- Hozzászólások: 284
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
süni írta: Azt tudnod kell, hogy én nagyon sok (többféle) gyógyszert szedtem napi szinten a bipoláris depresszióra. Ezek a gyógyszerek csak arra voltak jók, hogy könnyebb legyen a lelkemnek, amíg nem tudtam megnyílni a pszichológusnál. Zombiként éltem (szó szerint), és kizárólag a terápiának köszönhetem, hogy ma egyetlen tablettát sem kell beszednem. Szerencsére teljesen tünetmentes vagyok, de a mai napig nagyon figyelek rá, hogy megfelelő időt töltsek alvással, és igyekszem stresszmentesen élni az életem (amennyire a mai világ ezt engedi). Nem volt könnyű eljutni idáig, de nem lehetetlen megcsinálni.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Sunny írta: Nekem majdnem mindennap, nagyon sokféle helyzetben
Éjszaka hetente többször rémálmom (újraálmodom) van, sokszor felriadok, és nem tudom, hol vagyok. Sokszor nem bírok elaludni gyógyszerrel sem, ha meg igen, akkor vannak ezek a rémálmaim, és visszaaludni nem bírok már utána. Állandóan hallgatózom, de az sem jó, ha csend van. Vagy nem merek elaludni (mert félek a rémálmoktól), vagy nem tudok. Szóval elég kaotikusak az éjszakáim még gyógyszerekkel is...Általában este, ha egyedül maradok a gondolataimmal, akkor árasztanak el az emlékek, emiatt nem tudok elaludni, gyötörnek és tépelődöm rajtuk, vagy meg akarok halni az emlékek és a szégyen terhe miatt.
Napközben, félek az utcán, az emberektől, ha hallok, látok valakit vagy valamit, aki vagy ami eszembe juttatja, akkor egyből elkezdenek jönni az emlékek...ha valaki hozzám ér, hozzám szól, odalép hozzám, leblokkolok, vagy pánikolok (amúgy is van pánikzavarom is), hogy úristen mit akar. Sokszor ezután kiesik az idő, és eltévedek, nem tudom, hogy hol vagyok...
Amúgy is nagyon zárkózott, ijedős, szorongós vagyok, és félek az emberektől. Általában mindent túlaggódom, és túlreagálok (ha nem pánikrohamom van, akkor dührohamom).
Otthon van, hogy csak úgy fekszem, és bevillan, ahogy felém hajol...van, hogy érzem a nyomást a mellkasomon és fulladok. (Lehet ez is csak a pánikzavar?).
Ha megvágom magam és jön a vérem, egyből "arra" a vérre asszociálok, és elönt a szégyen és a mocskosságérzés.
De nem tudom, ebből mi az, ami a PTSD, mert többféle mentális problémám van.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!