Sokáig ódzkodtam tőle, hogy leírjam-e, ami velem történt, hiszen az itt elolvasott történetekhez képest, az enyém "semmi". Évekig nem gondoltam rá, valahogy elnyomtam, elfelejtődött, ám hónapokkal ezelőtt ismét felszínre tört és nem tudok kivel beszélni róla.

Kislány koromtól kezdve minden évben több hetet töltöttem nagymamámnál, mivel a szüleim dolgoztak, így tudtuk megoldani a nyári szünetet. Nagymamám háza hatalmas, több szobával, így általában a rokon gyerekek egyszerre nyaraltak ott. Kb. 6-7 éves lehettem, mikor pár napra az akkor 16 éves unokatestvérem is ott töltött néhány napot. Mindig nagyon kedves volt velem, sokat játszottunk, elvitt fagyizni, mindent megkaptam tőle, amire egy kislánynak szüksége lehet.

Egyik nap, délután lefektetett aludni nagymamám, majd ő kiment az udvarra, vagy talán el is ment otthonról, nem emlékszem már. Megbízott az unokatestvéremben, mivel 2 húga van, gondolta tud vigyázni rám. Egyszer csak bejött a szobába, leült az ágyam mellé és simogatta a hajam. Mondta, hogy nagyon fáj a háta és nagyon sokat segítene, ha ő lefeküdne a hasára és ráülnék. Én megtettem, nem is tudtam, hogy mit csinálok. Mondta, hogy simogassam, meg puszilgassam a hátát, attól elmúlik. Megtettem, majd mondta, hogy már jobban van, aludjak, rám fér. Ugyanez megtörtént másod, majd harmadnap is. A negyedik napon aztán bejött a szobába, mondta, hogy most a csípője körül fáj nagyon és csak én tudok segíteni. Ráültem, éreztem, hogy valami nyomja a szemérmemet. Megkért, hogy kezdjek el mozogni, ugrálni...most már emlékszem a nyögéseire, meg ahogy simogatott...nem hatolt belém, azonban ejakulált. Tudtam, hogy nem helyes ami történik, de úgy gondoltam, hogy ha ettől meggyógyul, akkor segítek neki. Borzasztó naiv voltam, mindig azzal próbálom menteni magam, hogy csupán 6 éves voltam, mikor ez történt.

Évekig nem gondoltam erre, tavaly novemberben azonban esküvői meghívót kapott a családunk és ekkor felszínre tört. El kell mennünk az esküvőjére. Nem mondhatom el otthon, nem törhet ki egy családi botrány, az esküvő előtt hetekkel. Borzasztó érzés lesz ott állni és végignézni, mivel ha rágondolok, csak gyűlöletet érzek. Soha senkinek nem beszéltem még erről és nem is fogok. Azonban az, hogy leírtam talán egy lépés lehet ahhoz, hogy túl tudjam magam tenni rajta.