Szégyen - honnan jön, hogy megy el?

Liza írta: Szégyen- Ez az, ami teljesen megbénítja és sokszor még most is megsemmisíti az intim együttlétet a párommal. Ez soha nem múlik el? Hogy szégyellem magamat szeretkezés után, mert jó volt? És még most is sokszor zokogom utána, mert olyan hihetetlen számomra, hogy én a gyönyör érzését átélhetem, hogy ezért nem kell tennem semmit és hogy valaki valóban szeret...annyira megijedek ettől az érzéstől még és annyira meghatódom...teljességgel hihetetlen számomra...majd eltelik pár perc és jön a szégyen érzése...a bűn érzése, hogy valami bűnöset tettem. Ez még mindig ott van. Ezen dolgoznom kell.

Liza, milyen szépen leírtad az érzéseidet! Minden szavadat értem, de én nem tudtam volna így megfogalmazni. Biztatlak, hogy „dolgozz” ezen tovább, vagy inkább engedd meg magadnak, hogy megtörténjenek veled ezek a tiszta, szerelemmel, szeretettel átitatódott csodás események és el fog múlni a szégyen. Nálam elmúlt és ez minden várakozásomat felülmúlta.

Kiscsillag írta:

Liza írta: Szégyen- Ez az, ami teljesen megbénítja és sokszor még most is megsemmisíti az intim együttlétet a párommal. Ez soha nem múlik el? Hogy szégyellem magamat szeretkezés után, mert jó volt? És még most is sokszor zokogom utána, mert olyan hihetetlen számomra, hogy én a gyönyör érzését átélhetem, hogy ezért nem kell tennem semmit és hogy valaki valóban szeret...annyira megijedek ettől az érzéstől még és annyira meghatódom...teljességgel hihetetlen számomra...majd eltelik pár perc és jön a szégyen érzése...a bűn érzése, hogy valami bűnöset tettem. Ez még mindig ott van. Ezen dolgoznom kell.

Liza, milyen szépen leírtad az érzéseidet! Minden szavadat értem, de én nem tudtam volna így megfogalmazni. Biztatlak, hogy „dolgozz” ezen tovább, vagy inkább engedd meg magadnak, hogy megtörténjenek veled ezek a tiszta, szerelemmel, szeretettel átitatódott csodás események és el fog múlni a szégyen. Nálam elmúlt és ez minden várakozásomat felülmúlta.

Megkérdezhetlek Titeket, hogy Ti kezdeményezni is szoktatok? Biztos vagyok benne, hogy bennem még sok minden lefojtódik ezen a téren, de úgy érdekel, hogy eljöhet-e egyáltalán a nap amikor én akarom. Csábítgatni szeretem a párom, de valahogy csak ilyen cuki micimackós ölelgetős részekig, vagy h csókolgassa a melleimet. Nem gonoszkodásból, örülök ha neki jó, általában nem velem lesz neki jó csak néz engem, mondok neki szexi dolgokat, de egyszerűen nem tudok részt venni ilyen szitukban. Nagyon szeretjük egymást, de ez a szexualitással való dűlőrejutás még előttem van..

Kiscsillag írta:

Liza írta: Szégyen- Ez az, ami teljesen megbénítja és sokszor még most is megsemmisíti az intim együttlétet a párommal. Ez soha nem múlik el? Hogy szégyellem magamat szeretkezés után, mert jó volt? És még most is sokszor zokogom utána, mert olyan hihetetlen számomra, hogy én a gyönyör érzését átélhetem, hogy ezért nem kell tennem semmit és hogy valaki valóban szeret...annyira megijedek ettől az érzéstől még és annyira meghatódom...teljességgel hihetetlen számomra...majd eltelik pár perc és jön a szégyen érzése...a bűn érzése, hogy valami bűnöset tettem. Ez még mindig ott van. Ezen dolgoznom kell.

Liza, milyen szépen leírtad az érzéseidet! Minden szavadat értem, de én nem tudtam volna így megfogalmazni. Biztatlak, hogy „dolgozz” ezen tovább, vagy inkább engedd meg magadnak, hogy megtörténjenek veled ezek a tiszta, szerelemmel, szeretettel átitatódott csodás események és el fog múlni a szégyen. Nálam elmúlt és ez minden várakozásomat felülmúlta.

Kiscsillag, köszönöm a soraidat! Most emiatt vagyok leginkább elkeseredve, de akkor ezek szerint még van remény!

Füles írta:

Kiscsillag írta:

Liza írta: Szégyen- Ez az, ami teljesen megbénítja és sokszor még most is megsemmisíti az intim együttlétet a párommal. Ez soha nem múlik el? Hogy szégyellem magamat szeretkezés után, mert jó volt? És még most is sokszor zokogom utána, mert olyan hihetetlen számomra, hogy én a gyönyör érzését átélhetem, hogy ezért nem kell tennem semmit és hogy valaki valóban szeret...annyira megijedek ettől az érzéstől még és annyira meghatódom...teljességgel hihetetlen számomra...majd eltelik pár perc és jön a szégyen érzése...a bűn érzése, hogy valami bűnöset tettem. Ez még mindig ott van. Ezen dolgoznom kell.

Liza, milyen szépen leírtad az érzéseidet! Minden szavadat értem, de én nem tudtam volna így megfogalmazni. Biztatlak, hogy „dolgozz” ezen tovább, vagy inkább engedd meg magadnak, hogy megtörténjenek veled ezek a tiszta, szerelemmel, szeretettel átitatódott csodás események és el fog múlni a szégyen. Nálam elmúlt és ez minden várakozásomat felülmúlta.

Megkérdezhetlek Titeket, hogy Ti kezdeményezni is szoktatok? Biztos vagyok benne, hogy bennem még sok minden lefojtódik ezen a téren, de úgy érdekel, hogy eljöhet-e egyáltalán a nap amikor én akarom. Csábítgatni szeretem a párom, de valahogy csak ilyen cuki micimackós ölelgetős részekig, vagy h csókolgassa a melleimet. Nem gonoszkodásból, örülök ha neki jó, általában nem velem lesz neki jó csak néz engem, mondok neki szexi dolgokat, de egyszerűen nem tudok részt venni ilyen szitukban. Nagyon szeretjük egymást, de ez a szexualitással való dűlőrejutás még előttem van..

Kedves Füles,
Nálunk ez az elejétől fogva nehéz volt, igazából a párom kérdezett rá, hogy én hogy élem meg az orgazmust, az első együttlétünk után, mert persze nem ment....akkor teljesen ledöbbentem, hogy valaki egyáltalán észre veszi, hogy nem volt orgazmusom és ezt még meg is kérdezi és időt szán rá, hogy nekem valóban jó legyen? Kívánom mindenkinek, aki itt van, hogy ilyen megértő társra leljen! Enélkül azt hiszem nem igazán lehet felülírni ezeket a traumákat.
Mi rájöttük arra, hogy sokkal, jobb, ha megvárjuk azt a pillanatot, amikor én kezdeményezek, spontánul...voltak és vannak hónapok, amikor egyszerűen nem megy...és ezt ő sokkal jobban elfogadja, mint én...ilyenkor csak simogat és velem van..csodás pillanatok ezek is...azt hiszem ezek a periódusok azok, amikor a bizalmat és biztonságot élhetem meg és "állíthatjuk" vissza.