Napokig tanakodtam, hogy leírjam a történetem vagy sem, végül bátorságot merítettem , abban bízva, hogy talán segíthetek másoknak! Van egy 2,5 éves kapcsolatom, úgymond az első komoly kapcsolatom.Csak a párom tudja mi történt velem, és ő is csak azért, mert rájött, hogy valami nincs rendben és muszáj volt elmondanom.

13 éves voltam, amikor elmentem látogatóba abba a faluba, ahol az első osztályt jártam. Egy családi barátunknál szálltam meg, egyedül mentem. Egy délután ellátogattam egy volt osztálytársamhoz, a látogatás későig elhúzódott, így hazafelé menet úgy döntöttem, hogy a rövidebbik úton megyek, a házak háta mögött, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki követ.Kezdtem gyorsabban menni, de sajnos nem siettem eléggé.Hátulról valaki megragadott, rángatott és azt mondta , ha sikítok megöl! Mit tehettem volna?! Sírni kezdtem,de persze őt ez nem zavarta, letepert a földre, tapogatott, próbált levetkőztetni én meg ,ahogy tud egy 13 éves kislány ,próbáltam védekezni.Mikor észrevette hogy sikertelenül próbálkozik, elkezdett fojtogatni, és azt mondta:-Ha nem hagyod abba a sírást és védekezést megfojtlak!... Továbbra is próbálkozott, de mikor éreztem hogy mindjárt sikerül levetkőztetnie teljesen megijedtem és elkezdtem sikítani, ekkor meg megfogta a fejem és beleverte a földbe, annyira,hogy elvesztettem az eszméletem.

Nem tudom meddig feküdhettem ott, mikor magamhoz tértem már egyedül voltam, remegtem..alig tudtam hazamenni.A családi barátok már mind aludtak szerencsére,én bementem a fürdőbe és órákig ültem a vízbe, sírtam és próbáltam lemosni magamról a szennyet ami végig kíséri az életemet.

Mai napig sem tudom, hogy akkor mi történt, nem tudom , hogy elvette-e a szüzességem vagy sem , azt sem,hogy ki volt az. A szégyen miatt nem mertem elmondani senkinek a páromon kívül.

A szüleim elváltak mikor 4 éves voltam, és anyukámat nem akartam ezzel terhelni.

Azóta is rémálmok gyötörnek, rettegek a sötétben, vagy csak attól ha valaki hozzám ér.Mivel azelőtt is egy csendes kislány voltam, senkinek nem tűnt fel, hogy magamba zárkóztam.

Bár nem tudom pontosan , hogy akkor mi történt, de már nem voltam olyan kislány mint a többiek.Őrzök egy titkot ,ami rettenetesen zavar és amit most itt elmondhattam.De többször próbálkoztam már öngyilkossági kísérlettel, sosem sikerült.Bár tudom nem ez a megoldás de más kiutat nem láttam, amíg meg nem ismerkedtem a barátommal.

Köszönöm, hogy megoszthattam veletek!