A szüleim elváltak, én és a bátyám apuval maradtunk. Anyám újra férjhez ment, már az első találkozás után sem volt szimpatikus az "új férj"! 6 éves voltam de már féltem tőle! Ahogy cseperdtem egyre többet jártam anyuhoz, mint lány szükségem volt anyára. Viszont kb 8 éves koromban szembesültem azzal hogy le lettem kurvázva. Azt se tudtam mit jelent!

Csak egy kérdőjel maradt bennem és még erősebb taszítást éreztem. 9 éves koromban megszületett a féltestvérem, ekkor ha lehet ilyet mondani még rendben volt majdnem minden. Kivéve hogy egyre többet hallottam "kis kurva, ribanc!" Ekkor apu elmagyarázta ez a bácsi alkoholista ami azt jelenti hogy mindig túl sokat iszik és ezért kifordul önmagából. Igaza volt. Hamarosan már a kistesóm védelme miatt jártam anyuhoz, nehogy neki baja essen! Láttam ahogy a saját anyját bántja láttam hogy a fiát is bántani akarja, de miattam akkor még nem tette.. Gyorsan repült az idő és én menekülni akartam otthonról! Figyelmet kerestem, az én apukám állandóan dolgozott az anyukám meg az új férj hát őket meg hagyjuk. 12 évesen egy disco kellős közepén részegen találtam magam... elkezdtem rombolni az életem! De kb 1 év múlva Londonba küldött apu a keresztanyámhoz. 13 évesen megpróbált elkezdeni nevelni. Csak azt felejtette el hogy amikor a szüleim elváltak én depressziós voltam és ezáltal a megszokott dolgok "rabja" vagyok. Nehezen illeszkedtem be de gyorsan eltelt az év.

Ekkor 14 éves voltam a nyáron hazamentem. Meglátogattam anyukám is. De talán ez volt életem legrosszabb döntése! A férfi aki az első találkozástól unszimpatikus volt, miután anyám elment dolgozni, úgy gondolta hogy majd én jó leszek neki. Arra ébredtem hogy a pólóm felgyűrve a nadrág sehol én le vagyok fogva és ő a melleimet csókolja. Sikítani kezdtem nem mintha lenne bármi esélyem egy 195 cm és 130 kg-os ember ellen vagy lenne bárki aki megtudna védeni.. Ezért ő megfenyegetett "ha nem fogod be megöllek"! Ekkor még 1x olyan hangosan ahogy tudtam az akkor 5 éves öcsém nevét üvöltöttem. Őt nevezem az én angyalomnak! Ő meghallott és berohant a szobába ezért szabad utat nyertem, a kistesóm elterelte épp elég időre az apja figyelmét aki próbálta kimagyarázni és elküldeni az öcsém aki nem mozdult. Ezzel mentett meg , ekkor az apja elengedett és én rohantam a ruhámért.. az udvaron felöltöztem a volt istállóban azután elrohantam anyuhoz! Rémült voltam, azt sem tudtam éppen ki vagyok. Csak próbáltam elmondani anyunak. De az ő válasza annyi volt "ő nem tenne ilyet" és hátat fordított! Próbáltam megértetni h bántott hogy megfenyegetett hogy segítségre van szükségem! "Majd este leülünk vele és megbeszéljük"! "De hiszen megfenyegetett, azt mondta megöl!!" "Anya te nem hiszel nekem?" ........ A világ összeomlott és én már nem akartam semmit. Felhívtam aput és megkértem jöjjön értem! Csak haza akartam menni, csak el akartam menekülni a világ elől! Igen úgy éreztem ez az én szégyenem, ez az én hibám, ezért én vagyok a felelős!

Próbáltam tovább menni és nem beszélni.. egészen októberig sikerült, viszont októberben majdnem összeestem a lépcsőn ezért leültem és többet nem tudtam felkelni. Nem volt erőm. Összeomlott a rendszer. Ekkor derült ki a család többi részének hogy mi történt. Megértették hogy többet nem akarok oda menni. De senki, senki nem segített egy lépést sem tenni azért hogy ez az "állat" megkapja a megérdemelt büntetést! Így két év után, két év pszichológiai kezelés után már nem okolom magam, már jól vagyok. Viszont ha bárki megkérdezi a megbocsátás a mai napig nem megy! A mai napig pontosan feltudom idézni azt a lelki és testi fájdalmat.