Szeretném megköszönni az alapítónak, hogy létrehozta ezt a hiánypótló közösséget, sok-sok embernek segítséget nyújtva. Megrázó volt végigolvasni a történeteket. Ha tehetném, mindannyiótokat átölelném szeretettel. A könnyeimmel küszködöm... 3 történetet osztanék meg, az egyik a sajátom, a másik a férjemé, a harmadik pedig az 5 éves fiamé.

13 éves koromban történt, nyári gyakorlaton voltam egy családi barátnál. Volt nála egy szintén tanuló vendég fiú, úgy 16-17 éves lehetett. Egyszer kettesben maradtunk a műhelyben, én éppen gyártottam az adott kis feladatomat, amikor a fiú mögém ült, elkezdte simogatni a mellemet, közben a nyakamat csókolta, majd belenyúlt a nadrágomba. Hideg zuhanyként ért, azonnal felpattantam, de nem mertem szólni senkinek. Este, mikor a szüleimmel arról beszélgettünk, milyen volt a nap, miket tanultam, kijelentettem, hogy nem akarok többé oda menni. Nem értették, próbáltam rábeszélni és csak arra emlékszem, hogy a faggatózásra zokogva kiabáltam ki magamból, hogy mi történt. Apukám azonnal telefonált, természetesen a fiú mindent tagadott. Az esetből az lett, hogy a mester végül elküldte a diákot. Velem "csak" ez történt és hálás vagyok a szüleimnek, hogy mellettem álltak.

24 éves voltam, amikor a férjemmel megismerkedtem, szerelem, boldogság, lánykérés. Aztán egy este a férjem komolyan elém állt, hogy szeretne nekem elmondani valamit. Soha nem felejtem el az arcát, a lesütött szemét. Verejtékezett, a teste reszketett és belekezdett akadozva... Hárman vannak fiútestvérek, ő volt a legkisebb, nagy korkülönbséggel. Az idősebb bátyja 16-17 éves lehetett, ő pedig 9-10. Hasra fektette, leszorította, ráfeküdt és rajta gyakorolt éjszakánként. Igazából nem emlékszik konkrétan a behatolásra, nem tudja, hogy megtörtént-e vagy csak rajta maszturbált. A fiatalabb bátyja tanúja volt ennek, soha nem segített neki, mert félt az erősebb testvérétől, félt, hogy vele is megteszi, inkább a fal felé fordult, fejére húzta a takarót és hallgatott. Senkinek nem mondta el, soha nem beszélt erről az idősebb bátyjával, a fiatalabbtól egy pár éve megkérdezte sírva, hogy miért nem segítettél, tudtad, hogy mit tesz? De ő választ nem adott, csak csendesen bocsánatot kért tőle. A legszomorúbb az egészben, hogy ünnepekkor együtt kell leülni mosolyogva a családi asztalhoz, hogy ezek az elkövetők játsszák a példás családapát, senki nem tudja, hogy mi húzódik a felszín alatt. Nekem nagyon nehéz feldolgozni ezt. Nem is azt, ami történt a férjemmel, mert soha nem néztem rá másként emiatt. Hanem amiatt, hogy közös családi programokat kell szervezni velük, hogy hallgatni kell a gyereknevelési tanácsait, az okosságait, miközben tudod róla...

Mindezek miatt hatványozottan érzékenyen reagálunk mindketten mindennemű, gyermekekkel szembeni szexuális vagy egyéb bántalmazásra. Éppen a napokban történt az óvodában a fiammal, hogy egy nála idősebb csoporttársa félrehívta, hogy mostantól barátok lesznek, ha részt vesz az általa kitalált játékban, "cigizzenek" együtt. Le kellett tolnia a nadrágját, szopogatta a fiam kukiját, megnyalta a fenekét, és ugyanezt viszont is elvárta. Hazafelé sétáltunk az oviból, mikor elkezdte mesélni a történetet és láttam rajta, hogy fürkészi az arcomat, a reakciómat, hogy ezt most szabad vagy nem. Hazaértünk, leültem vele, újból végigkérdeztem a "játék szabályairól", újból szépen elmondta. Visszamentem az oviba, szóltam az óvónőnek, aki meghallgatott, megerősített abban, hogy a fiam, bármit tesz, mindig igazat mond, nem hazudott még soha az oviban sem, és hát megtörtént ez már ugyanezzel a fiúval korábban, csak akkor két kislány volt az érintett. Ennek ellenére megpróbálták elbagatellizálni az esetet, mondván, hogy túlreagáljuk. Másnap ugyanígy bepróbálkozott a fiamnál, de mivel már felkészítettük és korához képest idő előtt - az eseményekhez képest azonban későn - felvilágosítottuk, nem történt meg újra és szólt az óvónőnek. Az ismétlődés miatt bementünk az óvodába a férjemmel, ahol kiderült, hogy a kisfiúval beszéltek ugyan, de ő "azt sem tudta, hogy miről van szó, nem csinált ő semmit", és a szülőkkel sem beszéltek.

A történetnek azonban a mi részünkről nincs vége, kértük, hogy a szülőkkel azonnal vegyék fel a kapcsolatot és tájékoztassák őket az esetről. Ugyanis itt nem a próbálkozó óvodás a hibás, ő ugyanúgy áldozat lehet, amit nem akarnak észrevenni! Itt egy helytelen mintát láthatott, kaphatott valahonnan. Annyit tudunk, hogy két idősebb, egy 16 és egy 14 éves fiú féltestvére van, a szülők késő estig dolgoznak, ezért a féltesók szoktak érte menni és vigyázni rá. Megdöbbentő az, hogy az óvónőknek többszöri jelzésre sem tűnik fel, hogy ezzel a kisfiúval valami történik az otthoni közegében, ezt ő beviszi egy másik közösségbe, és még csak meg sem próbálnak semmit tenni az érdekében. Az ideiglenes megoldás az lett, hogy eltiltották őket egymástól, ami a fiamnak nem nagy szívfájdalom, mert elmondása szerint egyébként undorító volt, és úgy érezte, hogy ezt nem szabad, de mégis, ez csak egy játék, azt mondta és barátok lesznek. A gyermekek szeretet- és figyeleméhségét így használják ki, mert ennek a fiúnak is valaki ígérhetett ilyet a játékért cserébe. Nagyon büszke vagyok a fiamra, hogy olyan bizalmi kapcsolatunk van, hogy el merte mondani és remélem, hogy ez így is marad. Mi a magunk részéről mindent megteszünk ennek érdekében.