A kislányom szemszögéből írom le, mi történt vele:

4 éves lehettem, amikor elkezdődött. Egyik nap, amikor anyukám nem volt otthon, az apám este szólt, hogy menjek fürödni, kész a víz. Betett a kádba és azt mondta, hogy egy nagyon jó játékot fog mutatni nekem, amit szerinte szeretni fogok. Levetkőzött és bemászott mellém.

Fel kellett állnom, ő pedig egyszer csak elkezdett közeledni felém, aztán a kukiját a puncimhoz tolta, közben mozgatta a csípőjét. Mosolygott, aztán olyat éreztem, mintha az ő pisije áttapadt volna rám. Mikor kérdeztem tőle, hogy ez mi, azt válaszolta, hogy ez természetes. Apám azt mondta, hogy ezt ne mondjam el senkinek, mert ha beszélek róla, anyukám börtönbe kerül és mehetek én is utána. Aztán mindig ezt a játékot kellett játszani, amikor kettesben maradtam vele, pedig nem szerettem, de nem mertem szólni, mert tudtam, hogy akkor mérges lett volna. Később azt is kérte, hogy simogassam és pusziljam meg a kukiját.

A szüleim kapcsolata ekkor már nagyon megromlott, az apám csúnyán bánt anyukámmal, folyton kiabált vele és bántotta. Ilyenkor én mindig nagyon féltem és féltettem őt. Aztán elköltöztünk anyukámmal, de nekem találkoznom kellett az apámmal, de ekkor már sajnos nem volt ott az anyukám.

Ebben az időszakban tapasztalta anyukám nálam azt, hogy alvászavaraim vannak, sokat szorongok és vizelet- és székletvisszatartási problémám van, agresszív voltam, mindent büdösnek éreztem és sokszor mondtam is neki, hogy nem akarok apámhoz menni.

Mivel a szorongásaim nem szűntek meg, anyukám elvitt pszichológushoz, hogy vizsgáljon meg. Nem bírtam tovább, és elmondtam neki, hogy mi történik velem. A vizsgálat eredménye az volt, hogy a pszichológus szerint szexuális abúzus gyanúja állhat fenn velem szemben. Értesítette a hatóságokat.

Ezután a rendőrségen ismét egy pszichológus vizsgált, aki megerősítette a szexuális abúzus gyanúját. Ezt követően még további 4 vizsgálaton estem át.

Apámat persze nem vizsgálta a rendőrség, akiket anyagilag támogat a mai napig. Azokat a tanúkat sem hallgatták meg, akikről a vizsgálatokon beszéltem. Végül a 6 vizsgálatból 1 pszichológus azt mondta, hogy szerinte nem történt semmi velem, erre a rendőrség megszüntette a nyomozást.

Közben anyukám vigyázott rám és bátorított, hogy minden rendben lesz, az apám folyamatosan zaklatott és figyeltetett minket. Egyszer az utcán ránk támadt és megpróbált elrabolni. Nagyon fájt, ahogy rángatott, lila foltok lettek a testemen és a karjaimon. Közben azt mondogatta: De hát te szeretsz engem. Végül sikerült elmenekülnünk.

Nagyon félek, mert a bíróság nem veszi figyelembe a szavamat, és találkoznom kellene az apámmal úgy, hogy közben anyukám nem lehet mellettem, nem védhet meg. Az apám azt kéri, hogy a bíróság azonnal helyezzen el nála, mert szerinte ott volna a helyem.

Nagyon félek. Egy idegen ember dönt a sorsomról. Pedig én mertem szólni. Anyukám hitt nekem és segített.

Az apámat sokan ismerik. Mindenkinek hazudik és az emberek sajnos neki hisznek, mert nem szeretnek csúnya dolgokról hallani, és rám persze senki nem kíváncsi.

Ugye ti hisztek nekem? Kérlek, segítsetek!