Nem vagyok regényirò. Talàn a kivülàllòk àltal közömbösnek tartott viselkedésem is ennek a következménye. Pedig nagyon sokat forgott az agyam ekörül, és àltalàban is mindent megràgok ùjra és ùjra, még évekkel késöbb is. Mit tehettem rosszul, mit kellett volna vàlaszolnom az adott helyzetben? Hol volt a hatàr? Amikor az ember egy nagyon fiatal nagybàcsival nö fel, aki alig 4 évvel idösebb, akkor mindenfélét jàtszanak.

Ès néha olyan mozdulatok is belekeverednek ezekbe a jàtékokba, amit még itélöképessége hiànyàban az elkövetö maga se irànyit tudatosan. Ez eddig még majdhogynem elfogadhatònak is tünik. Ugye? Hogy a nàlam egy évvel fiatalabb öcsém is csak utànozta a nagybàtyàmat, az is logikus. De ahogy teltek az évek, a nagybàcsi egyszer csak màr 14 éves lehetett, és bizonyàra többet tudott ezekröl a dolgokròl. Ès valòszinüleg ideje volt leellenörizni valakivel az elméletet.

Ekkor kerültem én megint elö. Jò szòval, csalogatàssal; nem fog fàjni, csak egyszer hagyd hogy kipròbàljam... Ès mivel a kedvenc nagybàtyàm volt, mivel elvàlt szülök gyermeke vagyok, akit egyébként is rövid làncon tartottak érzelmek terén, hogy ne csalòdjon bennem a nagybàtyàm, hàt igent mondtam. Pedig akkor màr volt annyi eszem, hogy nem lehet ilyet csinàlni a mi korunkban és föleg nem csalàdtagokkal. Az esetleges teherbeesésröl ne is beszéljünk. Tehàt ott gyakorolgatott rajtam, mig egyszer csak rendesen felàllt neki a farka és elveszitette minden jòzan eszét, teljes erövel belém hatolt. Az öcsém és egy màsik nagybàtyàm az udvaron, nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne kiàlsak a fàjdalomtòl és ùgy löktem le magamròl, hogy soha többet ne legyen kedve ùjrakezdeni. Làtszott is rajta, hogy megijedt az arcormra kiült fàjdalomtòl, azt gondolta nekem is kellemes lesz, amit csinàl. De a szüzességem elvette, a gyerekkornak vége lett és természetesen én voltam a felelös mindenért.

Ö azòta is ùgy viselkedik, mint a szeretö nagybàty, én pedig igykszem nem gondolni a dolgokra, ha velük vagyunk. Neki ugyanis van egy csalàdi élete. Az enyém azzal merül ki, hogy egyszer voltam férjnél hét évig egy szoknyavadàsz alkoholistàval, most pedig màr 8 éve együtt vagyok egy arànyleg rendes pasival, aki csak egy hònapban egyszer közelit. De ennek valòszinüleg a vàlàs is oka, na meg azok a talàn 8 éves kori éjszakai emlékek, amiket a nagymamàm mellett aludva éltem àt, mint közeledési pròbàlkozàsokat a nagyapàm részéröl. Ö is sajnos olyan mértékben nem tudta kezelni a nemi vàgyait, hogy ha nemet mondott neki a felesége, akkor még a nagykéssel is megfenyegette, abban a hiszemben, hogy én mélyen alszom.