49 éves nő vagyok. 5-10 éves korom között történhetett, nem emlékszem már rá. Imádtam Keresztanyámat, és sokszor voltam náluk, több napra is, hazamenni sem akartam. Egyszer egy éjjel arra ébredtem, hogy keresztapám tapogat, ott, de annyira hogy fájt.

Nem mertem felébredni, úgy csináltam mintha aludtam volna, borzasztó kínokat éltem át, inkább lelkileg. Aztán vettem magamon erőt, és elfordultam mint mikor álmában megfordul az ember. De nem használt, jött utánam a nyomorult, végül valahogy megmenekültem, és abbahagyta. Utána ha egyedül maradtunk, akkor is tapogatott, nyúlkált, borzasztó volt. Állandóan a szexről beszélt, mutogatta a nemi szervét, néznem kellett, de nem azt néztem, hanem mellénéztem. Ezt sokáig senkinek nem mondtam el, mert azt hittem, hogy ezt végig kell csinálnom, mert egy felnőtt mondta. Szerencsémre nem erőszakolt meg. Utána mindig úgy igyekeztem, hogy ne legyek vele kettesben.

A szép az az egészben, hogy a foglalkozása rendőr volt, két éve halt meg, agyvérzést kapott. Sokáig életben tartotta őt az Isten, de nem volt jó élete, mert a menye szívta a vérét (anyagilag). A ravatalnál gondolatban megbocsájtottam neki, de sosem felejtem el. Remélem a pokol bugyrain izzik. Nagyon sokáig nem tulajdonítottam ennek a történetnek jelentőséget, mert nagyon eltemettem magamban, de mindig ha megláttam őt eszembe jutott. Amikor már felnőtt lettem nem mert bántani. Nem tudom ettől-e, de a mai napig nem mentem férjhez, gyerekem nincs, sokat szorongok, a férfiaktól pedig féltem, félek, pedig van élettársam.