Sokáig gondolkodtam, olvasgattam a többiek történetét, mint mindenki más, aki ide írt és be kell vallanom, össze kellett szednem minden bátorságomat. Hogy miért? Mert az én történetem ugyanaz, mint bárki másé, mégis más... És ez a fajta szégyen egészen más, mint amit Ti éreztetek.

3 éves voltam. Igazi cserfes, gyönyörű kislány. Mindenki szeretett, mert közvetlen voltam, barátságos és a koromnál lényegesen érettebb. Talán ezért is van sok emlékem akár 1-2 éves koromból is, ami szinte hihetetlen.

A testvérem nyáron született, ahogy lenni szokott ilyenkor, a nagyobb gyerek kicsit háttérbe szorul, esetemben inkább tudatosan hagytam, hogy anyukám a testvéremet is szerethesse. Sok "szabadidőm" maradt így, amikor anyukám szoptatott, kisbabát altatott, stb.

Ekkoriban történt az, hogy a szüleim elhozták hozzánk az egyik rokonunk fiát (ő ekkor 16-18 éves lehetett), mert a szülei rossz körülmények között éltek, a gyerekük csak úgy tengett-lengett és apukám úgy gondolta, jól jöhet, ha valaki segít a ház körül. Ez a fiú egy rendkívül buta, iskolázatlan "gyerek" volt, pont mint a szülei, akik alkoholos mámorban egymás után nemzették a gyerekeiket, de igazából hogy miért, szerintem maguk sem tudják.

Apukám dolgozott, reggeltől estig, anyukám kisbabázott én pedig ismerkedtem, hiszen annyira egyedül maradtam. Kinn játszadoztam az udvaron, valahogy mindig odamentem, amerre ő volt. Beszélgettem vele, ahogyan mindenki mással, hiszen barátságos voltam. Egyszer csak elkezdődtek a különös játékok. Arra már nem emlékszem, hogy mi volt az első, de van néhány olyan alkalom, ami olyan mélyen a tudatomban él, hogy szinte minden nap eszembe jut.

Nem volt velem durva soha, nem fenyegetett, nem bántott. Ezért nem is gondoltam arra, hogy ami történik velem, az helytelen, hiszen annyira de annyira jó érzés volt. Szinte vágytam rá, az érzés rabja lettem. Bugyit letol, néhány nyelvcsapás, és jön az a fantasztikus érzés. Ez ment nagyon hosszú időn keresztül. Még csak a péniszét sem láttam sokáig. Az első alkalom, amikor megláttam, éppen bementem a kis melléképületünkbe, ahol lakott, ahol önkielégített. Nem zavarta, hogy nézem, csak rángatta és nézett mereven. Aztán csak úgy spriccelt belőle valami, amiről azt hittem krumplifőzelék, hiszen ezelőtt ilyet még soha nem láttam. Valahogy úgy rémlik, mintha ezt anyukámnak is mondtam volna, hogy láttam, hogy a kukijából krumplifőzelék jött, de vagy nem hallotta meg, vagy nem tudta mire gondolok, de az biztos, hogy nem volt következménye. Az idő telt, de hogy pontosan mennyi, arra nem emlékszem, de egy év minimum, hiszen olyan emlékképem is van, hogy tél van, kezes-lábas overálban vagyok, több réteg ruhában, és állok a hideg kertben előtte, ő térdel előttem, vetkőztet, nyal, óriási orgazmus és szakszerűen öltöztet vissza gondosan, mint egy anyuka. Egy idő után gondolom őt is felizgatták ezek a dolgok, mert emlékszem, hogy fekszik rajtam liheg a nyakamba, dörgöli hozzám a kemény farkát. Ekkor csak feküdtem alatta, mint egy darab fa, mert ez semmilyen élvezetet nem nyújtott számomra, így azt vártam mikor jön az én időm, mikor csinálja azt a puncimmal, amit annyira szeretek.

Az utolsó emlékem mélyen az emlékezetembe vésődött és amíg élek, nem felejetem el soha. Megint nyár volt, ekkor már biztos, hogy óvodás voltam és éppen nyári szünet volt. A szüleimmel és vele a nagymamámat látogattuk meg, aki egy óriási tanyán lakott. A szülők benn voltak a házban, mi kb 100 méterrel arrébb "játszottunk" . Először az én kedvencemet, azután a "dörzsölést", amikor óriási sikítást hallottam. Felpattant rólam és ösztönösen menekülni kezdett, apukám utána. Lerángatta a földre, szinte agyonverte. Anyukám sikítva sírt, ölelt, én meg nem tudtam mire vélni ezt az egészet. Ekkor tudatosult bennem, hogy valami nagyon rossz dolog történik. Kezdett összeállni a kép. Azonnal autóba ültünk, és hazavittük a szüleihez. Otthon anyukám kérdezgetett, hogy mi volt, bedugta-e a kukiját a puncimba. Mivel ilyen soha nem történt, ezért nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy nem, és mivel mást nem kérdeztek, nem mondtam, hogy mennyi ideje tart ez az orális játék, aminek a hiányát szinte elvonási tünetek kísérték. Konkrétan állandóan maszturbáltam, és mivel magamtól jöttem rá hogy kell és kb ugyanazt éreztem, mint amikor a puncimat nyalta, tudtam, hogy ezt titokban kell tartanom, mert ez is rossz dolog lehet. Anyukám néhányszor rámnyitott, de úgy csináltam, mintha nem azt csináltam volna, ilyenkor kétértelmű megjegyzéseket tett, amitől még inkább megszégyenültem.

Vele azóta se jó a kapcsolatom, nem biztos, hogy emiatt, de valahol hibáztatom őt is. Miért szabadítottak rám egy ilyen embert, akit én soha nem engednék a családom közelébe?

A történetem elején írtam, hogy ugyanaz, mint bárki másé, mégis más. Más, mert ahogy írom, és visszagondolok a történtekre, érzem a bizsergést lenn, hiszen olyan orgazmusokat éltem át akkor, ami így felnőtt fejjel, szinte hihetetlen, mégis hányingerem van, ha csak rágondolok. A bűntudattól, és attól, hogy belevont egy olyan játékba, amitől elveszítettem azt az ártatlan kislány énemet, aki voltam, hogy egész életemben a szex körül forogtak a gondolataim, hogy nálam idősebb embereket csábítottam felnőttként az ágyamba, hogy újra átélhessem azt, amit akkor vele.

Szerencsére az én szexuális életemmel nincs gond, sosem volt, de ez talán annak köszönhető, hogy számomra az abúzus nem társult terrorral vagy megalázással. A lelki teher... az már egy más kérdés. Mióta anya vagyok, és látom a lányom szemében azt a kíváncsiságot, ami az enyémben volt pontosan ennyi idősen. Ne tudjátok meg! Mindenkiben azt látom, hogy megtehetné vele, és én semmit nem tehetnék. Anyunak sokszor mondogatom, hogy mennyire féltem a lányom, mindezt úgy, hogy egyáltalán nem beszélünk SOHA a történtekről.

Felnőttként találkoztam vele kb 20 évesen újra egy esküvőn. 2 kislánya volt, pontosan annyi idősek, mint én voltam akkor, és tudtam, egyszerűen éreztem, velük is ugyanezt csinálja, mint velem csinált, és a legrosszabb az egészben csak ezután következik. Börtönbe került ő is és a felesége is, de senki nem tudta a családból, hogy miért. Hát én tudtam, és biztos vagyok abban, hogy talált maga mellé egy olyan nőt a felesége személyében, aki partner volt mindenben, szerintem együtt csinálták ezt a kislányokkal.

Sokszor olvasom ilyen hírek kapcsán megjelent cikkek kommentjeiben, hogy remélem a börtönben megkapja, amit érdemel. Valaki valaha belegondolt már abba, hogy egy szexuálisan aberrált embernek a börtön maga a Kánaán? Unalmukban egész nap csak egymásnak verik és szopkodják egymást éveken keresztül, azután újra rászabadítják a társadalomra ezeket az embereket, akik gyerekekkel, állatokkal, idős nőkkel és mindennel perverzkednek, ami szexuális örömet okoz nekik. Egyszer egy statisztikai felmérésben olvastam, hogy az iskolázatlan emberek körében milyen gyakori az efféle szexuális retardáltság. Gyerekkorom óta irtózom attól a társadalmi rétegtől, amiből ő származott.

Köszönöm, hogy elolvastátok, és remélem nem fogtok megvetni azért, mert én másként éltem meg, mint ti, ennek ellenére minden egyes szóba beleborzongok mások történeteiben, és mélységesen együttérzek mindenkivel, akinek -hozzám hasonlóan- át kellett élnie ezeket a szörnyűségeket.