POSTTRAUMÁS TÜNETEK

kKNEK MILYEN HELYZETBEN JELENNEK MEG?

Nekem majdnem mindennap, nagyon sokféle helyzetben
Éjszaka hetente többször rémálmom (újraálmodom) van, sokszor felriadok, és nem tudom, hol vagyok. Sokszor nem bírok elaludni gyógyszerrel sem, ha meg igen, akkor vannak ezek a rémálmaim, és visszaaludni nem bírok már utána. Állandóan hallgatózom, de az sem jó, ha csend van. Vagy nem merek elaludni (mert félek a rémálmoktól), vagy nem tudok. Szóval elég kaotikusak az éjszakáim még gyógyszerekkel is... Általában este, ha egyedül maradok a gondolataimmal, akkor árasztanak el az emlékek, emiatt nem tudok elaludni, gyötörnek és tépelődöm rajtuk, vagy meg akarok halni az emlékek és a szégyen terhe miatt.
Napközben, félek az utcán, az emberektől, ha hallok, látok valakit vagy valamit, aki vagy ami eszembe juttatja, akkor egyből elkezdenek jönni az emlékek...ha valaki hozzám ér, hozzám szól, odalép hozzám, leblokkolok, vagy pánikolok (amúgy is van pánikzavarom is), hogy úristen mit akar. Sokszor ezután kiesik az idő, és eltévedek, nem tudom, hogy hol vagyok...
Amúgy is nagyon zárkózott, ijedős, szorongós vagyok, és félek az emberektől. Általában mindent túlaggódom, és túlreagálok (ha nem pánikrohamom van, akkor dührohamom).
Otthon van, hogy csak úgy fekszem, és bevillan, ahogy felém hajol...van, hogy érzem a nyomást a mellkasomon és fulladok. (Lehet ez is csak a pánikzavar?).
Ha megvágom magam és jön a vérem, egyből "arra" a vérre asszociálok, és elönt a szégyen és a mocskosságérzés.
De nem tudom, ebből mi az, ami a PTSD, mert többféle mentális problémám van.

Nekem szorongás az biztos van, de nem tudom, mi tartozik még a tünetek közé. Nem tudom eldönteni.

Hallottatok az szörnyű esetről?
Egy férfi megkéselte a volt barátnőjét, mert elhagyta. Nagyon megérintett a történet, mert egyrészt a férfi meg is erőszakolta a nőt a késelés előtt... és a lány 12 éves húgát is orális szexre kényszerítette. Azt mondta neki, vagy megteszi, vagy megöli a nővérét. Szegény kislány... Én annyira kiborultam. Őt is megerőszakolta... Majd megkéselte a nőt, és hagyta elvérezni.
Valahány ilyen borzalmas történetről hallok, kiborulok.
A repülőszerencsétlensét is mélyen megérintett. Ismerősöm lakik a környéken, ahol az iskola érintett. Azt mondta, borzalmas az egész, síri csend van, mindenki otthon ül és gyászol... Sajnos hajlamos vagyok képileg elképzelni, mekkora halálfélelmük lehetett...
Rájöttem, hogy engem nemcsak az abúzus és az erószak érint meg, hanem minden, ami halálfélelemmel jár.
Nekem kiskoromban sokszor volt halálfélelmem, és a világ legrosszabb érzése... a mai napig. Utálok félni. Megbéklyóz.
Ti hogyan viseletik?

Ilyen dolgok engem is megerintenek. Ha barmilyen szexualis eroszakos esetrol hallok az meg foleg felhaborit jon a tehetetlenseg erzese. Most valamiert nagyon gyomorremegesem van ideges vagyok. Igy indul a napom. Szornyu.

én valahogy nem tudom elképzelni, hogy direkt vezette neki a pilóta a hegynek a repülőt. A fekete doboz se mindenható.

Én követem a híreket, láttam a sajtótájékoztatót, ahol Spohr nyilatkozott... A vezérigazgatók is meg vannak rendülve, és ennyi érzelmet ők sem tudnak megjátszani. Én úgy érzem, ez az ügy tisztán megy... nem hiszem, hogy terrorszervezetnek lenne köze a dologhoz... Független szervek vizsgálták a fekete dobozt, a Lufthansa nem tud semmit se elsimítani... és szerintem nem is érdekük.
A pilóta szándékosan vezette a gépet a hegynek. Nagyon el volt borulva, ha mindvégig nyugodt maradt a légzése. Ő ezt eltervezte, és véghez is vitte. Szomorú, hogy ilyen módon...

Szia Suni! Egyáltalán nem banto a kerdesed, mert egyebek mellett igen, bipolaris vagyok! Bar kiegészül meg gondolatrohanassal, csapongo gondolatokkal, allando kozleskenyszerrel, paranoid gondolatokkal, emlékezet kiesesekkel, akut pszichozissal...amikor egyszer ilyen akut pszichozisban kerültem be, akkor kaptam ezt a diagot...meg az Olanzapine-t, ha ismered!?
(Nem tudok smiley-kat rakni telefonrol, de egyáltalán nem volt banto a kerdesed )

süni írta: Azt tudnod kell, hogy én nagyon sok (többféle) gyógyszert szedtem napi szinten a bipoláris depresszióra. Ezek a gyógyszerek csak arra voltak jók, hogy könnyebb legyen a lelkemnek, amíg nem tudtam megnyílni a pszichológusnál. Zombiként éltem (szó szerint), és kizárólag a terápiának köszönhetem, hogy ma egyetlen tablettát sem kell beszednem. Szerencsére teljesen tünetmentes vagyok, de a mai napig nagyon figyelek rá, hogy megfelelő időt töltsek alvással, és igyekszem stresszmentesen élni az életem (amennyire a mai világ ezt engedi). Nem volt könnyű eljutni idáig, de nem lehetetlen megcsinálni.

Süni, megkérdezhetem, hogy mennyi ideig voltál terápiában, és mennyi ideig szedtél gyógyszert? Én 12 éve szedem, de régóta nem vagyok rendszeres terápiában.. Jó lenne lejönni róluk, túl sok a mellékhatás, és nem érzem, hogy ettől gyógyulnék, hogy szedem.

A gyerekpszichiáterem nálam is borderline-ra gyanakodott, sok Szondi-tesztet csináltatott velem. A görcsös kötődési vágyam, idealizálás, fekete-fehér látásmód nagyon megvolt nálam... el is kezdtem hinni, hogy én gyógyíthatatlan beteg vagyok... de azzal sose értettem egyet, hogy egyszere utálok és szeretek valakit. Inkább sértődékeny voltam, de az már gyerekként is.
19 évesen már sajnos a zárójelentésemen depresszió, és disszociatív zavar állt, és mellette sok nem meghatárzott személyiségzavar, stb... De akik járatosak a pszichiátrián, azoknak ezek nem ismeretlen kifejezések.

Nem tartom magam személyiségzavarosnak. Akármi áll a hülye papírokon. Normális életet élek, és szuper bébiszitter vagyok, aki még a gyerekek anyját is próbálja mindenféle csellel rávenni, hogy élvezze az anyaságot... én sok energiát ölök bele abba, hogy boldog gyerekek nőljenek fel a környezetemben. Ahol tudok, segítek.
Nagyon büszke voltam magamra, amikor egy barátnőm megkért, hogy inkább én vigyázzak a gyerekeire, és ne nővérem, mert én felnőttkén tudom kezelni őket, és nem vágom be a durcát, sértődést... Én jó anya lennék, ezt már tudom. Nem tökéletes, de jó anya, aki igyekezne mindent megadni a gyerekének, hogy harmonikus élete legyen.

Sunny írta: Nekem majdnem mindennap, nagyon sokféle helyzetben
Éjszaka hetente többször rémálmom (újraálmodom) van, sokszor felriadok, és nem tudom, hol vagyok. Sokszor nem bírok elaludni gyógyszerrel sem, ha meg igen, akkor vannak ezek a rémálmaim, és visszaaludni nem bírok már utána. Állandóan hallgatózom, de az sem jó, ha csend van. Vagy nem merek elaludni (mert félek a rémálmoktól), vagy nem tudok. Szóval elég kaotikusak az éjszakáim még gyógyszerekkel is... Általában este, ha egyedül maradok a gondolataimmal, akkor árasztanak el az emlékek, emiatt nem tudok elaludni, gyötörnek és tépelődöm rajtuk, vagy meg akarok halni az emlékek és a szégyen terhe miatt.
Napközben, félek az utcán, az emberektől, ha hallok, látok valakit vagy valamit, aki vagy ami eszembe juttatja, akkor egyből elkezdenek jönni az emlékek...ha valaki hozzám ér, hozzám szól, odalép hozzám, leblokkolok, vagy pánikolok (amúgy is van pánikzavarom is), hogy úristen mit akar. Sokszor ezután kiesik az idő, és eltévedek, nem tudom, hogy hol vagyok...
Amúgy is nagyon zárkózott, ijedős, szorongós vagyok, és félek az emberektől. Általában mindent túlaggódom, és túlreagálok (ha nem pánikrohamom van, akkor dührohamom).
Otthon van, hogy csak úgy fekszem, és bevillan, ahogy felém hajol...van, hogy érzem a nyomást a mellkasomon és fulladok. (Lehet ez is csak a pánikzavar?).
Ha megvágom magam és jön a vérem, egyből "arra" a vérre asszociálok, és elönt a szégyen és a mocskosságérzés.
De nem tudom, ebből mi az, ami a PTSD, mert többféle mentális problémám van.

Döbbenetes... mintha én írtam volna

Köszönöm, Süni, elkezdtem ma reggel lázasan pszichológust keresni..

Elég rémes álmom is volt..

Süni, nem szedek lítiumot (mert állítólag a purgálással nem fér össze... ), csak antipszichotikumot (olanzapine 20 mg), antidepresszánst (mizapin) és nyugtatót (rivo). Nekem a zyprexa (olanzapine) konkrétan az életemet mentette meg, mert kiirtotta a paranoid és kényszergondolataimat egy pillanat alatt, valamint mellékhatásként dobott rám néhány kg-t (31kg voltam, elfért...). Előtte ketileptet szedtem antipszichotikumnak, de mellette durván pszichotikus lettem. A Zyprexa mellett stabil vagyok viszonylag (csak kisebb hangulatingadozásaim vannak, ami inkább a borderline-nak "köszönhető"), de mellette olyan durva pszichotikus állapotban már több, mint 2 éve nem voltam, hogy azt se tudjam, hogy ki vagyok, hol vagyok, milyen nap van...néha emlékezetkiesés előfordul, de ennyi. Bele sem merek gondolni az elhagyásába...
Antidepiből már rengeteget szedtem, nyugtatóból csak Xanaxot (de abuzáltam), és Rivotrilt (amit szintén abuzálok, csak elnézi a Drnő ). A Rivotril is beválik, bár épp ma jegyezte meg a háziorvos, hogy "rossz a pszichés állapotom"...hát de basszus, arcüreggyulladásom van, és 2 napja nem alszom még gyógyszerrel sem, annyira elviselhetetlenül fáj napi 4 Cataflam mellett is ) Milyen legyen a pszichés állapotom?

Sunny, ennyi gyógyszer szerintem nem jó a testednek sem.
Rivó, xanax, fronyó ezeket totál átérzem. Én is visszaéltem velük. Akkor állított a terapom választás elé: vagy a gyógyszereket választom, vagy őt. Őt választottam. És sose hazudtam neki, mindig betartottam a szavam. Talán féltem neki csalódást okozni... igazából mindegy is, leálltam vele. Szóval én nagyon tudok gyógyszerektől függni, de az emberektől még jobban... Ha valaki sokáig képes felém önzetlen szeretetet árasztani, belebolondulok. És nem testileg vagy ilyesmi, hanem csak lelki összekapcsolódás szintjén.
Én emberfüggő vagyok! Emellett nagyon is kikészít, hogy egy ember sincs, akivel beszélgethetnék, vagy elmegetnék sétálni... be vagyok gubózva, itthon vagyok mindig. Milyen uncsi, szexi lány vagyok már!

Rotebeete egyedul is elmehetsz setalni. Barmit csinalhatsz egyedul is. Te semmilyen gyogyszert nem szedsz? En csak frontint de csak este h tudjak aludni. Most este nem vettem be hat nem is alszok. De majd csak leszokok errol is. Mast sose szedtem de nem is akarok. Nagyon nyugtalan vagyok elegem van a letbol is de kuzdok. Ezert is nem irtam mostanaba csak olvasgatlal titeket.