Én csak azért dobok ide néhány utalást, mert nekem is volt ebben részem, s bár korántsem olyan mély sérelmek, mint itt egy-két "áldozaté" mégis, ahogy a NANE honlapján olvastam, a lelki fejlődés zavarai, tünetei mind jelentkeztek nálam: gondolatok az öngyilkosságra (amit szerencsére a józan eszemmel mindig felülírtam...) evészavar, önvádlás, önbizonytalanság, stb...

Ez az oldal kitűnő, és egyben nagyszerű lehetőség a társadalmi vitára, mert sokan azért nem mernek szólni, mert nem is tudják, hogy nem ők a hibásak, semmit sem tudnak, csak belül érzik a mocskot.

Sosem akartam, hogy legyen lányom, mert nem akartam neki olyan gyereksorsot, mint az enyém volt.

Én tapasztalatból annyit mondanék: nem szabad a gyermekeket felügyelet nélkül hagyni, még egymással sem! Különösen, ha külön neműek, és nagyobb a korkülönbség! Tök mindegy, hogy rokonok-e vagy sem.

Érdekes, hogy akkor beszéltem anyukámnak erről, amikor az első babámmal voltam várandós, addig nem is tudott róla, és nagyon meglepődött. Hát, én nem vágyom arra, hogy rokonok vigyázzanak a gyerekeimre!

Nekem a feldolgozásban Isten, Jézus szeretete segített, anélkül nehéz lenne a megbocsátás, még magamnak is.

Nagyobb nyilvánosság kell, több világosság ezen a területen. Védőnői szinten is.