POSTTRAUMÁS TÜNETEK

Persze, hogy elmegyek sétálni, de igényem lenne arra, hogy néha emberekkel kommunikáljak... és valahogy nem jön össze.
Nem szedek gyógyszert, nekem egyáltalán nem segített. Pörögtem, mint mókus a kerékben. Nálam egyszerűen a stresszhelyzetet elég megoldani, és utána jobban vagyok. Ha nem vagyok olyan reménytelen, ha segít valaki néha, akkor át tudom vészelni, és utána megkönnyebbültnek érzem magam. De odáig mindig sokáig tart az út és a felismerés.

rotebeete írta: Sunny, ennyi gyógyszer szerintem nem jó a testednek sem.
Rivó, xanax, fronyó ezeket totál átérzem. Én is visszaéltem velük. Akkor állított a terapom választás elé: vagy a gyógyszereket választom, vagy őt. Őt választottam. És sose hazudtam neki, mindig betartottam a szavam. Talán féltem neki csalódást okozni... igazából mindegy is, leálltam vele. Szóval én nagyon tudok gyógyszerektől függni, de az emberektől még jobban..

Én is így vagyok vele, Rotebeete, borzasztóan függök a Doktornőtől, bármit megteszek neki, amit mondd, de én őt épp akkor veszíteném el, ha leszoknék a gyógyszerekről, mivel pszichiáter.

Sunny írta:

rotebeete írta: Sunny, ennyi gyógyszer szerintem nem jó a testednek sem.
Rivó, xanax, fronyó ezeket totál átérzem. Én is visszaéltem velük. Akkor állított a terapom választás elé: vagy a gyógyszereket választom, vagy őt. Őt választottam. És sose hazudtam neki, mindig betartottam a szavam. Talán féltem neki csalódást okozni... igazából mindegy is, leálltam vele. Szóval én nagyon tudok gyógyszerektől függni, de az emberektől még jobban..

Én is így vagyok vele, Rotebeete, borzasztóan függök a Doktornőtől, bármit megteszek neki, amit mondd, de én őt épp akkor veszíteném el, ha leszoknék a gyógyszerekről, mivel pszichiáter.

Sunny nem hiszem, hogy elveszítenéd. Totálisan értem, miről beszélsz. De azért azok az állapotok, amiket írtál, biztosan érnek annyit, hogy ezt a függő gondolatot ápold magadban?! Én is tudom, hogy ha csökkennek a problémáim, akkor előbb-utóbb a terápiám is véget ér, és megszakad ez a fajta kapcsolat. Ezzel a tudattal még én sem tudok mit kezdeni, de gondolom, ha már ott fogok tartani, akkor képes leszek olyan dolgokra, amikre most nem. Viszont célom, hogy ezekből a rosszullétekből kikeveredjek, mert ha azért nem gyógyulok ,mert egy másik függő viszonyt tartok fenn, akkor az a szarnak egy pofon.

Süni is visszajárhat a pszichológusához, meg mások is, én is ebben reménykedem. De ennyi gyógyszerrel feladod saját magad csak azért, hogy benne legyél egy szeretetteljes kapcsolatban. Neked is lehet olyan társulásod, ahol nem lesz szükséged arra, hogy gyógyszerabúzust tarts fenn. Ha ezt legyőzöd magadban, azzal elengedsz egy függőséget,. Bezárhatsz egy ajtót, ha eleinte nem is teljesen. Én viszont hiszek abban, hogy ki fog nyílni egy másik, ami talán jobb, és hozzám méltóbb.

Te is megérdemled, hogy szeresd és tiszteld a saját tested, a saját érzéseid. És aztán vágyni fogsz (vagyis már most is vágysz) egy igazi, kölcsönös szereteten és elfogadáson, törődésen álló kapcsolatra, ahol nem feláldoznod kell magad. Kívánom, hogy sikerüljön csökkentened ezt a mennyiségű gyógyszert.

Sunny, az enyém is pszichiáter volt, de gyógyszerellenes... Vagyis csak valóban nagyon szükséges esetben adott gyógyszert, és nekem nem akart, plusz látta, hogy visszaélnék csak vele... A gyógyszer csak akkor segítség, ha a doki által előírtan szedjük, különben káros...legalább annyira, mintha nem is szednénk gyógyszert.
Szeretetettel gondolok vissza rá, mert ugyan néha hisztiztem, meg beolvastam neki - elég keményen, amit sztem nem sok pszichológus tűr el- de mégse lökött el magától... Klassz érzés volt. Ezért is hagytam abba a gyógyszerezést, mert ő kért rá. Tettem neki ígéreteket is - pl. hogy nem falcolom magam- és meg is tartottam. Az mondjuk más kérdés, hogy amikor kijelentette hosszú hitegetés után, hogy mégis külföldre költözik és nem tudjuk végigcsinálni a terápiát, akkor ahogy kijöttem tőle némán, egy szót sem szólva hozzá a rendelőből, még ott a lépcsőházban véresre szabdaltam magam... Annyira fájt, hogy nem bírtam ellenállni. És úgy éreztem, hogy becsapott, átvert, így nem kell már az én ígéreteimet sem betartanom.

Ne vedd magadra, tudom, milyen függőségben lenni! Ahogy te érzed, Sunny, oké? A világért sem szeretném, hogy rossz érzés legyen benned...

Karácsony, Rotebeete, nagyon aranyosak vagytok, és értem, amit írtok teljesen, nem értem félre.
Csak az a baj, hogy a doktornőm csak pszichiáter, 2 hetente felírja nekem a gyógyszert és ennyi, nem terapeuta, terápiára máshoz járok, nem őhozzá. Mégis, valahogy őhozzá ezerszer jobban kötődöm, mint bármelyik terapeutámhoz valaha is. Nem tudom, miért hiszen csak fél órában felírja a gyógyszereket és kész...talán, mert ő 5 éve kezel, és végig kitartott mellettem, bármit csináltam, soha nem dobott ki, se akkor, mikor 31 kg voltam és majdnem meghaltam, és mindenki elfordult tőlem, se akkor, amikor önkezemmel próbáltam véget vetni az életemnek, és felhívtam utána, se a gyógyszerabúzus miatt, semmi miatt. Plusz az összes mocskos kis titkomat tudja a múltamból. Soha nem hagyott még cserben, sőt, mindig próbál segíteni a gyógyszerezésen túl, amiben csak tud...pedig "csak" egy sima tb-s pszichiáter, aki az első öngyilkossági kísérletem után kidobhatott volna a francba. Mégsem tette...persze próbálok nem visszaélni a jóindulatával, pld. megmondta, hogy nem fog még egyszer mentővel a kardiológiára vitetni 3x kg-san, én pedig borzasztóan próbálok megfelelni neki, és szeptember óta tartom is a súlyomat. Ha őszinte akarok lenni, kizárólag az ő kedvéért. Na, ez a kapcsolatfüggőség része...
Ezen kívül van az orvosi része is, mármint, hogy nem is tudom, hogy elhagyhatnám-e a gyógyszereket egyáltalán, ha akarnám. ???

Sunny írta: Ezen kívül van az orvosi része is, mármint, hogy nem is tudom, hogy elhagyhatnám-e a gyógyszereket egyáltalán, ha akarnám. ???

Hát az már egy fél csoda lenne, ha az akaratig el tudnál jutni. A gyógyszerezés az orvos asztala, és a gyógyszerabúzus is. Leginkább erre vonatkozott, amit írtam. Persze, hogy kötődsz hozzá, hiszen törődik veled, és mindig melletted állt, nem ítélt el. Ez tök normális.