Kicsit félve írok, de az oldalon olvasott történetek után felbátorodtam, hogy végre beszéljek róla. Eddig csak 1-2 embernek mondtam el (abból egy pszichiáter), de csak nagyon érintőlegesen, semmi részletet. 11-12 éves koromban, több mint egy éven át éltem át olyan titkokat, amelyek a mai napig, 26 évesen is kísértenek.

Volt egy barátom, együtt játszottunk, beszélgettünk, sülve főve együtt voltunk, de amolyan gyerekkori barátok, még csak fel sem merült bármi más. Volt egy házuk egy hegyoldalon, ahova szinte napi szinten felvitt minket játszani az édesapja, aki ott dolgozott. Az említett édesapa mindig is rendkívül kedves volt hozzám, de hát gyerek voltam, gondoltam ő csak ilyen kedves bácsi. Először csak megjegyzéseket tett, hogy milyen szép szál leány vagyok, milyen szép a hajam, milyen szép nő lesz belőlem stb.

Nyáron volt az első alkalom amikor konkrétan hozzám nyúlt. Először csak ölelgetés volt, ráadásul a fia (a barátom), és a 7 éves öccse előtt. Ez már kicsit kellemetlen volt, de nem szóltam semmit, meg sem fordult a fejemben bármi rossz. Aztán leküldte a fiúkat, hogy hozzanak fel a pincéből ezt-azt, csinálják meg ezt-azt, addig ő szóval tart. A 'szóval tartás' úgy nézett ki, hogy bevitt a szobába, és felhúzta a pólómat. Elég korán érő leányzó voltam, és habár nem voltak kimondottan "méreteim", azért már voltak némi domborulatocskák, amiket ő remegő kézzel, ziháló lehelletekkel vett kézbe, valamint csókolt meg. Ott viszont nem állt meg, a nadrágomat is kigombolta, és lenyúlkált 'oda'. Izgatni próbált, fel is nyúlt egy kicsit... Soha életemben nem felejtem el ahogy megkérdezte "Megijesztelek?". Nem mertem mit mondani. Amint hallotta az ajtót nyílni, visszaöltöztetett, mintha mi sem történt volna.

Ezután az eset után, szinte minden alkalommal megtörtént valami hasonló, mikor ott voltunk a házban. Konkrétan nem hatolt belém, csak nyúlt, csókolta a testem éppen érhető pontját, volt amikor közben segített magán is... szüleimnek nem mertem szólni, nem mertem azt mondani, hogy én hirtelen nem akarok abba a házba menni a legjobb barátommal, akivel azelőtt állandóan együtt akartam lenni. Az apja mindig talált valami kifogást, hogy elküldje ide-oda.

Ez odáig fajult, hogy aztán már náluk, ahol az édesanyja (!) is ott volt, elkezdte a nyúlkálást. Közben folyamatosan mondogatta, hogy "csodálatos vagy" (azóta is hideg ráz ki attól a szótól), "nem kell félni", "jó lesz neked is", "nem akarlak megijeszteni". Néhány eset után, már a fiait sem küldte ki, előttük csinálta ugyanezt. A fiai előtt nyúlt le a bugyimba, nyögések közepette. A fiai természetesen próbáltak nem odafigyelni.

Próbáltam mindig olyan helyre ülni, úgy lenni a lakásban, akárhol voltunk, hogy ne érjen el, de mindig megtalálta a módját. Volt egy olyan eset, hogy a felesége konkrétan a konyhában volt, ő pedig a nappali kanapéján markolászta a melleimet, valamint ruhán keresztül egyéb dolgaimat... pár méterre a feleségétől...

A csúcspontja az egész dolognak nyáron történt. Felmentünk megint a házba, ő, a fiúk, meg én. Akkortájt kitaláltuk a barátommal, hogy igazából járhatunk is (csak olyan gyerekes, fogjuk egymás kezét szintű járás), ő ült a számítógép előtt, én pedig az ölében, játszottunk valamit. Aztán az apja megjelent. Megfogta a fia kezeit (egy évvel volt nálam idősebb), és a mellemre rakta... levezette a nadrágomba, közben biztatta, hogy "jól fogdosd meg a lányt", "érzed milyen jó". A fiú teljesen kiakadt, de nem mert nemet mondani. Aztán bevitt minket az egyik szobába, becsukta az ajtót, és azt mondta a fiának, hogy tegyen magáévá. Természetesen nem tettük meg, úgy csináltunk, mintha mi sem történt volna, és kimentünk játszani. A lépcsőn találkoztunk vele, és magához húzott, odadörgölte magát, miközben kérdezte, hogy miért nem használt ki...

Ez volt az az eset, miután soha többet nem mentem se abba a házba, se hozzájuk, soha többet. Mindig kitaláltam valamit, akármilyen kellemetlen is volt azt mondani a szüleimnek, hogy hát hirtelen nem akarok a barátommal játszani.

Évekkel később, éppen fürödtem, mikor hallottam azt a hangot... átjött hozzánk szerelni valamit, és meglátott törülközőben. Az a nézés, és ahogy anyukámnak mondta, hogy micsoda "csodálatos" nő lett belőlem... azóta is kísért.

Azóta szerencsére elköltöztem egy másik városba, úgyhogy se vele, se a fiaival nem kell találkoznom. Pár éve beszéltem egy pár szót a fiával, az egykori barátommal, aki annyit mondott, hogy nem én voltam az egyetlen, és nagyon sajnálja. Azóta is rengeteg problémával küzdök, mind a saját önértékelésemmel, mind szexuális téren.