetesek, egy ideig egy kisfiú ült egy tállal vagy dobbal, azt nem tudom, de az is valami szikla, vagy barlang pereme, vagy vájt sziklaperem, nem tudom. Ezt mondjuk nem én idézem elő, egyszer csak jött tavaly. Ez is valami hibernáltság. Pedig semmi ilyenre nem gondoltam. Mindenféle hittérítési szándék nélkül írtam, ezt most le.

Én is meg vagyok keresztelkedve, és elsőáldozó is voltam, de nem saját motivációból, hiszen akkor még nem volt. Mostanra azért már elég jól rálátok ezekre, átlátok bizonyos miérteket. A ha nem hiszek nincs segítség elvét teljes mértékben elvetem. Hinni saját magamban kell. Reményem lehet, abban, hogy lesz elég erőm. És lehet abban, hogy lesz energiám. És azért az energiáért fohászkodhatom, generálhatom magamban, és az megtarthat. Mikor hogy....
Éppen ezért mai fejjel tudom, hogy az utam az, hogy saját magamba képes legyek megkapaszkodni, hogy gyökeret eresszek saját magamban. Ebben egyenlőre egy segítőm van, más nincs is, ő a pszichológusom. Ha van Isten, biztosan büszke lesz rám, hogy ilyen céljaim vannak.

Kiscsillag! AHA, ÉRTEM. Örülök neked nagyon!

Hiszünk nektek szigetszentmiklósi gyerekáldozatok!

karácsony írta: Hiszünk nektek szigetszentmiklósi gyerekáldozatok!

Igen. Jaj, de borzasztó tragédia az is!

karácsony írta: Hiszünk nektek szigetszentmiklósi gyerekáldozatok!

Ez nagyon szép üzenet, Karácsony!

Remélem, a helyére kerül a szigetszentmiklósi történet...

Sokáig töprengtem, melyik topikba töltsem fel. Aztán ennél döntöttem, ezt üzenjük mi a külvilágnak... Van még rengeteg tábla, ennyi fért ebbe a collage-ba. Ha minden igaz, a Centrálban kivetítőn fognak menni a háttérben.

Ez nagyon jó ötlet!

karácsony írta:

süni írta:

karácsony írta: Ezekbe az eszmékbe és elméletekbe én is belekapaszkodtam, mert különben már kiugrottam volna az ablakon. Én sem szedek gyógyszert, összvissz egész életem során egy fél sanaxot kaptam be, mikor összeestem a pánikroham során, egyedül, éjszaka, huszonegy évesen kb. Akkor is egy háziorvosnál jártam, ő írta fel. Aztán olvastam a mellékhatásokat, és komolyan mondom, hogy rosszabbul lettem. Soha többet nem szedek be semmilyen szaros gyógyszert.
Tegnap tök kemény éjszakám volt, az órám is az volt, mert szembenéztem dolgokkal, és feljöttek azok az érzések, amiktől konkrétan elfordítottam a fejem, és én még azt hittem, hogy jobban vagyok. A nagy frászt. Éjszaka megint jöttek a rohamok. Hát nem tudom, hogy fogok ebből valaha is kitalálni. Nem mondom, hogy nem tudtam erősebb lenni a roham közben, de teljesen elkeseredtem most. Kicsit kiakadtam. Azért voltam jobban, mert csak a tünet enyhítésére koncentráltam, ami azzal járt, hogy a traumákkal és mély problémákkal nem foglalkoztam. Folyamatosan álmodok egy jó ideje, és ebből kifolyólag látszik, hogy zajlik bennem a meló valahol, és ahogy felszínre engedem ez lesz belőle. Annyira félek, hogy visszaesek, már kezdtem jól lenni.

Karácsony, nekem azt mondta a pszichológusom, hogy ez nem visszaesés. Számtalanszor átéltem én is ugyanezt, és én is kudarcként éltem meg, azt hittem visszaestem. A pszichológusom szerint az történik ilyenkor, hogy elérkezel egy magasabb szintre, amikor az elméd, és a lelked már képes feldolgozni a múltnak ezt a sötét emlékét. Miután folyamatosan álmodsz, szerintem nem csak a tünetek enyhítésére koncentrálsz; tudatt alatt dolgozod fel a Veled történteket.
Higgyél nekem, sokkal erősebben fogsz kikerülni ez után az úgynevezett mélypontod után. Kívánom, hogy mihamarabb túl legyél rajta!

Köszönöm Süni...ezt még párszor el fogom olvasni, mert erőt ad. Meg el is sírtam magam rajta...tényleg kudarc, de főleg az éjszakai alvás a nehézség ilyenkor, reggel pedig magamra ölteni az álarcom és bemenni ilyen éjszaka után dolgozni. De voltam már ennél rosszabbul is így hiszek neked,nektek, hogy ezek ilyen körök. Legalább volt egy jó hónapom....

Meg kellett keresnem, hogy mit írtatok a visszaesésről, mert nagyon sokat segített akkor, és azt vettem észre, hogy Süni eltűnt. Csak annyit szeretnék mondani Drága Süni, hogy minden bejegyzésedet köszönöm, és mindig nagyon sokat segítettél! Remélem nem végleges ez az eltűnés!

Karácsony, hogy érted, hogy eltűnt? Most aggódom. Szerettem Sünit. (Is.)

Hajnalkám írta: Karácsony, hogy érted, hogy eltűnt? Most aggódom. Szerettem Sünit. (Is.)

Nincs! A férjnek írt szöveget is kerestem, amit egymásba fűztek, és szépet írt, azt is kerestem, felszámolta. Remélem a könyv miatt van.