Gyerekoromban gyakran nyaraltam a nénikémnél, édesanyám sokat dolgozott édesapámra nem nagyon lehetett bízni minket mert ő gyógyszeres kezeléseken volt mint (paranoid skrizofén), persze csak orvosi nyelven mert mint tudjuk már sokan, nem létezik ez a betegség én inkább szellemi megszállásnak mondanám, szerencsejáték függő is volt. Így nyaranta a nénikémnél nyaraltunk a bátyámmal szerettem a nénikémet és a bácsikámat, jól éreztem ott magam egészen addig a napig.

5-éves voltam amikor a nénikém egyik fia aki 10-ével idősebb mint én először csak fogdosott benyúlt a bugyimba aztán később már próbálta berakni is de nem ment neki mert túl szűk voltam ez még megtörtént párszor pár év alatt persze próbáltam azon lenni hogy ne keljen oda mennem nyaralni de van hogy nem tudtam elkerülni mikor 9-éves voltam és a testvére esküvője volt akkor is próbált felráncigálni a szobájába de akkor már megtudtam magam jobban védeni így nem sikerült neki. 

Azóta nem próbálkozott többet. 15-éves koromig nem mertem elmondani senkinek még a legjobb barátnőimnek sem próbáltam elfelejteni , de 15-évesen kitört belőlem és elmondtam anyámnak és apámnak meg a tesómnak de nem akartam családi botrányt féltem attól hogy ennyi év eltelt és a rokonok biztos nem nekem hinnének de amúgy megvoltam róla győződve hogy több lánnyal is csinálta a nővére lányával is szerintem mert mindig olyan beszédhibás volt nagyobb korában is mintha valami sokk érte volna meg jó pár jel is utalt rá ,de ha ő nem mondja el senkinek én nem tudok mit csinálni letagadná úgy is volt még egy lány akivel csinálta még szerintem azon az esküvőn is volt egy kislány és az is gyakran volt ott és láttam kijönni a szobájából de ő elégedett arccal távozott még mondta is hogy mi nagyon jó barátok vagyunk a Y-al.Én rögtön levágtam rajta de ezeken a lányokon nem láttam hogy megviselte volna őket sőt mindegyik elég kapható volt rá. 

Amikor otthon elmondtam anyám kitört magából és le akart menni vidékre hogy elássa a baját de megkértem hogy ne csináljon botrányt attól nekem nem lesz jobb. így csak telefonon hívta fel a fiút persze mindent tagadott de azért a hangján lehetett hallani a bűntudatot meg hogy be van ijedve nagyon hogy feljelentsük. 

De az én kérésemre nem lett botrány csak a nénikémnek mondtuk el persze ő rögtön azzal jött ha ez igaz ,miért nem rögtön szóltam elmondtam hogy féltem elmondani mert azt dumálta belém a fiú hogy engem fognak hibáztatni ha kiderül persze 5-éves fejjel elég szépen el hitette velem. 

Amikor 18-éves voltam volta a bácsikám temetése azóta hogy elmondtam hogy mi történt azóta előszőr találkoztam vele épp egy szobában voltunk a halotti toron épp nem volt ott senki csak mi és azt mondta nekem hogy miért mondtam el de ezt olyan hangon mondta mintha sírni akarna mint aki nagyon fél gondolom tele lehetett bűntudattal meg sok félelemmel de én nagy haragot éreztem akkor és majdnem felpofoztam ott helyben de csak azért nem tettem mert nem akartam botrányt a halotti toron olyan ideges lettem hogy nem kérhettem rajta számon a dolgokat hogy nem tudtam a szemébe mondani hogy milyen traumát okozott nekem mert legszívesebb üvöltöztem volna vele és elmondtam volna neki hogy tönkre tett lelkileg testileg.De megint csak be kellett fognom a számat a család miatt persze annyit rágótam ezen hogy jól -e tettem hogy nem kürtöltem szét és hogy kitudja hány lánnyal csinálta ezt meg most is kikkel csinálja ha csinálja egyáltalán reméltem azt hogy talán beijedt és megváltozott hogy többet nem meri senkivel azóta van felesége és egy örökbefogadott kislányuk mert a nőnek nem lehetett gyereke annyit vetetett már el előtte. A kislányuk most kb 2-3 -éves bízom abban hogy nem fogja vele is csinálni.Azóta (spirituális) ember lettem de inkább tudatosnak mondanám.

Magam persze lehet hogy ez a történet hab a tortán az életemben mert sok traumám volt még azóta az esett óta apám több öngyilkossági kisérletet tett meg mint említettem a megszállás miatt volt hogy elvágta a torkát de a legutolsó tette az volt hogy kiugrott a szobám ablakán és meghalt. A bátyámmal se jöttem ki soha vele olyanok voltunk mint Tom and Jerry még mindig veszekszünk állandóan marjuk egymást nem tudom miért lehet előzőéletbeli dolog vagy nem tudom. 

Csak azért vettem bele a történetemben apámat és tesómat is mert úgymond életemben 3-férfiben is csalódtam nagyon apámban mert öngyilkos lett a megerőszakolómban és a bátyámban mert mindig civakodunk.A szexuális életem egy nulla szó szerint nem engedek magamhoz közel senkit biztos az emlékek miatt és nem tudok megbízni egyik férfiben sem olyan mintha kihasználnának vagyis ezt érzem. De le kell számolnom a múlttal mert a múlt halott már csak a jelen van.Persze sose lehet elfelejteni de én alakítom a jövőmet és nem akarom hogy a további életem a múlt sérelmeire épüljön.És nem akarom egyik férfire se rávetíteni a múltamat próbálok bízni ezentúl a férfiakban álmomban volt egy kisfiam akit nagyon szerettem és ez már jó jel így ha lesz fiam biztos nem fogok semmit se rávetíteni.Talán az áldozatoknak nem is az a legrosszabb ami történt hanem hogy nem mondhatják el senkinek hogy magukba fojtják jó hogy van ez az oldal jobb beszélni róla mert így nem lesz belső elfojtás negatív energia nekem nagyon sok betegségem vezethető vissza erre évekig tájolygok jöttek ki a testemen nem szerv területén és egyéb területeken is. Most nincs egy ideje.Szerintem meg kell bocsájtani tudom nehéz de ha nem bocsájtunk meg akkor magunknak teszünk rosszat mert egész életünkbe üldözni fog minket a dolog.Csak magunkba el kell mondani hogy mindenért megbocsájtok mindenkinek önmagamnak és mindenkinek is. 

Ezzel karmát lehet oldani! Mert elengedjük a kötél végét az emlék ott lesz ugyan de már nem úgy hat ránk. A megbocsájtás felszabadítja a lelket és leveszi a terheket! Amik terhek az le kell venni magunkról és elengedni megbocsájtani ! Sokkal jobb az életem azóta mióta elengedtem ezeket a terheket! Mintha a lelkem megkönnyebült volna! Köszönöm hogy elolvastad!