Tulzott feltes..Ti hogyan neveltek gyereket?

De jo titeket olvasni!Illetve..abban az ertelemben jo hogy valaki VEGRE megert
En ma nem voltam jo kislany.Olyannyira nem,hogy letiltottam anyam szamat,tehat mat felhivni sem tud.A barataim voltak itt ma,teljesen meglepetesszeruen,es annyira megorultem nekik! A baratnom tud mindent rolam,azt is hogy mi a helyzet anyammal,es o javasolta hogy egyszeruen tiltsuk le a szamat..Latta hogy nem vagyok jol,meg 2 xanax mellett is reszketett a kezem
Tobb evtizeden keresztul minden egyes anyak napjara keszultem..Virag,ajandek,aztan gyerekek sajat keszitesu ajandeka stb..Es csakis azert hogy ugy erezze anyam hogy fontos nekem..De hol vagyok ebben az egeszben EN??Miert NEKEM kell mindig bizonygatni,es halasnak lenni,szeretet morzsakert konyorogni??
Miert kell nekem minden evben karacsonykor szulinapkor nevnapkor anyak napjan eljatszanom hogy minden rendben,hiszen jo kislanyod vagyok,gondolok rad,halas vagyok,buszke lehetsz ram mutogathatod a gyerekeim fotoit,es a rajzaikat?MIERT??Mit tett az en anyam amiert nekem olyan marhara halasnak kellene lennem?Persze,kisegitett egyszer ketszer anyagilag,es mikor beteg voltam gyerekkent apolt..Ezert legyek halas egy eleten keresztul,es legyek jo kislany,jatszam tovabb az o szinjatekat?
NEM..soha tobbet. Talan majd egyszer beszelek vele ujra..TALAN..

Anoni Mara írta: Delila, nem az a lényeg, hogy pszichiáter vagy pszichológus, hanem az, hogy csináljon pszichoanalízist. Nem gondolom, hogy "mélységben" mérhető a különbség közöttük, és azt sem, hogy az orvosi végzettségtől jobb lesz a terápia. Sőt. Egy pszichiáter - úgy vélem - könnyebben ad gyógyszert, persze nyilván van, amikor nincs más megoldás.
Sokkal fontosabb, hogy jó kezek közé kerülj, tapasztalt szakemberhez menj, mert nem semmi problémával fordulsz hozzá.
Ami a hólabda-görgetést illeti, én nem hiszem, hogy te görgetnéd, inkább hasonlítanám akkor már lavinához a helyzeted, ami sodor egyre lejjebb. Ezt a sodrást kell megállítani. Ha nem menj másképp - nekem nem ment - koncentrálj a gyereked lelki egészségére, használd őt alibinek ahhoz, hogy rávedd magad egy terápiára. Aztán ha jó kezek közé kerülsz, akkor megy már minden magától.

Nyugodt, ne öld magad. (Mondom én... ) Az egész biztos, hogy így vagy úgy, egy csomó szarságot átadunk a gyerekeinknek. Megtesszük, amit tudunk, próbáljuk jól csinálni, de a múltunk velünk van, nem tudjuk kicserélni. Hiszen ha ez lehetséges lenne, már megtettük volna. A te történeted olyan, hogy a fent lévő 220-ból bármikor felidézem. Hát ne csodáld, ha kísért.
Egyáltalán nem biztos, hogy azért nincs a gyerekeidnek párkapcsolatuk, mert te nem jól csináltál valamit. Nem ritka ez manapság.
Viszont egészen biztos, hogy te rengeteg mindent csináltál másképp, jobban, mint a te szüleid. És ez nagy dolog.

Ez az anyák napja egy rémálom. Gyűlölöm, olyan mesterkélt, nem lehet elviselni ezt a kötelező jellegét. Tegnap pont sikerült megint összevesznem anyámmal, ismét előszedte régi, jó módszerét, a halálával való zsarolást. Mondtam a férjemnek, ha egyszer ilyet mondok a gyerekeinknek, rögtön lőjön le... És ugyebár ennek ellenére ma menni kell köszönteni. Túlélésre megyek ma.

Mara ma egesz nap pszichologust kerestem..Es konkretan egyet sem talaltam aki a gyerekkori abuzussal erdemben foglalkozott volna illetve egy igen,de csillagaszati osszegert!
Aztan jott a parom fantasztikus otlete hogy keressek online egy magyar pszichologust, aki tudna segiteni es igy legalabb az anyanyelvemen tudnek beszelni errol az egeszrol,,ami valoszinu konnyebb is lenne szamomra..Nem a nyelvi nehezsegek miatt,de az angol nem tud annyira arnyaltan fogalmazni mint a magyar...Ha barki tudna ebben segiteni,nagyon megkoszonnem.Tudnatok ajanlani egy pszichologust aki vallal online rendelest is?Vagy ez ellenkezik a szabalyokkal?

Delila írta:

Anoni Mara írta: Delila, nem az a lényeg, hogy pszichiáter vagy pszichológus, hanem az, hogy csináljon pszichoanalízist. Nem gondolom, hogy "mélységben" mérhető a különbség közöttük, és azt sem, hogy az orvosi végzettségtől jobb lesz a terápia. Sőt. Egy pszichiáter - úgy vélem - könnyebben ad gyógyszert, persze nyilván van, amikor nincs más megoldás.
Sokkal fontosabb, hogy jó kezek közé kerülj, tapasztalt szakemberhez menj, mert nem semmi problémával fordulsz hozzá.
Ami a hólabda-görgetést illeti, én nem hiszem, hogy te görgetnéd, inkább hasonlítanám akkor már lavinához a helyzeted, ami sodor egyre lejjebb. Ezt a sodrást kell megállítani. Ha nem menj másképp - nekem nem ment - koncentrálj a gyereked lelki egészségére, használd őt alibinek ahhoz, hogy rávedd magad egy terápiára. Aztán ha jó kezek közé kerülsz, akkor megy már minden magától.

Nyugodt, ne öld magad. (Mondom én... ) Az egész biztos, hogy így vagy úgy, egy csomó szarságot átadunk a gyerekeinknek. Megtesszük, amit tudunk, próbáljuk jól csinálni, de a múltunk velünk van, nem tudjuk kicserélni. Hiszen ha ez lehetséges lenne, már megtettük volna. A te történeted olyan, hogy a fent lévő 220-ból bármikor felidézem. Hát ne csodáld, ha kísért.
Egyáltalán nem biztos, hogy azért nincs a gyerekeidnek párkapcsolatuk, mert te nem jól csináltál valamit. Nem ritka ez manapság.
Viszont egészen biztos, hogy te rengeteg mindent csináltál másképp, jobban, mint a te szüleid. És ez nagy dolog.

Ez az anyák napja egy rémálom. Gyűlölöm, olyan mesterkélt, nem lehet elviselni ezt a kötelező jellegét. Tegnap pont sikerült megint összevesznem anyámmal, ismét előszedte régi, jó módszerét, a halálával való zsarolást. Mondtam a férjemnek, ha egyszer ilyet mondok a gyerekeinknek, rögtön lőjön le... És ugyebár ennek ellenére ma menni kell köszönteni. Túlélésre megyek ma.

Mara ma egesz nap pszichologust kerestem..Es konkretan egyet sem talaltam aki a gyerekkori abuzussal erdemben foglalkozott volna illetve egy igen,de csillagaszati osszegert!
Aztan jott a parom fantasztikus otlete hogy keressek online egy magyar pszichologust, aki tudna segiteni es igy legalabb az anyanyelvemen tudnek beszelni errol az egeszrol,,ami valoszinu konnyebb is lenne szamomra..Nem a nyelvi nehezsegek miatt,de az angol nem tud annyira arnyaltan fogalmazni mint a magyar...Ha barki tudna ebben segiteni,nagyon megkoszonnem.Tudnatok ajanlani egy pszichologust aki vallal online rendelest is?Vagy ez ellenkezik a szabalyokkal?

Küldök e-mailt, jó?

Anoni Mara írta: Hú, ez a téma tökre felkavart. Néha úgy érzem, belerokkanok ebbe a felelősségbe, amivel a gyereknevelés jár... A nagyobbik lányomnak már van barátja, örülök is neki, meg nem is... Örülök a boldogságának, de főleg annak, hogy nem keresgél - egyelőre. De mi lesz, ha szakítanak?! Annyi minden előjön, a fiatalkorom, a kalandok, a csalódások, a megaláztatások, a vívódások, félelmek, a nehézségek... Semmi szépséget nem bírok látni azokban az években, amelyek sokak szerint a legklasszabbak. Más irigyli a fiatalokat, hát én sajnálom őket... De tudom, hogy velem van baj, nem a fiatalsággal.
Nagyon tartom magam, szerintem elég profin csináltam vele, mindent megbeszéltünk, elmentem vele nőgyógyászhoz, büszke voltam magamra. De belül borzasztó nehéz volt... és most is az.

igen, elhiszem, hogy nehéz. De szerintem menni fog ez neked. Mert akarod jól csinálni, és nem törődsz bele, ha mégse sikerül. A mi anyáink sajnos nem ilyenek voltak.

Amúgy én konkrétan úgy érzem, hogy eltűnt az életemből vagy 10 év. Pont a huszonévek, pedig azok lehettek volna a legszebb éveim.

Nyugodt, valahol én is azt érzem mostanában, hogy talán miattam, miattunk (férjemre is értem) lettek ilyenek a gyerekeim. A fiam ugyan próbálkozik, de nem sok sikerrel. A lányom viszont elmúlt 19, és azt éli meg, hogy nem kell senkinek. Még soha nem volt semmiféle kapcsolata, igaz, mindig vannak körülötte fiúk, de csak mint barát. Hát nem tudom...

Eh, anyák napja. Anyámnak vittem virágot, 3 szál orchideát, szép kerek csokor volt. Mire ő: az öcsémet már sikerült lenevelnie arról, hogy kerek csokrot vigyen neki. Mert ő azt utálja. Megkérdeztem, miért. Azt nem tudja, csak nem tetszik neki. Én meg mondtam neki, hogy nekem meg a kerek jobban tetszik. Ő mindig hosszúkásat vesz, celofánban, kíváncsi vagyok, megjegyzi-e, hogy én meg azt nem szeretem. Főleg a celofán miatt.

Anyámat különben szerettem, éppen ma reggel tűnődtem el ezen. Addig szerettem, amíg azt nem mondta az első fiú után, hogy kurva vagyok.
Jó vicc ez amúgy, az abúzusról hallani se akar, de ha lefekszem valakivel, akkor kurva vagyok. Hát ja, pont ezért nem akartam volna tőle segítséget kérni gyerekként. Talán az ember valahol tudja, hogy kiben bízhat, kiben nem. Gyerekként is. Megérzi.

[quote="Hajnalkám" post=7317Addig szerettem, amíg azt nem mondta az első fiú után, hogy kurva vagyok.
Jó vicc ez amúgy, az abúzusról hallani se akar, de ha lefekszem valakivel, akkor kurva vagyok. Hát ja, pont ezért nem akartam volna tőle segítséget kérni gyerekként. Talán az ember valahol tudja, hogy kiben bízhat, kiben nem. Gyerekként is. Megérzi.[/quote]

Ez nagyon fájdalmas érzés Hajnalkám, ha egy anya ilyet mond, nekem is az volt, nálam ugyanez történt. De aztán valahogy megbocsátottam, mert tudom az előmenetelét és tudom, hogy mi mondatta vele ezt. És tudom, hogy nem rólam szólt ez a szó, hanem róla.

Alaine írta:

Anoni Mara írta: Ez az anyák napja egy rémálom. Gyűlölöm, olyan mesterkélt, nem lehet elviselni ezt a kötelező jellegét. .

ALAINE ITT VAN....
Én köszöntelek anyák napján, ami a te gyerekeidnek már biztosan nem rémálom.
A többi anyát is köszöntöm, magammal együtt

Én mindig imádtam az anyák napját, mert az orgona illatával kötöm össze, és gyerekkoromban sokszor mentünk orgonát gyűjteni. Amúgy érdekes, hogy a világon hogy elterjedt és ha jól tudom, mindenhol más a története is. Az ünnepkijelölésnek szerintem van egy emelkedett és kereskedelmi célja.
Mikor nagyobb lettem úgy gondoltam, hogy azért van halottak napja, hogy az emberek rendbe tegyék a sírokat. Az anyák napjáról pedig, hogy akkor nyílnak a virágok és ezzel indítják be a virágkereskedők bizniszét.
Szerintem az anyák napja életünk legfontosabb ünnepe. Én nem vagyok a kollektív ünneplés ellen, ez az emberi természet ősi velejárója. Manapság általában a figyelemre irányul. Alkalmat ad szeretettel kitekinteni egy kitűzött irányba, és megkülönbözteti a napokat. Olyan, mint a boldogság pillanatai és a szomorúság vagy az egyhangúság egymásutánja